szürke volt a hajnal
erős fénycsóvák szelték át
a köd lepte táj vonalát
álomittasan harcolt magával
magával
nem mással
ötöt ütött a régi harang
üresen kongott a piactér is
s csend honolt az utcákon végig
de hopp amott egy kandúr surrant tova
kárörvendő mosoly bújt meg az arcán
Te ostoba
YOU ARE READING
Porosodó gondolataim
PoetryVerseket, gondolatokat, leírásokat fogok ebben a "kötetben" megosztani azzal, aki olvas a sorok között, azzal, aki a virágszirom hullásában látja a lágyságot.
