Az idő múlásával arra lettem figyelmes, hogy már nem a nyarat, vagy a karácsonyi ünnepeket várom tűkön ülve. Sokkal inkább az ősz kiszámíthatatlan mivoltát, amikor az idő már nem olyan forró, mint nyáron, hanem szépen lassan átalakul. Felkészül a télre, a hidegre, a hóra.
Éppen, mint a mai nap. Hivatalosan már 2 hete beköszöntött az ősz, és elkezdődött a tanítás is.
Egy forró kávéval a kezemben figyelem az ébredő város alap moraját. Próbálok lélekben ráhangolódni az aktuális tanítási napra, és az azzal járó összes nehézségre.
Nézem, ahogy a fiatalok klikkekbe állva szállingóznak be az iskola vöröstéglás épületébe. Ahogyan az idősek összekarolva mennek a reggeli piacra az utca végén. Ahogyan egy impozáns fiatal férfi cseveg az utcai kávé árússal miközben a rendelésére vár.
Szinte elvarázsol az a természetes könnyedség amivel megáldotta őt az ég. Egyenesen féltékeny vagyok rá. Olyan, mintha semmi gondja nem lenne az életben.
Amikor felnevet a baristalányal folytatott beszélgetés közben kissé az irányomba fordul. Még ilyen távolból is felragyog az égszínkék szeme, mintha még az is nevetne. Lélegzetelállító.
Nem szokásom ilyet mondani, de ez a férfi gyönyörű.
Anélkül veszem elő a vázlat füzetem, hogy tudatosulna bennem mit is teszek. A nyelvemet kidugva koncentrálok az apró ceruzavonásaimra, ahogyan próbálok megörökíteni egyetlen pillanatot.
A hajában rejlő apró hullámokat, szeme átható csillogását. Azt az szép mosolyt, amit az elviselhetetlenül vonzó ajkai rejtenek.
Izmoktól feszülő karját, ahogy éppen a pulton támaszkodik.
Az egyenes tartását és a formás lábait, amit lazát keresztben tart.
Fürgén húzom a vonalakat, a lapon szinte serceg a ceruza.
Újra felpillantok, és a tekinteteink egymásra találnak. Teljesen lefagyok, mint amikor egy gyereket csínytevésen kapnak, mégsem tudom elszakítani róla a pillantásom.
Apró mosoly bújkál ajkain, majd, úr isten.
Rám kacsintott!
- Bocsánat, hogy késtem. Nem szólt az ébresztőm. - vetődik le mellém Sam - Miről maradtam le?
- Tudhatnád, hogy nélküled nem történik semmi érdekes. - mosolygok barátnőmre hamiskásan.
Vissza nézek a kávéshoz, de az idegent már elnyelte a reggeli forgatag lassú nyüzsgése.
KAMU SEDANG MEMBACA
In Another Light
RomansaVajon tényleg létezik szerelem első látásra? Vagy csak egy túl használt könyvbéli motívum? Őszintén megvallva én már nem hiszek benne. Szimpátia első látásra? Esetleg. Vonzalom egy szép külső iránt? Előfordulhat. Na de Szerelem? Semmiképpen.
