Kettőnk Története

Prolouge

Hátba szúrtak, kihasználtak és megerőszakoltak.

A suli első hónapját ki kellett hagynom mivel nyár végén elütött egy autó, pontosabban a "barátaim" kocsija. Szerencsére nem lett komoly bajom, csak eltört a bokám és az igazgató azt mondta, hogy pihenjem ki magam, főleg azok után ami történt előző tanévben amúgy is rám férne.
Ők elköltöztek egy másik városba, messze innen mert kirúgták Őket. Igazság szerint én már.. nem is haragszom. Ez arra aki megerőszakolt és arra aki elütött nem vonatkozik természetesen. Rájuk haragszom. De a Többiekre nem. Inkább csalódottságot érzek. Hiszen megbíztam bennük...és Ők nem tettek ezek ellen semmit...

Ennek már 3 hónapja és azóta nem is hallottam Róluk semmit. Kicsit jobb lett az életem és már van egy barátom, Emily Hills.
Na jó még nem olyan sok ideje ismerjük egymást, viszont ő volt az egyetlen aki a történtek ellenére is nyitott felém, és kedves volt. Szóval annyit legalább tudok róla, hogy más mint az előző "barátaim" voltak.

...vagyis csak azt hittem...

"- Ügyes vagyok? - kérdezte csillogó szemekkel. Esküszöm olyan volt mintha egy aranyos kisfiú lenne.
- Igen. Nagyon ügyes vagy. - vigyorodtam el, és ölelésre tártam a kezeimet, majd a nálam másfél fejjel magasabb fiú a karjaim közé bújt."

"- Én ezt nem akarom! - rivalltam rá.
- De muszáj lesz, ha élni akarsz. - húzta gúnyos mosolyra a száját. Tudta hogy nyert ügye van. Ebből sehogy sem tudtam volna jól kijönni. Kivéve ha...."

"- De én szeretlek nem érted? Te vagy az életem értelme! - kiabálta. Nem teheti ezt velem.
- De én...én...nem....nem így érzek! - kezdtem felemelni a hangom.
- De miért? Miért nem vagyok elég jó neked? - kérdezte könnyes szemekkel.
- Mert egyszer már szerettelek. Csak te semmibe vettél. De az az idő rég elmúlt. Én már mást szeretek. Nem téged. Ha mondjuk ezt tavaly mondtad volna akkor talán...lett volna esélyed. De így..."

"- Szeretsz? - kérdeztem.
- Szeretlek - elmosolyodtam és megcsókoltam.
- Én is szeretlek téged."

Fhu hol is kezdjem? Vivian Miller vagyok, 17 éves, apukámmal és a bátyámmal élek Kaliforniában.

Mindig hideg a testem, a bőröm színe egyenlő egy fehér fallal, hosszú fekete hajam van és zöld szemem.

Van egy betegségem, a neve Hidegség. Az orvosok azt mondták, hogy, ha 15 éves koromig nem múlik el, akkor akár halálos betegség is lehet belőle. És sajnos nem múlt el. Viszont szerencsére ez nincsen rám hatással, vagyis csak néha, mert van hogy fázni kezdek hirtelen a 30 fokban, nem kapok levegőt, pánikrohamom lesz vagy egyszerűen összeesek. Erről senki sem tud (apán és Jaden-en kívül) és ezért mindig furcsán néznek rám hiszen ez itt Los Angeles. Születésem óta itt élek és egyáltalán nem barnultam le még soha.

Utálom a sulit, amiota szinte nincsenek barátaim de Emily szerencsére jobbá teszi. Nagyon örülök neki hogy van nekem mert (bár a bátyám is segít, meg a barátai is) nélküle elég magányos lennék.

Jaden Miller, aka a bátyám. Vele nagyon jó (volt) a kapcsolatom és imádom őt, de tényleg. Mindig próbálja felvidítani a napjaimat és ez olyan kedves tőle, hiszen tudom hogy ő sincs mindig jól. Velem ellentétben neki elég napbarnított bőre van és a suliból kb az összes lány odavan érte amit ki is használ de már nem szólok bele, hiszen ez az ő élete. Mondjuk ő a legperverzebb ember akivel valaha találkoztam és néha nagyon fárasztó elviselni őt és a hülyeségeit, de szeretem. Van egy közös rossz szokásunk is, és mivel ő már tizennyolc tud szerezni mindkettőnknek. Jó, persze azt nem nézi jó szemmel, ha én is cigizek, de mint én a perverzségét ő is elfogadja ezt és nem szól bele. (Igen ettől egyébként lehet, hogy rosszabbodik a betegségem, de eddig még nem érzem semmi mellékhatását.)
Amúgy meg tipikus védelmező bátty. Ha csak egy árva pillantást is vetni mer rám valaki ő azonnal ugrik. Őszintén szólva elég idegesítő tud lenni ez a viselkedés. Mióta anya elköltözött nem is beszéltem vele és bevallom őszintén, hogy nagyon hiányzik. Jadennek egyébként elég nagy a baráti köre, szóval szerencsére nem hagyják nagyon, hogy egyedül legyek. És egyébként azt kell mondjam, nem is olyan rossz velük lenni. Mármint ők is perverzek és a fele társaság már legalább egyszer rám hajtott. De attól még jó arcok.

Apukám ügyvéd, ezért nincs sokat otthon. Pontosan így volt anyámnak nagyon könnyű őt megcsalnia. Igen, bizony és ez csak egy hete derült ki, pedig már legalább hat éve tartott és van egy 3 éves féltesónk, csak eltitkolták. Apa azóta nem nagyon szól senkihez és inkább olyan mint egy szellem. Nagyon nincs jól. De én sajnos nem tudok rajta segíteni, pedig próbáltam. Sose volt vele különösebben jó kapcsolatom, sőt nem is szeret engem. Ő maga is megmondta nekem. És sajnos dühét, szomorúságát és csalódottságát is rajtam tölti ki.

Anyukám kiskoromtól fogva a mindenséget jelentette és olyan akartam lenni mint ő. Felnéztem rá. Nála jobb embert nem is ismertem. Azt hittem ő soha nem csapna be minket, vagy csalná meg apát. De sajnos félreismertem.

Régen szinte mindig együtt aludtunk el, de ez kb 11 éves koromig tartott. Aztán onnantól kezdve minden megváltozott. Este szinte soha nem volt otthon így csak ketten voltunk a bátyámmal a hatalmas házba ugyanis apukánk alapból sem volt otthon este és csak hajnalban ért haza. De anya nem. Anya másnap délutánra ért vissza. A tesómmal naivan azt hittük hogy az étterembe van és dolgozik. Minden este sírva aludtam el, mert hiányzott. Nem foglalkozott a betegségemmel. Semmibe vette. De szeretett. Láttam rajta. És sokszor mondta. Sokszor ölelt meg. Mindig mondogatta hogy én vagyok a mindene. De én már nem hiszek neki...ki tudja hogy nem csak hazudott? Lehet hogy hazugságban éltem. Már őszintén szólva lehet nem is érdekel.

Anyának van egy nővére, Camille. Nagyon kedves nő és nagyon jó anya. Van egy velem egyidős fia, Cameron. Kiskoromban nagyon sokat utaztunk hogy elmehessünk hozzájuk Seattle-be.
Emlékszem mindig nagyon vártam hogy újra lássam őket. Akkoriban Cam volt a legjobb barátom. Bevallom őszintén, hogy hiányzik. Baromira. Mindent megtudtam vele beszélni és ő igazi barát volt.

De visszatérve anyura....én mindig azt hittem róla hogy tökéletes. Hát nagyon nagyot tévedtem.

Ja és a munkahelye: La familia, egy étterem, amit ő vezet, amit a kezdetekben a családunkról nevezett el.