Tokyo Revengers short stories

1.sztori

A fogadott testvérek

Itt Sarin! Nos, ez lenne az első rész, mit a kedves mesélő E/1-ben mesél el. Leszögezem, ez a történet NEM tudom hogy pattant ki a fejemből, csak jött és leírva most elhoztam nektek. Teljes elképzelést senki ne keressen, nem volt hozzá XD
Nevermind, jó olvasást ha valaki kíváncsi lenne rá mégis!

---------------------------------------------------------

Itt Sato Adam, egy 22 éves férfi, kire két gyermeket bíztak, de hogy miért..na ezt gyors kifejtem.
5 évvel ezelőtt, mikor még csak 17 voltam folyton az utcákat jártam, hogy unalmas életemet verekedéssel jobbá tegyem úgy ahogy, azokon a napokon sokszor volt hogy a szembeszomszédom, Ryoko megkért hogy a fiára vigyázzak míg ő kikapcsolódik, így hamar közös összhang lett köztem és a fia, Baji Keisuke közt, és pár napos ismerkedés után már az apjának tekintett, pedig nem sokkal voltam nála idősebb, csak 6 évvel, hé hé, ha most elkezdesz ezen nevetni megöllek, nem voltam akkor se vén, még hozzá képest se -.-
Uppsz elkalandoztam, ne haragudj
Szóval, körülbelül egy évig volt az hogy csak úgy figyeltem a kis Keisukére hogy átjártam hozzá, de mikor 18 lettem teljesen megváltozott minden, akkor volt Baji még csak 12, az anyja pedig avval bízott meg hogy mostmár én nevejem őt, mivel hát elege lett..azt hiszem, ez viszont eléggé sokkolt.
-Ryoko, de az anyja -azt se hagyta hogy végig mondjam, csak távozott, így egy kétségbeesett sóhaj szökött ki ajkam közül, majd a kisfiúra néztem, ki elsírta magát, számítottam a reakciójára, hisz az anyja lelépett, így legugolva hozzá óvatosan megöleltem, hogy evvel hátha jobb kedvre tudom deríteni. Kis idő kellett neki ahoz hogy lenyugodjon teljesen, és újra mondhatni jókedvű legyen, bementünk a lakásba, és míg én csináltam neki ebédet addig ő áthívta a barátait, jó volt boldognak látni a történtek után is, lehet neki is jobb lesz, mert többet nem fog így kezet emelni rá az a nő. Úgy bő 20 perc elteltével megérkezett az összes barátja, mind az öt, viszont a nevüket nem nagyon jegyeztem meg akkor hogy őszinte legyek. Ahogy telt az idő szépen felcseperedett, és egy igazán jól nevelt fiú lett, mégha néha vannak furcsaságai, és ahogy régen én is, ő is ugyanúgy verekedett. Az idők során viszont egy másik gyermek is rám lett bízva, név szerint Kisaki, háát hogy őszinte legyek, nem jött ki nagyon Bajival, viszont meg is értem, hisz elég furcsa gyerek volt mindigis, és valahogy minden balhét megúszott az éles eszének, és a manipulatív énjének hála, ez viszont nekem se nagyon tetszett, de nem mondtam róla semmit soha. Teltek, múltak az idők, egyik nap, pontosabban 2005 halloweenján mentek egy előre lebeszélt harcra a Valhalla ellen, minek nem nagyon örültem, hisz rossz érzésem volt az egésszel kapcsolatban, így mikor leléptek mindketten sunyiban követtem őket. Majd amint a bunyó helyére érkeztem kicsit később mint ők gyorsan elbújtam, mintha ott sem lennék. Amint a harc elkezdődött szem elől veszítettem mindkét gyermekemet, és csak sok idő után, mikor tisztult a terep, akkor vettem észre hogy valami nincs rendben, az egyik fiam szinte teljesen eltűnt, míg a másikat oldalba szúrták, na akkor léptem közbe én is, mert nem érdekelt ha ott a helyszínen ölnek meg, akkor is segítenem kellett az idősebbik fiamnak, a sok rohadékot aki ki akart volna tessékelni a harcterületről arrébb löktem, amint pedig idősebbik fiamhoz közelebb értem gyorsan ellátam a sebét és magamhoz öleltem.
-Apa..nem kellett volna -mondta kissé lepedten, de erőtlenül, mire csak szorosabban öleltem.
-Haza viszlek -mondtam határozottan, majd amint felemeltem őt már siettem is haza miközben szinte szorítottam magamhoz hogy garantáltan ne essen nagyobb baja. Amint hazaértem vele azonnal újra ellátam a sebét rendesen, mivel a harcmezőn csak gyors ellátást tudtam neki nyújtani, tehát lefertőtlenítettem a sebet, majd összevarrtam, és kötszert és gézlapot alkalmazva végső művelet képpen bekötöttem a sebét.
-Jobb mostmár? -kérdeztem aggódva, mire egy pici bólintást kaptam válaszul, és egy kedves mosollyal magához ölelt. El sem tudom képzelni hogy mi lett volna ha nem érek oda időben...
Azóta már két év telt el, mindkét fiam egészséges, és már nondhatni jó kapcsolatot ápolnak egymással, időközben viszont már lett egy másik apjuk is, kivel együtt tudtam vigyázni a két gyerekre, pontosabban Haitani Ran.
Furcsa, mi? Hogy egy magamfajta csődtömeg, ki korábban lett apuka a kelleténél megtetszett egy olyan fiúnak mint Ran, ki alapból Roppongi egyik ura. Tehát a történet így kezdődött, azóta is minden rendben van a családban, aminek hálás lehetek.

---------------------------------------------------------

Heló, megint én :D
Nos, ez volt az első rész, a második még formázás alatt áll, bár, igazából nem tudom hogy milyen legyen majd pontosabban (döntésképtelen énem beütött, bocsánat^^"), deeeee majd látjuk hogyan is lesz
További szép napot kívánok mindenkinek <3