Megjelölve (18+)

23. R É S Z

A hang, ami elhagyja az ajkaimat, egy zihálás és egy sikoly keveréke. Ökölbe szorulnak a kezeim, körmeim a mohaszőnyegbe vájnak. Könnyek homályosítják el a látásomat.

A farka hihetetlenül szétfeszít. A feje legalább hajlékony és húsos volt. A szárát viszont olyan keménynek érzem, mint a csiszolt kő. Egy kicsit sem enged. Kényszeríti a puncimat, hogy engedelmeskedjen és alkalmazkodjon minden egyes kontúrjához, gerincéhez és lüktető erezetéhez.

- Ó, Istenem, ez túl nagy - nyöszörgöm.

- Túl nagy? - Hasker gúnyolódik. - Fáj?

Bólintok, arcomat a mohás padlóhoz szorítva.

- Akarod, hogy megálljak?

Visszacsúsztatja a csípőjét, kihúzza belőlem a hosszát, amíg csak a feje marad bennem. A visszavonulás megkönnyebbülést okoz, de ugyanakkor ürességérzetet hagy bennem. Még ha fájt is, Hasker vastag farka a teljesség olyan érzését adta nekem, amit nehéz felfogni.

- Nem. - A hangom szaggatott, kétségbeesett. - Ne hagyd abba. Kérlek, ne hagyd abba.

Nem tudom, hogy valójában akkor is abbahagyná-e, ha megkérném rá. Valószínűleg nem. De a válaszom tetszik neki.

- Jó omega.

Kiáltok, ahogy újra belém csapódik, ugyanolyan keményen. Szilárd, izmos medencéje a fenekemhez csapódik. Nehéz, ondóval teli golyói lengnek és csapódnak bizsergő csiklómhoz. Az egész testem előre rándul a csapódás erejétől.

- Ó, Istenem - nyögöm.

A medencém izmai fájnak, ahogy feszülnek, hogy befogadják vastag húsát. De a fájdalom alatt a közelgő gyönyör egy másik, ijesztő méretű érzése terül szét bennem.

Visszahúzódik, és újra belém döf. A puncim megpuhul a nedvességemtől és Kadmon ondójától, amely most már vastag cseppekben csöpög belőlem Hasker farkának minden egyes pumpálásakor.

- Tetszik ez neked, kis omega? - Morogja. - Szereted, ha keményen megdugnak?

Durva kezei végigsimítanak a hátamon. A bőrkeményedései felhorzsolják a sokkal puhább bőrömet, de a simogatás gyengéd, legalábbis Haskerhez képest. A kemény és a puha, a fájdalom és a gyönyör kombinációja összezavarja az elmémet.

Ez az Alfa végtelenül feldühít. Nem szabadna tetszeni, amit velem művel, de többet akarok. Keményebben akarom. Azt akarom, hogy engedelmességre kényszerítsen. Hogy szétzúzzon. Hogy tönkretegyen.

- Igen - nyögöm. - Ó, bassza meg, igen.

A kezei a csípőmre csúsznak, és szorosan megragadnak, mielőtt felgyorsítaná a tempót. A lökései ugyanolyan kemények, mint korábban, de most gyors egymásutánban jönnek. Már a fenekem is kezd fájni attól, ahogy a medencéje beleütközik.

- A Forrásnál fogva nagyon feszes vagy - morogja.

Miután a nyomást leveszi a vállamról, felemelem magam a kezemre, és meggörbítem a hátam. Olyan keményen belém veti magát, hogy úgy tűnik, meglazulnak az ízületeim, de lökésről lökésre felveszem vele a versenyt.

Gyűlölettel kefél engem. Minden agresszióját a puncimon vezeti le. Megpróbál fájdalmat okozni nekem, de ehelyett csak egy újabb robbanásszerű orgazmus felé hajt.

- Vezesd le rajtam, Hasker - nyöszörgöm, a hangom remegve és orrhangon jön ki. - Büntess meg!

Lekényszerít a mohára, és elterül rajtam. A farkát elsöprő lökésekkel döngeti bennem. A farokfejének gumója pont az én különleges helyemnek ütődik, amitől a falaim szorosan átölelik.

Belém veti magát, és harsogó üvöltést ereszt ki, amikor magját kiereszti. Ragadós melege betölti a mélységemet, keveredik az én folyékony nektárommal és Kadmon töltetének maradványaival. A fiatalabb Alfához hasonlóan Hasker is visszatartotta magát attól, hogy teljesen belém hatoljon, így a csomója a külsőmhöz nyomódik, ahelyett, hogy a bent záródna, ahová való.

Hálás vagyok ezért. Figyelembe véve, hogy a vastagsága már így is mennyire feszít engem, a csomója biztosan összetört volna.

Hasker újra és újra belém lökődik, egyre több forró, ragacsos folyadékot spriccel belém, míg végül a hátamnak dől, kemény, nehéz teste betakar és a földbe nyom.

És abban a pillanatban valami különös történik.

Biztonságban érzem magam e durva és vad alfahím alatt. Úgy érzem, teljesen egy olyan harcosé vagyok, aki mindenáron megvédi, ami az övé. Betakarva, behatolva és alaposan uralva, az övé vagyok. Teljesen az övé vagyok.

- Freya. - A hangja durva és szaggatott, de az ajkai lágyan simulnak a fülem kagylójához. - Freya...

Ekkor rájövök, hogy tévedtem vele kapcsolatban. Amit gyűlöletnek hittem, az valami egészen más volt. Talán nem is egészen szerelem. Talán valami még jobb.

Megcsókolja az arcomat, és legurul rólam. A puncim csöpög a spermától, ahogy kihúzódik belőlem.

Kimerültnek érzem magam. A bőröm forró és izzadt. Az izmaim petyhüdtnek és gyengének érzem.

De az Alfák még nem végeztek velem. Még messze nem.

Erős kezek megfordítanak, mint egy törött babát, és azon kapom magam, hogy felbámulok Addomra és az Ő lüktető farkára.