A tűz próféciája

18. fejezet

A lány hirtelen elszégyellte magát. Mégis mit gondolt? Jó, nem fogja engedni bárkinek, hogy karon rángassa, de talán a tűzgolyó túlzás volt.

- Én csak tisztáztam a helyzetet - húzta ki magát egy kicsit.

Nem, nem volt túlzás. Egy kifejlett, mindenre elszánt drakon állt vele szemben, és a férfi kezdte a fenyegetőzést. Amelia csak megvédte magát, még ha az nem is állt arányban a drakon szavaival. De ha tudjuk, hogy mire képes a drakon, nagyon is jogosnak tűnik az a tűzlabda.

Egyre erősebben élt benne a gondolat, hogy helyesen cselekedett. Még bólintott is, bár a drakon nem láthatta.

- Legközelebb lehetne finomabban is.

- Nem lesz legközelebb! - csapott az ajtóra Amelia. A fa megrezzent a keze alatt és mintha érezte volna a túloldalán pihenő drakontenyeret is.

Villámgyorsan elrántotta a kezét, és kinyitotta az ajtót inkább. Kezdett nevetségesnek tűnni, hogy a bezárt ajtóval kiabál.

Kyro fél vállal az ajtófélfának támaszkodott, ajkát szemtelen mosolyra húzta. A szarva hegye épphogy nem érte el a plafont, a bőrén átütő pikkelyek a félhomályos folyosón csak halvány fényben derengtek.

- Ebben egyetértünk. Én fogok maga mellett maradni.

Amelia kinyitotta a száját, majd becsukta, végül újra kinyitotta. Úgy érezte magát, mint egy partra vetett hal, aki nem tud mit kezdeni az őt körülvevő oxigénnel, ezért hasztalanul csak tátog, várva a csodára.

Amikor semmi nem történt, becsukta a száját.

- Akkor megbeszéltük? - Kyro szórakozottan nézte a műsort, Amelia látta rajta, hogy mennyire jól szórakozik.

- Nincs fontosabb dolga?

Kyro ellökte magát a faltól és bekukucskált a lány feje felett a szobába. Amelia nagyot nyelt a gondolatra, hogy milyen következtetést vonhat le a férfi a rendezetlen környezet láttán. A drakon azonban nem tett megjegyzést.

- Igazából lenne. De mivel nem akar maga mellé testőrt, én viszont nem szívesen engedném el egyedül, ezért ez patthelyzet. Tulajdonképpen választhat köztem és Jeremiah között, ha úgy tetszik.

Amelia kissé beljebb húzta az ajtót, a drakon épp eleget bámészkodott már.

- És ha egy harmadik variációt választok? Még mindig nem értem, miért kellene mellém valaki.

- Volt egy újabb támadás.

Amelia majdnem kiesett az ajtón. Gyorsan körbenézett a folyosón, szerencsére üres volt, de nem akart kockáztatni. Intett Kyronak, hogy lépjen beljebb. A drakon önelégült vigyorral lépte át a küszöböt, és kíváncsian sétált közelebb az ágyakhoz. A lány becsukta, majd kulcsra is zárta az ajtót.

- Mondjon el mindent!

A drakon már az éjjeliszekrényeknél járt. Először Pattyét vette szemügyre. A boszorkány nem sok mindent tartott rajta, néhány bőrszalagot a hajának, a hajkeféjét, egy kis éjjelifényt, és illatosító üvegcsét. A drakon leemelte az üveg tetejét és beleszagolt. Elhúzta az orrát, majd érdeklődve fordult Amelia szerkénye felé. A lány azonban elé lépett.

- A támadás ugyanúgy váratlanul jött, mint az első esetben. Ráadásul fényes nappal történt, mégsem látott senki semmit. Mintha egy rohadt árnyékkal küzdenénk. Van esetleg ötlete, mi lehet?

Amelia elgondolkodva vette számításba a lehetséges fajokat, de egyik sem jutott eszébe, ami napközben képes lenne észrevétlenül meglepni egy drakont. Rettenetesen kell értenie a rejtőzködéshez, ha Morena őrvarázslói figyelmét is ki tudja játszani.

A lány megrázta a fejét.

- Sajnos nincs ötletem. Morena tudja már?

- Igen, kénytelen voltam beavatni. Mégiscsak ő ismeri jobban a Rendet és a kastélyt, minél előbb elkapja ezt a rohadékot, annál hamarabb tudunk elhúzni innen.

- Elmennek? De nincs is meg a könyv! - kiáltott fel a lány összezavarodva.

A drakon kinézett az ablakon.

- Az embereim nem szeretnek túl sokáig máshol időzni, vágynak vissza Drakonföldre. Ez a kis kiruccanás néhány napos lett volna eredetileg, és minél tovább időzünk itt, annál... ingerlékenyebbek lesznek.

Amelia nagyot nyelt. Remélte, hogy ez nem azt jelenti, hogy az összes jelenlévő drakon alakot fog váltani. Az katasztrófához vezetne. Rengetegen megsérülnének és attól tartott, a kastély sem bírna ki ennyi mágikus energiát.

- Akkor nem lehet, hogy magának is inkább a támadót kellene keresnie, és nem engem pesztrálgatni?

- A tanácsadóim igyekeznek eltávolítani a közvetlen veszélytől. Jó ötletnek tartották, hogy önt kísérgessem.

Amelia csalódottan horkantott. Remek, ezek szerint ő fog vigyázni a drakonra, nem pedig fordítva.

Kyro leült Patty ágyára, a matrac és a keret nyikorogva fogadta a súlyát.

Amelia fojtott brekegést hallott, úgyhogy felugrott és felrángatta a férfit. Felhajtotta a takarót, ami alatt Bertie kucorgott. Kivette a békát és a párnára tette. Legalább legyen szem előtt éjfélig.

Ahogy lesimította a takarót, aminek még mindig Patty illata volt, eszébe jutott egy zseniális ötlet. Vigyorogva fordult a drakon felé, aki összevonta a szemöldökét.

- Járt valaha az Elsüllyedt Világban?

- Persze - bólintott kimérten a férfi, látszott rajta, hogy egyelőre fogalma sincs, hova akar kilyukadni a lány.

- És a Vízalatti Könyvtárban?

Kyro arca hirtelen kisimult és megértette, mire célozgat Amelia. Most már határozottan rázta meg a fejét.

- Morena nem fogja engedélyezni.

- De igen, ha nyomós okunk van rá. És már tudom is, hogy micsoda!