Miattad..[1] [Befejezett]

18.

Victoria Donowen
📍Abu - Dhabi, Yas Marina Circuit

November 24 Péntek

Elérkeztünk az utolsó futam helyszínére. Max teljesen be van pörögve a hétvége miatt. Én összintén már nagyon várom hogy vége legyen a szezonnak. Végere egy kis idő kettesben Maxxal. Vagyis nagyon remélem. De szerintem rá is rá férne egy kis pihenés. De mielőtt pihehetnénk Daniel és Heidie esküvője lesz December 10-dikén. Miért Max az egyik tanú, én pedig az egyik koszorús lány így már az esküvő előtt két nappal Ausztráliába utazunk majd. De előtte! Az utolsó futam hétvége!

Mint mindig most is Maxxal mentem ki a pályára. A kocsiból kiszállva a fiú magához húz jó szórosan. Mosolyogva fogtam a kezét.

- Daniel tiszta ideg az esküvő miatt, mindenel van valami problémája. Most éppen az inge nem tetszik neki így hétfőn el kell mennem vele nézni.- nevetett a holland mellettem.

- Heidi is tiszta ideg, de ő inkább a dekoráció miatt aggódik. A ruhája gyönyörű!- mondtam a barátomnak.

- Szerintem vele nincsen ennyi baj mint Danielle.- húzta el a száját Max.

- Majd meglátjuk hogy te mit csinálsz az esküvőd előtt.- húztam az agyát. A fiú hirtelen megállt.

- Szóval lesz esküvőnk?- húzta kacér mosolyra az arcára.

- Ha letérdelsz elém egyszer.- haraptam a számba. Max nagy mosollyal az arcán folytata az utunkat befelé.

- Mrs. Verstappen és Mr. Verstappen!- jött velünk szembe Daniel Ricciardo. A szememet forgatva öleltem meg az ausztrál fiút.

- Csak emlegetni kellett téged!- nevettem fel.- Na de megyek srácok! Még találkozunk!- majd a Maxnak egy csókot nyomva az arcára váltam le az Alpine boxánál.
Ennél a csapatnál csak a baj van. Minden héten van valami veszekedés, felmondások, vagy bármi olyan dolog ami a csapatmunkának nem tesz jót. Az Alpine egyre jobban esik szét és ezt még én sem tudom megakadályozni.

§§§

Este fáradtan estem be Maxxal közös szobámba. A fiú előbb végzett így mondtam neki hogy jöjjön vissza a hotelbe pihenni mert nekem még volt dolgom. A holland fiú vonakodva de visszajött elsivokon. Most viszont nem találom a szobánkban. Nem aggódtam érte mert biztos voltam benne hogy valahol Danielle vagy Landoval van. A fürdő felé vettem az irányt hogy megfürödjek. Levettem minden ruhámat majd a zuhany alá beállva élvesztem a langyos vizet a testemen. Jól esett. Fürdés után felevettem Max egyik pólóját. Mostmár fura volt hogy a holland fiú merre van. Ilyen sokáig nem szokott távol lenni. Hívni kezdtem a fiút de nem vette fel ami nála elég szokatlan főleg hogy nekem pár csengés után egyből felveszi. Kezdtem aggódni. Utána Danilet hívtam aki úgyszintén nem vette fel. Ezt nem hiszem el.. Aztán hívtam Landot. A brit fiú nem tudta hol van Max. Egyre jobban aggódtam érte. Hol lehet? Nem tudtam befeküdni az ágyba.. Annyira ideges voltam. Max mégis hova a francba tűntél?.. tettem fel magamban a kérdést.

Már lassan két órája értem vissza és még mindig semmi.. Max továbbra sem vette fel. A lehet legrosszabb dolog jutottak eszembe. A holland fiúnak valami baja esett? Felöltözve léptem ki a szobából és indultam ki a hotelból. Nem bírtam tovább bent ülni.. Ahogyan kiléptem megcsapott a hűvös levegő. Nem volt hideg de egy pulcsi azért kellett. Újra próbáltam hívni Maxet, és már pár könnycsepp lefolyt az arcomon... Már majdnem feladtam amikor a hotel előtt megállt a kocsija. A telefont egyből kinyomtam majd a kocsi felét vettem az irányt. A holland fiú kiszállt belőle és amint meglátta az arcomat hozzám lépett, és megölet. Szorosan húztam magamhoz..

- Hol a francban voltál Max?- néztem rá mérgesen.- Halálra aggódtam magam miattad!- fakadtam ki neki.- Soha többet ne csinálj ilyet!- csaptam a melkasára.

- Sajnálom Mijn liefste!- kért bocsánatot.- Viszont nyomós okom volt.- fordult az autó felé. A hátsó ajtó kinyitotta ahonnét egy kb 3 éves kisfiút vett ki. Érdeklődve mentem oda hozzájuk. Maxot néztem aki az én reakciómat várta.

- Ki ő Max?- nézetem rá. A kisfiú arcát megsimogadtam aki elmosolyodott halványan.

- Elmondok minden odabent.- mutatott a hotelre. A hátsó ajtón mentünk be hogy senki ne lásson meg minket. A kisfiú egész végig Maxba kapaszkodott. Szőke haja olyan volt mint Maxé, de a szeme nem. Az sötét volt mint az enyém. Egyre jobban aggódtam hogy honnan van ez a kisgyerek vagy hogy kié.. a szobánkba belépve Max a hálóba vitte a kisfiú. Valamivel lefoglalta. Én inkább a konyhában maradtam. Nem tudtam mire vélni ezt a helyzetet. A holland férfi kijött a szobából.

- Mielőtt belekezdek!- nézett mélyen a szemembe.- Lehet hülyeséget csináltam de abban a percben ezt éreztem helyesnek..és sajnálom hogy nélküled döntöttem!- bólintottam.

- Nem lesz baj csak mond Max.- néztem rá aggódan. Sose jó hogyha így kezdi el..

- Elindultam vissza ahogyan kérted. Nem messze voltam a hoteltől amikor a zebrán elém futott a kisfiú aki a szobámban van.- mutatott az ajtóra.- Nem ütöttem el mint látod de kiszálltam a kocsiból miután férre álltam hogy megnézzem jolvan e. A kisfiúnak nem volt semmi baja azon kívül hogy két rendőr üldözte.- kicsit rémülten néztem rá.- Annyi volt összesen a bűne hogy megszökött az örökbe fogadó családjától.- nézett a szemembe. A szám elé tettem a kezemet, ugye nem?...- Mondták a rendőrök hogy bántotta a nevelő apja, és hogy sok minden várnak el tőle három évesen.. És ahogyan a szemembe nézett..Én pedig abban a kisfiúban magamat láttam..- nézett maga elé Max. A fiú mellé léptem és megöletem.- Vic a kisfiú ugyan olyan elcseszett a nevelő apja mint az én saját apám..- mondta a fiú megtörten.

- Miért van itt a kissrác?- toltam el magamtól kicsit Maxot.

- Mert magamhoz szeretném venni hogy jobb jövőt tudjak neki adni....és már ma neki is álltak a papírok elintézésének.. - a szemembe nézett.- Ha nem akarod velem végig csinálni megértem..- kezdte el halkan.

- Fogd be Max!- az arcára tettem mind a két kezemet hogy a szemembe nézzen.- Jól döntöttél, de azt ugye tudod hogy ez nagyon nehéz lesz?- kérdeztem tőle, bólintott.- Én melletted vagyok és nem hagyom hogy egyedül csináld végig! Ez egy kisgyerek aki megérdemli a jobb jövőt.- néztem a szemébe.- Szüksége van ránk..

- Nekem van szükségem rád..- sutogta Max elhaló hangon. A szívem nagyobbat dobbant erre mondatra.

- Szóval akkor most örökbe fogadunk egy gyereket?- kérdezem a hollandott egy kisebb mosollyal az arcomon.

- Igen.- bólint ő is mosolyogva.

- Remélem készen állunk gyereket nevelni!- sápadtam el hirtelen. Maxra nézetem.- Ti nagy gyerekek vagytok! Milyen nevelést fog kapni?- fogtam meg a fejemet. Már most aggódni kezdtem. Ki lesz később vele? Max nevetni kezdett a sápadt arcomat látva..

- Majd te neveled!- mosolyott rám. Unott képet vágtam.

- Max és a média?- kérdeztem.- Nem fognak békén hagyni addig amíg nem tudják kié a kisgyerek.- Max elengedett, és a leült egy bárszékre én pedig mellé.

- Elmondom az igazat hogy örökbe fogtuk!- vont vállat. Bólintottam. Az a legjobb ha a média az igazat tudja akkor talán korábban elfelejtik..

- Az hogy magukhoz vehessük meg kell nézni a házunkat, és hogy mindent tudunk e neki biztosítani.- vázolta a helyzetet a holland férfi.- Szóval a futam után megyünk vissza Monacoba. Sajnos így az év utolsó buliját kihagyjuk.- húzta el a száját.

- Mondanám hogy menjél de most figyelve vagyunk.- gondolkoztam el egy kicsit. Nem szeretném ha most mindent lemondana.

- Nem fontos ennyire az a buli.- rázta a fejét Max. Egy kis csönd telepedett ránk. Mind a ketten a gondolatainkba voltunk merülve.

- Képesek leszünk egy gyereket felnevelni?- kérdeztem tőle végül.

- Hát nagyon remélem hogy képesek leszünk..- sutogtta Max.. Tudjuk egyáltalán hogy mire vállalkoztunk? Késszen állunk?...sok kérdés de ezekre nem most fogunk választ kapni..

.