Adam a pokolban [BEFEJEZETT]

11. Ez átbaszott!!

- Angel drágám két percen belül megérkezik. Rohanok~ - mondta, majd a lift felé sietett, és elment. Vártam pár percet, hogy a lift biztosan üres legyen, aztán lehívtam, beszálltam, és elmentem. Szerencsére senki sem vett észre. A hotel felé indultam.

------------------------------------------------------------

Már egy hét eltelt azóta, hogy megszöktem Vox-tól. Ez az időszak szinte eseménytelenül telt. Nagyrészt a hotelben voltam, és részt vettem Charlie "javuló programjain" és a "javító játékokon" is. A ribi szerint nagy a fejlemény. Plusz még, idő közben rájöttem valamire. Már majdnem egy hónapja a pokolban vagyok, és még mindig élek. Ami azért, valljuk be, nagy teljesítmény! Tapsot nekem, köszönöm.

Viszont... egy hónap alatt nem sikerült rájönnöm, hogy hogyan kerülhetnék vissza a mennybe.

Most, a szobámban vagyok, és hangosan gondolok.

- Oooh, baszdmeg! ...azt hiszem... kezdem feladni. Sosem fogok vissza jutni. - ezt idegesen, és kétségbeesetten mondtam, és nem gondoltam volna, hogy bárki is hallani fogja, viszont...

Kopogtak az ajtón. Az illető nem várta meg a választ, benyitott. Lucifer!

- Mi a faszt akarsz? - kérdeztem hidegen. Ezzel a hangnemmel próbáltam elfedni, az előző kétségbeesést
- Kiabálást hallottam. Minden rendben? - ahogy kérdezte, az a hangnem... aggódik? Nem. Biztosan nem. Csak tervez valamit, hogy lejárasson.
- Persze. Miért ne lenne?
- Mert azt mondtad, feladod.

- Hallottad? Oh, baszdmeg... Felejtsd el.
- Én beszélhetek a mennyel ha gondolod. Szólhatok nekik, hogy jelenleg éppen rehabilitálódni próbálsz. Akkor, talán nagyobb valószínűséggel fognak visszafogadni. - mi oka lenne rá? Ez nekem gyanús...
- Tényleg megtennéd? - kérdeztem, enyhén kételkedő hangon
- Persze nem ingyen. - sejtettem, hogy át akar baszni
- ...mit kérnél cserébe? - kérdeztem óvatosan
- Kössünk egy alkut.
- Alkut? Nem tudom... egy hónapja vagyok itt, de még mindig nem vagyok képben az ilyen dolgokkal.
- Csak egy egyszerű alku. Nincs mitől tartanod.

- Hmm... nemtom' de én most nem bízok benned...
- Oké, akkor rohadj a pokolban az idők végezetéig. Nekem az is megfelel. - mondta, majd hátat fordított, hogy kimenjen
- Várj! - kiáltottam utána ösztönösen. Vissza fordult felém, egy önelégült mosollyal.

Sóhajtok
- Jó. Kössünk alkut. - mondtam. elém állt, és felém nyújtotta a karját, én pedig kezet fogtam vele. Volt valami kis zöld fény, de nem adtam neki túl nagy jelentőséget.
- Akkor, indulok és beszélek a mennyel.

És Lucifer elment. Én meg kimentem a szobából, a többiekhez, mer' nem vót' jobb dó'gom.

Amikor odaértem, ahogy Angel meglátott, rögtön megkérdezte
- Kötöttél vele alkut?
- Mi van?
- Kötöttél vele alkut? Lucifer-rel.
- ...igen. Miért? - nem értettem, hogy mi a baj
- Oh, baszdmeg... Akkor vesztettem. - mondta Angel unottan
- Vesztettél? - de most komolyan, mégis mi a fasz van?
- Igen, igen. Lucifer-rel fogadtunk, hogy meg tudja-e szerezni a lelkedet. Én azt mondtam, biztos nem...
- A lelkemet? Te mégis mi a faszról beszélsz...?

Itt csak meredt rám egy darabig.
- Várj, te nem is tudod?
- Angel, fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. - kezdek megijedni...
- Alkut kötött veled, de még csak el sem mondta a következményeket? Ez de aljas... - nevetett fel
- Angel, mond már el végre, hogy miről beszélsz!

Angel hejett Alastor vette át a szót, és elmagyarázta az egészet.

- Oh, baszdmeg. Baszdmeg, baszdmeg, baszdmeg, baszdmeg, baszdmeg!!! A kurva életbe! Ez átvert!