Miattad..[1] [Befejezett]

3.

- Vic..én nem tudom hogyan kell normálisan viselkedni emberekel...apa csak azt tanította hogy hogyan kell valakit bántani lelkileg..- sutogttam..- Olyan kibaszott elcseszett az életem..

- Max..minden rosszabb van valami jó..- emelte fel a fejemet hogy a szemebe tudjon nézni.- Találd meg ebben is a jót..Ha feladod a küzdelmet akkor az eddig munkád kárba veszik! Gondolj bele mennyi mindent elértél már!- simitotta meg az arcomat.- Nem szabad feladni egy rossz indulatú ember miatt..legyen az az apád vagy az édesanyád..

- Az számít hogy magadnak megfelelj! Nem kell senkinek sem bizonyítandó! Elég ha magadra büszke vagy, és erős maradsz. Gondolj azokra az emberre akiben te tartod a lelket..- a szemébe néztem. Honnan tudja ilyen jól át érezni a helyzetemet? Miért tudja mit érzek?

- Köszönöm Donowen..- húztam magamhoz még egy ölelésre a lányt. Az illatát beszivtam hátha nem mostanában érezném ilyen közelről. Komolyan mi van velem?! Kezdek megborulni..

- Semmiség Verstappen!- állt fel, és nyújtotta a kezét.- Most pedig itt az idő hogy jobb ember legyél, és hogy tegyél érte! Mutasd meg apádnak hogy kit vesztett el!- húzott fel.

- Mivel tudok jobb ember lenni?- torpanok meg az ajtóban. Csak ez az egy maradt meg. A lány megrázza a fejét.

- Ezt neked kell meg tudnod..- válaszolta majd kilépett az ajtón engem magamra hagyva.. a számba harapva nézek után. Bomba nő..

Mielőtt apámmal találkoztam volna Horner irodája felé vettem az irányt. Kell egy lelkesítő beszéd! Az ajtón koppogtam..

- Gyere.- hallottam meg a csapatfőnök hangját. Lenyomtam a kilincset, és beléptem. Christian és Geri voltak a szobába.

- Sziasztok.- köszöntem egy mosolyt erőltetem magamra. Christian egyből észrevette hogy baj van mert felhúzta a szemöldökét.

- Max édesem!- lépett elém Geri.- Mi a baj?- nézett rám aggódoan. A nőre néztem akit egy ölelésbe húztam.- Tényleg baj van..- nevet Geri.- Te magadtól ölelsz meg!- simogatja a nő a hátamat. Máris jobban érzem magamat..El tolt egy kicsit magától.- Mi a baj Max?- kérdezte most egy kicsit keményebben. Vállat vontam.

- Max!- szólt Christian is.- Megjött az apád..- mondta. A szívem már is gyorsabban kezdett el verni. A rémület átjárta a testemet.

- Ne hagyjatok vele kettesben! Kérlek..- remegett meg a hangom a végén. Geri egyből ilyedten nézett rám. A férfi is felállt a székéből és elem lépett.

- Max! Néz rám!- kérte a csapatfőnök.- Soha többet nem fog bántani!- mondta határozottan.

- De Chris...elég ha megszólal, és akkor már ártott..- ráztam a fejemet..- Nem tudom végig csinálni a hétvégét mellette..- már lassan a sírás szélén álltam..

- De Max! Meg tudod csinálni! Menni fog! Segítek végig csinálni!- ölelt meg Christian Horner aki apám helyett is apám..

Így is lett. Elmentünk apát köszönteni és Chris velem jött. Amikor a Red bull előterébe értünk, és megláttam apámat megálltam. Horner csak maga után húzott. Nagy levegőt vettem..menni fog Max!

- Helló Jos!- fogott kezet apa és Horner.

- Szia apa.- köszöntem neki én is. Leültünk egy asztalhoz beszélgetni. Mindegyikük kért egy kávét. Whisky kávét nem lehet kérni? Tettem fel magamban a kérdést. Jól jönne..

- Max milyen a kocsi?- kérdezte apám. Felhúztam a szemöldökömet.

- Ma még nem ültem kocsiban, de biztos vagyok benne hogy jó.- mondtam határozottan.

- Pont itt volt az ideje hogy egy ilyen kocsit rakjatok össze.- szánta ezt a mondatot Christiannak. Örülök hogy a csapatfőnököm egy teljesen normális ember.

- Tudod jól Jos, hogy senki nem rakott össze két nap alatt nyerő autót.- válaszolta nyugodtan Horner. A kávék közben megérkeztek. Remélem nem lesz hosszú beszélgetés..

- Apa a bájos családod nem jön a hétvégén?- kérdeztem szarkasztikusan, és remélem hogy nem lesz rá a válasz.

- De! Vasárnap itt lesznek!- mondta. Éppen hogy nem forgadtam meg a szememet. Ezeket is majd el kell akkor viselnem...

- A csinos kis barátnőd jön?- vágott vissza apám. Itt gondolt Kellyre..

- Nem sajnos, mert elüldözted ezzel a csodálatos személyiséggedel!- morgortam neki majd ittam egy kortyot a kávámból még mielőtt bármi mást mondtam volna. Horner próbált nem nevetni de nem jött össze neki annyira.

- Mi olyan vicces Horner?!- kérdezte apám fennhangon.

- Semmi Jos! Semmi!- somolyog rá a brit férfi.

- Max! Lehet több futamodra is ki jövök majd!- kezdett el gondolkodni Jos.
- Szerintem pont eleget jársz ki..- morogtam az orrom alatt csak nem elég halkan.

- Tessék?- kérdezte vissza. Ránéztem.

- Nem szeretném hogy a kelleténél több futamra gyere!- mondtam a szemébe. Christian kezében megállt a csésze. Ő is és én is teljesen késszen voltunk bármilyen lépést tenni.

- Szerintem ezt had döntésem el én!- váltót át másik hangnembe.

- Nem! Én döntöm el! Ha kell ki leszel tiltva a pályáról!- álltam fel.- Egy élmény volt mint mindig de én nem vagyok hajlandó több időt eltölteni ebben a társaságban!- mondtam gonoszan, és kegyetlenül összintén.- Christian majd találkozunk.-..és milyen jól tettem hogy leléptem..