Tiltott csók

9

Még gyorsan beugrottam az egyik munkahelyem közeli pékségbe és vettem egy túl árazott croissant és már siettem is befelé az épületbe.

- Tudom, tudom.. ne is mond, elkéstem mint a szar- intettem Jaxnek, még mielőtt megszólalhatott volna

- Ja, nem- rázta meg a fejét- Csak szólni akartam, hogy csomagod érkezett. Nem is mondtam, hogy vettél új ruhát. Azt pedig főleg nem említetted, hogy ilyen szép csillogós, gyönyörű estélyi ruhát veszel. Egyszerűen gyönyörű- ámuldozott

- Aha, te ezt meg honnan tudod?- néztem rá kérdőn, mire behúzta a nyakát

- Lehetséges, hogy rákukkantottam- rántott vállat- De nem is ez a lényeges, miért vetted? Mész valahova? Ha igen, engem miért nem hívtál? Oh, csak nem megint az exed Harry akar nálad bevágódni? Megmondtam már neki, hogy ki egyszer csal, vessen magára. Úgy látszik nem értette. Erősebb módszerekhez kell folyamodnom. Ne aggódj babe, elintézem- fogta meg a vállamat egy kedves mosollyal az arcán

- Mi? Miről zagyválsz nekem?- néztem ra zavartan- Nem beszéltem Harryvel, de amúgy is. Mit mondtál te neki?- kérdeztem meg hirtelen, mire már nyitotta volna a száját, hogy védekezzen, ám én közbe szóltam

- A roha nem Harrytől van és még csak nem is tőlem- néztem rá, mire szemeiben úgy tűnt teljesen elvesztett minden szálat, amit eddig összetettnek hitt

- Ma este lesz egy esemény. Céges, esemény és Mr. Clark engem kért meg, hogy kísérjem el.

- Oh, tehát ezért hívott magához olyan sietősen tegnap- jegyezte meg

Nem volt kedvem kijavítani, hogy ez nem egészen így történt. Nehogy megkérdezze, akkor mégis mit kerestem nála. Azt azért mégsem mondhattam volna neki, hogy éppen a mennyekben jártam a főnökünk ujjaitól és a ruhámon kívül nem igen esett szó másról, de amúgy semmi nagy dolog nem történt. Na és te, hogy vagy? Na látjátok? Ezt azért nem mondtam neki.

- Akkor, Mr. Clark vette neked ezt a ruhát?- tátotta el a száját- Beszarok, vele dugsz és még ajándékot is kapsz. De lennék a helyedben csajszi- vigyorgott rám

- Nem, hányszor mondjam még, hogy nem dugunk, inkább csak múltidőben. De azt is csak egyszer és ha lehet, ne emlegesd, nem szeretném, ha kirúgnának.

Persze Amara. Nem dugtok? Mi volt az az alkalom akkor tegnap? Vagy az orális szex számodra semmi? Elhiheted, hogy szívesen tenne mást is.

- Persze, lakat a számon- szólalt meg Jax, ezzel kiszakítva engem, az egyre mocskosabb és mocskosabb gondolataim közül

- Mi? Jah, igen köszi- néztem rá mosolyogva, majd az asztalomhoz lépve megpillantottam a ruhát.

Sajnálom. A RUHÁT. Ez maga a megtestesült álom. Fekete alapon, csillámos ruha. Nagy, hatalmas. Egyszerűen gyönyörű. Még a méret is egyezik.

Ahogy megemeltem a ruhát kiesett belőle egy cetli.

" Csak, hogy ne legyél ideges."

Ez állt az üzenetben. Imádom. Mármint nyílván a ruhát. Kicsit korai lenne kijelenteni, hogy a főnökömet imádom. Nem? Jaj, istenem, kezdek belezúgni. Kezd áthatolni rajtam a bája. Nem szabad.

$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$$

- Nocsak- nézett fel a papírjai közül Mr. Clark, amint megpillantott az irodájában

- Csak megszeretném köszönni- jelentettem ki, miközben az asztala előtti székhez sétálva leültem rá

- Azta, leült a székre, teljesen magától. Micsoda teljesítmény- tette hozzá gúnyosan

- Nem is maga lenne, ha nem tenne valami megjegyzést arra amit éppen teszek- forgattam meg a szemeimet

- Gondolom megtalálta a ruhát- nézett bele mélyen a szemeimbe

- Igen, megszeretném köszönni. Igazán nagylelkű öntől- mosolyodtam el

- Jézus, ez a magázás kezd nagyon úgy hatni, mintha egy vén fószer lennék aki felakarja magát szedni

- Azt hittem nem akar felszedni- dőltem hátra vigyorogva a székemen

- Azt hittem nem az volt a fontos abban amit mondtam- jegyezte meg gúnyos vigyorral az arcán

- Nézze, én tényleg csak megakartam magának köszönni

- Drágám, ha kérhetlek tegezz. Azt hiszem vagyunk már olyan kapcsolatban, hogy ne legyen a magázásra szükség. Bármennyire is felcsigáz vele, jobban szeretném, ha Nathaniel lennék a számára.

- Sajnálom, de nem tehetem- ráztam meg vigyorogva a fejemet- Túlságosan szeretem Mr. Clarknak hívni magát

- Drágám, hiába szeret jobban így hívni, ha a nyögései közben mégis a keresztnevemen szólít- forgatta meg ujjai között a tollát, majd beharapva alsó ajkát végig vezette rajtam a tekintetét

- Akkor este- tekintett el rólam

- Este- ejtettem ki ajkaimon halkan, majd felállva székemből kisétáltam az irodájából.