A tűz próféciája

8. fejezet

Amelia el sem hitte, hogy őt is köszönteni fogja így valaki az életében.

Apró kuncogás tört elő belőle, amit igyekezett csuklásnak álcázni, de a drakon felpillantott sötét szempillái alól. Aranybarna fürtjei a szemébe lógtak, de mosoly bujkált a lángoló tekintetben.

- Remélem, ez a megtiszteltetéstől volt és nem nevetett ki. Ellenkező esetben kénytelen lennék magunkkal vinni Drakonföldre, hogy alaposan megbüntessem.

Amelia a szája elé kapta a kezét, és nem tudta eldönteni, hogy a fenyegetés mekkora része volt csak vicc, és mennyit gondolt belőle komolyan a drakon.

- Természetesen csak a megilletődöttség hangjai voltak, Kyrinthos felség - igyekezett menteni a menthetőt a lány, de a drakon megállította.

- Szólítson csak Kyronak, kérem. A Kyrinthos olyan hivatalos.

Amelia hálásan biccentett. Illett hozzá a név.

- Szóval mennyit hallott az éjszaka? - tért vissza a vigyor a drakon - Kyro - arcára, mire Amelia megvonta a vállát.

- Tulajdonképpen nem sokat. Egy könyvet keresnek, és szükségük van a boszorkányrendek támogatására - vallotta be őszintén a lány. A tippjeit egyelőre megtartotta magának.

Kyro helyeslően bólintott, úgy tűnt, megelégedett a válasszal.

- Melyik a kedvence? - bökött az istálló felé, ahol a ménes pihent épp.

Amelia végignézett rajtuk, a hegyes szarvakon megcsillant a beszűrődő napfény. Mindegyiküket ismerte, a harminc ló mindegyike külön egyéniség, egyikük azonban kiemelkedett a tarka egyvelegből.

Távolabb egy világoslila kanca legelészett békésen, a csillámló farkával üldözte el a rászálló legyeket. Aranyporral bevont szarva hegyéből egy kis darabka letört, Amelia pontosan tudta, hogy mikor.

- Ő - bökött a kancára, aki egyszer megmentette az életét. Az unikornis, mintha csak meghallotta volna, hogy róla beszélnek, felkapta a fejét és feléjük nyerített. A lány elmosolyodott, majd Kyrora nézett.

A drakon azonban őt figyelte különös csillogással a tekintetében.

- Volna egy megbízásom magának, ha érdekli.

Amelia gyanakodva méregette. Ugyan mi szüksége lenne a drakonok örökösének egy alig végzett boszorkányra? Ráadásul nem is különösebben erősre?

- Miről lenne szó? - Amelia arra eszmélt, hogy kimondja a szavakat, amik épp csak megfogalmazódtak benne. Szent Hexia, tényleg elgondolkodott rajta?

- Ez bizalmas információ, úgyhogy elvárom a teljes körű diszkréciót. Senkinek nem beszélhet róla, sem Morenának, sem a szobatársának, sem a legutolsó varangyosbékának. Megértette?

A drakon hangja keményen csengett, mégis halkan beszélt. Amelia elcsodálkozott, hogy tud ennyire ellentmondásos lenni egyszerre, a szavak értelme alig jutott el hozzá.

- Nem lehetnek titkaim a rend vezetője előtt - szajkózta a jól begyakorolt mondatot, Morena tett róla, hogy a boszorkánytanoncok fejébe verje rögtön a legelső alkalommal. A rend vezetője nem szerette a meglepetéseket, és utált mindent, amiről ő nem tudott.

Patty és ő elég sok bosszúságot okozott már neki, de azok mind gyerekcsínyek voltak a mostani helyzethez képest.

- Honnan tudja, hogy Morena nem tud róla? - kérdezte Kyro felvont szemöldökkel. - Azt mondtam, nem beszélhet róla, nem azt, hogy senki sem tud róla.

- Ó.

Amelia feje belefájdult a gondolatmenetébe, valószínűleg közrejátszott a kimaradt ebéd is. Mindenesetre nagyjából bólintott.

- Helyes. A szertartás után megkeresem és beavatom a részletekbe.

Amelia nagyot nyelt.

- Úgy... úgy érti... Az orgián? - halkította le a hangját, nem volt több, mint erőtlen suttogás.

Kyron azonban jól szórakozott rajta, a vigyora láttatni engedte az agyarait.

- Csak maradjon a csarnok szélén, akkor nem lesz semmi baj.

Amelia bizonytalanul biccentett, elképzelni sem tudta, hogy egyébként mi baj lehetne. Az orgiákon az első szabály, hogy minden csak beleegyezéssel történhet, bár úgy hallotta, addigra akkora a lelkesedés, hogy nem szokott ellenvetés lenni semmi ellen.

Visszaindultak a kert felé, innentől viszont már biztonságos mederben folyta a beszélgetés. A drakon meglehetősen érdeklődő volt, szinte minden bokor és virág érdekelte. Amelia pedig hálásan mesélt a méregkeverő fűzről, a gyilkos törpvirágról és a szerelmesek végzetéről.

Mire visszaértek a kastély hátsó bejáratához, szinte besötétedett, Amelia szíve a torkában dobogott a gondolatra, hogy mi vár rá az éjszaka.

Kyro, mintha csak megérezte volna a bizonytalanságát, megfogta a kezét.

A hatalmas tenyérben eltűntek a lány ujjai, a drakon pedig közelebb hajolt hozzá.

- Egy meglepetés várja a szobájában. Szeretném, ha felvenné a szertartásra.

Ajkait a lány kézfejéhez érintette, Amelia érezte a belőle áradó hőt, ami végigcsorgott a karján, felkúszott a nyakán és lefelé áradt a hasa felé. Nagyot nyelt, miközben Kyro elengedte a kezét és egy apró félmosollyal a száján ellépett tőle.

Ó, Hexia, most segíts meg!