Tiltott csók

5

- Mr. Clark hadd mutassam be magának a dolgozóinkat- kezdte Madelynn.

Oh, basszameg. Én takartam magam amivel csak tudtam. Volt előttem monitortól kezdve a mappáig minden, de az egyszer biztos, hogy engem nem fog meglátni ez az ember.

- Charlotte Rodriguez vagyok- szólalt meg hirtelen egy idétlenül vinyákoló hang, amitől már azt hittem a fülem is bevérzik. Hogy rohadna meg az is.

- Nathaniel Clark, örvendek- mutatkozott be neki illedelmesen

Oh, neki is a kurva anyját mostmár. Velem bunkózik, ezzel a mákvirággal meg itt enyeleg.

- Jax Taylor- mutatkozott be Jax is, amitől nevethetnékem támadt, ugyanis volt valami rettegés a hangjában, amit sehova nem tudtam tenni

- Amara? Mit nevetsz te ott a mappák mögött?- szólított meg drága főnököm.

Minden szó nélkül felálltam, majd kihúzva magamat ránéztem Mr. Clarkra.

Igen, határozottan festett most is, mint eddig mindig. Öltözéke ugyanúgy elegáns, és biztos vagyok benne, hogy az ingje többe került mint az én egy havi fizetésem.

- Amara, szólalj már meg- súgta nekem kínosan Madelynn

- Kérem nézze el neki- lépett mellém Pen
- Még az Olaszországban szerzett élményei között lebeg- folytatta, aminek hatására kedvem lett volna pofán vágni

- Csak ugyan?- húzta fel szemöldökét gúnyosan Mr. Clark

- Aspen Wilson- nyújtott kezet Nathanielnek Pen, aki csak egy pillantást vetett kinyújtott kezére, majd anélkül, hogy megfogta volna azt visszafordult felém

- Tán néma?- kérdezte meg Madelynntől

Ezt a parasztot, hiszen pontosan jól tudja, hogy tudok beszélni.

- Amara, szólalj már meg azt Istenért- nézett rám könyörgőn Madelynn

- Amara Collins- mondtam el a nevemet végig a szemeibe nézve, aminek hatására vigyorogva felvonta a szemöldökét

- Na ne mondja- fonta össze karjait mellkasa előtt

- Tán találkoztak már valahol?- kapkodta szemeit kettőnk között Madelynn

- Oh, nem- szólaltam meg, még mielőtt Mr. Clark megtehette volna, aki továbbra is villámokat szóró tekintettel figyelt

- Oh, pedig már azt hittem- kezdett el nevetgélni Madelynn

- Nézzék, nem tudom, hogy eddig mennyit dolgoztak, de ez engem nem is érdekel- fordult körbe Nathaniel Clark

- Biztosíthatom önöket, hogy sokkal több teljesítményt és sokkal kevesebb késést várok el maguktól- nézett utólag rám, amire én csak gúnyos vigyorral reagáltam. Ezt a faszt. Hogy akadna fennt egyszer a fán.

- Maga parfümökben utazik, igaz?- szólított meg engem Mr. Clark

- Igen és én is- vágódott oda hozzánk Rodriguez, akihez most legszívesebben hozzávágnék egy széket, plusz addig rugnám amíg mozog.

- Értem- nézett lesújtóan a mellettem állóra, amit nem bírtam semleges arccal végig nézni, ezért vigyorognom kellett

- Maga meg minek örül ennyire?- vágta hozzám hirtelen cseppet sem kedvesen szavat

- Én? Ugyan semminek- ráztam meg a fejemet

- Van esetleg valami új.. valami új termékük?- kérdezte meg, amire egyből eszembe jutott miért kérdezi.

Ha ez a fasz. Ha ez a rohadék. Ha csak megpróbálja ellopni az ötletemet én esküszöm felkötöm. Nyakába szúrok egy kést és esküszöm, hogy még élvezni is fogom, ahogy szenved.