A király elhunyt. Melfon országának pedig minél hamarabb egy uralkodóra lenne szüksége.
Evangelina Rangel Ramoz az egyetlen örökös aki alkalmas is lenne erre a pozícióra. Ám, nő létére nem helyezheti fejére a koronát. Így, minden erejét bevetve és...
- Korai érkezésednek lett volna oka. Ugyan is te fogod le zavarni a mai vendégeink fogadását.
- A spanyol királyi családét?- idegesen raktam le kezemből a pirítóst és igen erősen kellett fognom az asztalt ahhoz, hogy székemből ki ne essek.- De hisz az nem Davien dolga lenne?
- Mivel ő igen el van halasztva a királyi ügyekkel és a koronázáshoz szükséges papírokkal, sajnos ő így nem tud ebben a dologban részt venni.
Képzelem, hogy mennyi dolga lehet szegény Daviennek.
- És azon még nem gondolkozott, hogy meggondolja magát?- kérdeztem szépen pislogva, mire bácsikám szemöldökét ráncolta.
- Evangelina, még meddig fogod ezen törni a fejed?- sóhajtott egy nagyot Viktor.
- Amíg át nem adja nekem a koronát.
- Úgy sem fogja. Már minden el lett intézve. December végén meg lesz koronázva.
- Azt majd meglátjuk- álltam fel hirtelen az asztaltól és Davien keresése után indultam.
- Azt ugye tudod, hogy nemet fog mondani?- kiabált utánam Viktor.
- Nem fog. Teszek róla, hogy ne mondjon.
Alig tettem pár lépést a folyosón, Tina már is egyből a nyakamban lihegett.
- Hercegnő, nem nyilatkozott a teríték illetően!
Egy halk morgást hallatva próbáltam lerázni őt, de csak nem sikerült.
- A programot még mindig nem beszéltük meg. És a ruháját sem választotta ki. Nem is beszélve a...
- Davien merre van?- vágtam közbe szavába idegesen, mire Tina hirtelen torpant meg.
- Tudtommal a dolgozó szobájában van.
Már is irányt váltottam és elindult apám régi irodája felé.
- Na de Hercegnő, Daviennek most dolga van! Úgy, ahogy önnek is!- sietett utánam, de nem nagyon törődtem vele.
- Így van, dolgom van. Még pedig Daviennel kell beszélnem.
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
Az iroda ajtaját hirtelen vágtam ki, mire az asztalnál ülő férfi kérdőn kapta fel rám a fejét. Ahogy Tina utánam akart jönni, én úgy csuktam be orra előtt az ajtót. Idő most ő nem jöhet be.
- Hercegnő, minek köszönhetem e...
- Csak nem adod olyan könnyen, igaz?
Székébe hátra dőlve szinte beletudott volna olvadni a sötét bőranyagba.
- Te pedig csak nem adod fel ilyen könnyen, igaz?- szemöldökeit tökéletes ívbe emeli, én meg csak mérgesen fújtatok asztala előtt.
- Ez természetes, mivel a korona engem illet. Nem pedig téged- mutattam felé ujjammal, mire ő felállva székéből sétált elém és tolta el kezemet maga elől.
