Tiltott csók

1

- Jól hallotta, ez az én helyem- kiáltott rám

- Kérem higgadjon le és nézze meg mégegyszer a helyét, mert ez biztosan nem a magáé- válaszoltam higgadtan

- Még magának áll feljebb? Azt hiszi vak vagyok?- mordult rám, nekem pedig kezdett meginogni a türelmem

- Ide figyeljen nem vagyok túlzottan jó kedvemben, úgyhogy üljön le valamerre és hagyjon engem békén- mordultam rá

- Te büdös..- kezdte, ám egy légiutas kísérő közbeszólt

- Elnézést, valami baj van esetleg?- kérdezte meg tőlünk kedvesen, mire a már ígyis jó kedvében lévő úr ráordított

- Ez a ribanc elvette a helyemet

- Ki kérem magamnak a jelzőt- rivaltam rá az illetőre- Nem én vagyok az, aki annyira nyomorult, hogy még a helyét sem tudja megkeresni

- Mit képzelsz- kiáltott rám

- Kérem, higgadjanak le, biztosan találunk valami megoldást..- szólt közbe higgadtan a nő

- Nem mozdulok a helyem mellől- makacsoskodott tovább a férfi

- Akkor kénytelenek leszünk leszállítani magát, ugyanis állva nem maradhat- jegyezte meg a nő továbbra is higgadtan, amit díjazok, ugyanis én már ott tartok, hogy pofán vágom a mellettem álló személyt

- Értse már meg, hogy ez az én helyem- rivalt rá szegény nőre

- Higgadjon már le, ember- szóltam rá az igencsak ideges illetőre

- Maga fogja be és adja át a helyemet

- Jöjjön- intett felém a nő kedvesen

- De.. ez az én helyem- makacsoltam meg magamat én is

- Kérem..- nézett rám könyörgőn a nő, mire sóhajtva egyet felálltam

- Remélem összeszorítja magát az öv- intéztem a szavaimat cseppet sem kedvesen a mellettem álló férfinek, aki amint felálltam engem előrébb lökve helyet is foglalt

- Ne haragudjon- kezdtem el mentegetőzni az előttem sétáló nőnek, mert ha engem most innen kidobnak, akkor nagy valószínűséggel a munkahelyemnek is inthetek

- Nyugodjon meg- nézett rám kedvesen az előttem álló nő, majd elhúzva egy függönyt jelezte, hogy kövessem.

Fucsa volt ugyan, de tettem amit kért. Amint megláttam, hogy az első osztályon vagyunk igyekeztem annyira összehúzni magamat, amennyire csak lehetett.

Nem mondom, hogy nem kaptam egyetlen lenéző tekintetet sem az öltözékemet illetően, de meglepően kevesebbet kaptam, mint azt hittem.

- Kérem foglaljon helyet és elnézését kérjük a kellemetlenségekért- nézett rám szomorúan, amikor megállt egy üres hely mellett.

- Most.. most, elnézést, úgy érti, kaptam egy helyet.. itt?- néztem rá csodálkozva, hitetlenkedve, mire a nő bólintott egyet kedves mosollyal az arcán

- Köszönöm- mosolyogtam rá- De.. miért kapom?- kérdeztem

- Csak élvezze- mondta, majd elment, én pedig a frissen kapot helyemre leülve mosolyogva szétnéztem

- Hello- köszöntem a mellettem ülő férfinek, aki engem mégcsak figyelemre sem méltatva tovább nézte az ablakot

- Bunkó- morogtam az orrom alatt, mire az idegen felém kapta jeges tekintetét, amitől ha lehet mégjobban összehúztam magamat

- Hogy mondja?- vonta fel a szemöldökét

- Jól hallotta- húztam ki magamat kissé ahogy a szemeibe néztem

- Azért lennék bunkó, mert nincs kedvem társalogni egy random személlyel akit szánalomból leültettek mellém?- csattant fel

- Maga egy bunkó sznob- intéztem el ennyivel, számomra lezártnak tekintve a témát

- Persze, mert a melegítő szett sokkal izlésesebb- vágta rá gúnyosan

- Hogy mondja?- nyíltak ki nagyra a szemeim

- Ugyan kislány, messziről látszik, hogy merő szerencse az, hogy itt ülsz- fordult vissza az ablakhoz gúnyosan

- Magának aztán van bőr a képén- morogtam

- Nem értem minek beszél még hozzám- beszélt továbbra is magaelé nézve

- Azért, mert maga egy felfuvalkodott pöcs és biztos vagyok benne, hogy nem igen rebesgetik ezt magának, pedig így van- rivaltam rá

- Ez érdekes- dörzsölte meg állát elgondolkodva

- Messziről kitűnik, hogy most utazol először- dőlt hátra az ülésében

- Utaztam már te fasz- morogtam

- Hát, nem látszik- nézett végig rajtam

- Ne bámuljon- morogtam- Legalább fogja vissza magát, ne ilyen nyíltan ítélkezzen

- Mert maga aztán igazán visszafogja magát- horkantott fel gúnyosan

- Én igen is visszafogom magamat. Britt vagyok- dőltem hátra az ülésben

- Huha, most ezért érmet vársz vagy mi a szart?- forgatta meg szemeit

- Fogja már be- néztem rá idegesen

- Ne haragudjon, nem volt alkalmam bemutatkozni- egyenesedett ki hirtelen, majd a szemeimbe nézve megszólalt- Nathaniel Clark- mondta el a nevét, amire én csak összehúztam a szemöldökömet

- Na és ezt ki a fasz kérdezte?

- Jól van- nevetett fel gúnyosan- Csak szóltam

- Amara Collins- vigyorogtam rá gúnyosan- Csak szóltam- dőltem hátra én is az ülésben, mire ő jól hallhatóan felhorkant