Star wars ez az igaz út!

prológus

A Mandalore büszke harcos nép. De mára csak nagyon kevesen maradtak, akik igazán a harcosok közül valók. Erevu egyike volt ezen bátor harcosoknak, aki büszkén viselte magán a beszkár páncélját, amit azóta nem vett le, hogy megkapta, amikor harcossá avatták. Senki se vette le róla még akkor sem amikor a lázadás oldalán harcolva többször is megsebesült. Századosi rangig vitte köztük, de ő a népével szeretett volna élni ők megértik. De kitagadták, mert lázadónak csapott fel a birodalom ellen harcolni. Ők pedig árulónak minősítették Erevu minden hol üldözött személy. Se hol sem maradhat huzamosabb ideig, mert a fél galaxis ki akarja nyírni, amiért az egykor virágzó birodalom csinos vérdíjat tűzött ki a fejére.

-Üdv Felida! -köszönt Erevunak egy zsoldos nő. Szemeiben minden érzelme tükröződött. Gyűlölet csak éppen nem felé irányult ismerte jól ezt a mesterlövészt többek között két éve találkoztak először egy vér díj miatt. Erevunak eltörte a karját, de ő meg elcsente a puskáját.

-Neked is törő. -mondta hidegen fel sem pillantva az asztalról a sisakja mellette feküdt kéz távolságban. Egy üveg perl volt nála meg két pohár egyikben már volt nyoma, hogy ivott már egy pohárkával.

-Milyen jó italra tettél szert. Vajon abból van rá, amit értem kaptál? -kérdezte szúrósan, hogy Erevu ezt nem állhatja meg szó nélkül. Mélyet sóhajtott s már kezdte bánni, hogy szövetkezett ezzel a mesterlövésszel.

-Nem, ha nem a puskádat adtam el. -felelte ezzel kiegyenlítve a gúny mérlegének a nyelve. A nő csak kacagva megveregette a vállán lógó zu-21-es puskáját, aminek a távcsöve igazán kiváló kezek munkája volt soha sem tévesztett célt Erevu páncélja a mai napig is a nyomát viseli. Törő lehuppant a vele szemben lévő székre és magához vette a vörös lével majd nem tele lévő üveget és töltött magának egy pohárkával ebből a ritka zamatos nedűből.

-Szóval mi a meló? -kérdezte amire Erevu megmutatta a cél személyt az új köztársaság egyik régi harcosa Weadge Antiles tábornok képét mutatta a kör. Törő fintorogva húzta el a száját nem volt a férfi előtt titok, hogy nem szereti se az új sem a régi köztársaságot.

-Szívesen kinyírnám. Ismerem kétszer nyírt ki majd nem. -felelte a nő majd undorodva lökte vissza a hengert a gazdájának. Aki nyomban zsebre vágta azt s magának is töltött egy pohárral.

-Akkor áll az üzlet felefele arányban? -kérdezte Erevu majd felemelte a poharát. Törő biccentett majd ő is a maga poharát a magasba emelte. Még egy két óráig mulattak a csehóban ugyan is érdekes társaságot kaptak közben két köztársasági pilóta toppant be a csehóba inni egyet. Erevu már a puszta látványuktól ökölbe feszült a keze, de őket ismerte mert ez a két személy nem mások, mint egykori osztaga két túlélője. ~Csodálatos. Már csak ez a két jó madár hiányzott ide. Bár lehet, hogy pont kapóra jönnek és kideríthetem, hogy hol van most a tábornok! Ez jó alkalom az elfogására ugyan is élve többet ér. ~

Egy szó nélkül felállt és faképnél hagyta a nőt, aki bosszankodva vette tudomásul, hogy a társa köztársaság párti. Morogva meredt maga elé miközben Erevu észre vetette magát a pilótákkal, akik narancssárga kezes lábast viseltek jelvénnyel.

-No csak egy mando? -bökte oldalba Suun Dahn a társát amire a sötétebb bőrű férfi is felemelte a fejét a pulton heverő poharából. Amibe bele temetkezett. Erevu biccentett nekik majd helyet foglalt egy széken.

-A szél nem sodorja messze a száraz leveleket? -kérdezte merengőn miközben a volt bajtársai felé fordulva igyekezett kiszűrni, hogy milyen hangulatban vannak. Erre a mondatra mind a ketten felfigyeltek ugyan is ez egy régi baráti jelszó volt. Dahn alaposabban felmérte a mandót, aki egyre jobban ismerős volt neki.