Ha én lennék

4 fejezet

Kuncogott a döbbent tekintetem láttán.

-Tudod... Elég faroklohasztó a barátnőmről beszélni, miközben megcsalni készülöm...-dünnyögi és a bal oldalra söpri a hajamat, ezzel felfedve a jobbat csupaszon. Ledermedtem, amikor megéreztem a leheletét a csupasz bőrömön. Megremegett a gyomrom az érzésre, az első csók után. Iszonyúan jó érzés volt.

Dehogy volt az! Lola, te buta liba!  Állj ellen!

-És te mennyire komolyan tervezel Clare-rel?-próbáltam meg kizökkenteni remegő hangon, ami végülis sikerrel járt, mert újból a szemébe tudtam nézni.

-Ez most komoly, kislány? Szerinted mennyire komolyan, ha ebben a helyzetben vagyunk?-gúnyolódott velem.

-Nem teheted, én sem és...te jó ég!-sikítottam fel amikor a keze becsúszott a szoknyám alá és tökéletes gyorsasággal találta meg a bugyimat. Nem szórakozott sokat, egyből félrehúzta az anyagot és én szégyenkezve hunytam le a szemeimet, mert nedves voltam. Felizgultam a legjobb barátnőm pasijára és ezzel most már ő is tisztában volt.

Újból a fülemhez hajolt és újból megszólalt:

-Utálom, hogy ennyire akarlak, Lola.

Zakatoló pulzussal ültem fel az ágyon. Szaporán kapkodtam a levegőt és először azt sem fogtam fel, hogy hol is vagyok. Hogy egy étterem mosdója helyett az ágyamban voltam. És az órára pillantva, ami negyed négyet mutatott, nagyon is beigazolódott a sejtésem, miszerint álmodtam az egészet.

Az. Egész. Egy. Kibaszott. Álom. Volt.

Frankó! Álmomban majdnem szexeltem Aidennel... Mi ez, ha nem egy égi jel, hogy szükségem lenne végre egy pasira? És nem, nem Aidenre. Csak valakire. De őszintén... Leköt a szánalmasan unalmas életem és senkit sem untatnék vele, mert még a végén kiderülne, hogy neki szarabb, ezért inkább maradok az önmarcangolás ördögi bugyraiban, meg természetesen a bugyimban.

Talán meg kellene kérnem Cole-t, hogy vegyen egy kicsit kezelésbe... Bár, nem tudom, hogy ez feszélyezné a barátságunkat.

És a válasz egy száz százalékos igen, mivel egy őrlődő kis genyó vagyok.

Ezt bizonyítja, hogy most sem tudok visszaaludni, mert a mai randin gondolkodom. Vajon össze fogunk veszni? Vagy mindenki felveszi a szokásos álarcát? És ez az álom sem segít a megnyugváson.

Szar barát vagyok. Szar ember vagyok.

És igen, egy óra forgolódás után is ezen a szinten vagyok. Talán már volt egy-két agyvérzésem és nem tudom, hogy hogyan fogom kibírni estig... Talán, ha...

A párnámba nyögök és döntöttem. Majd reggel utálni fogom magam, szokás szerint, de most el akarok aludni és ilyen feszülten nem megy, muszáj egy kicsit levezetnem a feszkót, ezért megteszem a leghelytelenebb döntést ebben a helyzetben.

A bugyimba csúsztatom a kezem és fejben továbbjátszom az álmom gondolatával...

*_*

Lihegve érek be a lakásba a szokásos heti bevásárlásomból és úgy érzem magam, mint aki lefutotta a maratont, pedig csak az első emeleten lakunk. Nem vagyok valami fitt és ezt általában nem is szoktam titkolni a környezetem elől, ezért ha valami sportos programra vágynak, akkor nem az én társaságomat szokták élvezni. A hűtőbe pakolás után elővettem a telefonomat, hogy válaszolni tudjak az idáig kapott üzenetekre, amik zömében Cole-tól jöttek.

Cole Taylor

Figyi, bébi... Menni fog ez, ne légy sík ideg!

Cole Taylor