Prológus #1
Amadé nem bírja ki
Bár korábban rettenetesen vártam az iskolakezdést, szeptember elsején reggel már nem rajongtam érte annyira.
Az évnyitó végtelenül hosszúnak tűnt az igazgatói köszöntő alatt, ráadásul természetesen csak a tömeg legszéléről, az osztályomtól távol hallgathattam végig a beszédet, mert nem sikerült időben beérnem.
Dávid küldött egy képet a cipőjéről, aztán egy másikat, amiben belevigyorgott a kamerába. Én is küldtem egy képet magamról, fintorogtam, mert sokkal szívesebben álltam volna mellette – annak ellenére, ami harmincadikán történt.
Próbáltam nem fölöslegesen kínozni magam a csókok emlékével, így mondhatni könnyebbséget okozott, hogy Dávid is úgy tett, mintha semmi nem történt volna.
Bár azért a tegnapi videóhívásunk elég kínosra sikeredett, nem nagyon tudtunk mit mondani a másiknak.
Most mennem kell, Ritus megöl. Tali két perc múlva!, írta Dávid.
Vagy két óra múlva, ha így haladunk, pötyögtem neki vissza. Dávid küldött még egy nevetősemojit, én pedig megint lábujjhegyre álltam, hátha kiszúrom ismerős üstökét a tömegben. Sajnos nem jártam sikerrel, bár tudtam, hogy ha meglátom őt, talán még kevésbé tudnék figyelni az igazgatóra.
Az ajkam rágva kezdtem el visszaszámolni a másodperceket a beszéd alatt.
Ötletem sem volt, miként fogom kibírni.
YOU ARE READING
Van még új a Nap alatt 1-2-3
RomanceA matekszintfelmérő rémisztőnek tűnhet - de Amadé számára akkor lesz még rémisztőbb, amikor megérkezik Dávid, melléül, rámosolyog és elkéri tőle a tollát. Amadé tudja, hogy nem jó ötlet beleszeretni egy fiúba, ezért igyekszik nem Dávid borzas hajára...
