Verseim

A vég

A vég

Zord hideg szél,

Mint egy penge él,

Remél a szegény,

De ez nem elég!

Hiába remél,

Istene nem él

És semmit sem ér

Hite mellyel él.

S mellé ér a vég

Feketén rémlik,

S már nem is él a szegény,

Elérte a vég.

Halállal szembesült,

Mely már hajára ült,

Benne mélyen lapult

A tudat ott legalul.

Tudta, remény már számára nincs,

Már élete nem is egy kincs.

Csillagos égre feltekintett,

Mire a halál mellé lépett.

Halál, mely oly egyszerű

Magány, mely oly keserű

Nem menekül a hű,

Már a szellő hűs.

Élete véget ér

Nincs mit tenni,

Teste is földet ér

Mely lelkét megemeli. 

Nem a legszebb témájú vers de gyakran írok ilyeneket, amikor kiírok magamból valamit, remélem azért elfogadhatónak találjátok. Ezek a versek csak úgy jönnek maguktól, maga a felépítés pedig nagyrészt csak úgy jön magától szintén. Szóval formailag, rím ügyileg általában szabálytalanok.