Veszélyes Szerelem //Veszélyes henry F. F//

Érkezés

1 héttel szeptember előtt

A kocsiban ülve bámultam az ablakon lefolyó vízcseppeket, miközben Swellview kihalt utcáin autóztunk.
Csak az Akadémiára tudtam gondolni. Vajon milyen lesz? -kérdeztem magamban, de sajnos erre nem tudtam válaszolni, hiszen semmit nem tudtam. Semmit. Hogy milyen barátaim lesznek, milyen titkokat tudok meg, milyen szomorú leszek vagy éppen milyen boldog. Semmit sem tudtam előre. Közben sokszor arra gondoltam, hogy feladom, de most így visszagondolva semmit nem bánok.

-Ideértünk- állt meg anyu a hasznos holmik előtt. Én csak bólintottam és kiszálltam az autóból az esőbe. Gyorsan felhúztam a kapucnim és anya után besétáltam a boltba. Körülnéztem és mindenhol csak kis vackokat és játékokat láttam. Anya megköszörülte a torkát és így szólt:

-Nos akkor én megyek-mondta és intett, mire én is visszaintettem. Magamban nagyon bántott a dolog, hogy nem búcsúzott el rendesen, de úgy tettem mintha nem érdekelne.
Anyuval régen nagyon jó volt a kapcsolatunk. Ez azért volt, mert apu pár éve meghalt és csak anya volt itt mellettem csak ő volt nekem és utána minden percet együtt töltöttünk, de ez nemrég elromlott. Én mindig is balerina akartam lenni és ezt mondtam is neki, ő pedig azt hitte, hogy majd "kinövöm" és elfelejtem ezt az egészet. Csak, hogy nem így lett. Még mindig nem gondoltam meg magam és felvételiztem is a Swellview-i balett Akadémiára, amit az anyukám nem vett jó szemmel. Nagyon nem támogatta a tánc karrieremet, de én akkor sem adtam fel. Sok veszekedés után megengedte, hogy felvételizzek, de akkor is mérges volt és csalódott. Azt mondta: Azt csinálsz az életeddel amit akarsz, de ha elrontod ne hozzám gyere sírni. Ugye milyen kedves? Amikor pedig felvettek, akkor még rosszabb lett minden. Anyukám próbált rávenni, hogy ne menjek, de nem sikerült. Ekkor azt mondta, hogy ő biztos nem költözik el miattam, szóval megkérte a nagybáytámat, hogy hadd lakhassak nála, ezért állok itt valami kacatos bolt kellős közepén. Persze az egész család tudja, hogy Ray hőskapitány, ha nem tudnánk anyu talán nem engedné, hogy nála lakjak. Mégiscsak megnyugodhat, ha a lányáról egy hős gondoskodik, nem?

Már tíz perce csak ott álltam, mert nem tudtam mit kéne csinálnom.
A gondolataimat egy ajtócsapódás törte meg. Odakaptam és megpillantottam Schwoz-t.

-Cami! -jött oda hozzám és megölelt. Régen sokat voltam Ray-nél és amikor küldetése volt Schwoz vigyázott rám. -Gyere -mondta én pedig követtem a lifthez. Beszálltunk és amikor megnyomtuk a gombot, nagyon gyorsan kezdett lefelé menni, ezek szerint még mindig nem javították meg. El is estem, nem úgy mint Schwoz. Ő úgy állt, mintha mi se történt volna. Mikor kinyílt a lift nehezen felálltam és körülnéztem. Nagyon rég voltam itt. Azóta teljesen más lett az egész bázis.

Ray éppen két korombelivel beszélgetett, egy lánnyal és egy fiúval. Mindhárman felém fordultak.

-Helló- intettem kínosan, mire Ray odalépett hozzám.
-Srácok ő Camilla, akiről meséltem- mutatott be a többieknek.

-Szia-köszönt a lány-Én Charlotte vagyok, ő pedig Henry-mutatott a mellette ülőre, aki ugyanúgy rámmosolygott és köszönt. Egy ideig csak egymásra néztünk, aztán végre megszólalt.

-Szóval itt fogsz lakni? - kérdezte Henry.

-Aha- tártam szét a karom

-Az szuper- válaszolt.

-Ja, az- mondtam halkan, mire halványan elmosolyodott.

-Na jó... -kezdte Ray- Schwoz megmutatja a szobád-mondta és Schwoz már mutatta is az utat.
El is indultunk egy hosszú lépcsőn lefelé.

-Ők kik? -kérdeztem út közben.

-Mármint Henry és Charlotte?

-Aham- bólogattam.