Je t'aime

29.fejezet

-Ahw,de cukikkkk-

Tapsikolt Charlotte a háttérben Isaval egyetemben.

-Lehet pályát tévesztettem. Ez tényleg finom.-

Nevetett fel a férfi.

-Azért ne szállj el magadtól kedves barátom!-

Rázta a fejét Gasly.

-Mostantól te sütsz! Kapsz köténykét is!-

Csaptam rá a combjára,amiután ő még közelebb húzta a derekam magához. A fiúkat a tortázás után elnyelte az emelet,azzal az indokkal,hogy össszeszerelik és lehozzák Lando DJ pultját,hogy beinduljon az este. Kikaval,Heidivel és Lucaval üldögéltem a teraszunkon. Charlotte és Isa pedig koktélokat kevert a konyhában. Kényelmesen elhelyezkedtem a szürke párnák között egy puffon és a lemenő napot néztem. A városbeli nyüzsgés azért érződött,hiába laktunk távolabb.Még is nyugodt érzés fogott el. Szertem ezt a helyet.

-Készen vagyunk!-

Jelentek meg a Ferraris lányok színes italokkal a kezükben,miközben éppen nagyon nevettek valamin.

-Limoncello.-

Nyomta a kezbe Charlotte,az amúgy egyik kedvenc alkoholom.Francesca átült mellém,hogy a többi lány is elférjen. Néztem egy darabig a kezemben lévő koktélt,majd a nyugodt vizű medencére szegeztem a tekintetem. A bambulásomból egy barna szempár zökkentett ki.

-Anna,jól vagy?-

Mászott ki az arcomból a monacói lány,miután látta,hogy már újra a jelenben vagyok. A többiek látszólag jól érezték magukat,de én magamban örlődtem a mai napon.

-Persze csak...-

Húztam el a szám,majd az üveg asztalra helyeztem a Limoncellomat.

-Nem ízlik? Van más fajta is!-

Szólt egyből Isa.

-Nem,nem erről van szó.-

Sóhajtottam fel,majd Lucára pillantottam,aki áthajolt hozzám és rászorítt a kezemre.

-Lányok,én terhes vagyok Charlestól-

Motyogtam nekik remegve. Mindenki lefagyott pár pillanat erejéig,de utána egyből sikongatni kezdtek és úgy ugrottak rám,hogy hátra dőltem a kerti puffon.

-Ez csodálatos!-

Mondta Heidi,de mikor meglátták,hogy nem vet fel a boldogság,visszarendeződtek és kíváncsian lesték mit fogok mondani.

-Annyira félek...-

Húztam fel a lábaim magam mellé és jobban a pulcsimba burkolóztam,mert így komfortosabban éreztem magam.

-Mitől édesem? Tudod,hogy Charles mennyire szeretne egy gyereket? És ha tőled kapja,ha együtt lehettek szülők és nevelhettek fel egy kis lelket,akkor ő lesz a világ legboldogabb embere.-

Kezdtem el a hajamat simogatni Charlotte,ami egy kicsit lenyugtatott és alább hagyott a reszketés ami átvette az irányítást.

-De még csak most békültünk ki... aggódok,hogy újra rosszra fordulnak a dolgok,vagy miután megszültem,eltávolodunk egymástól.-

Fújtam ki szaggatottan az eddig benttartott levegőt.

-Anna. Charles nem olyan mint a többi férfi. Ő más. Jobban megbecsüli azt,amit az élet ad neki. Nagyon tud szeretni és téged egyenes imád. Beléd van habarodva. A csöppség csak közelebb fog titeket hozni egymáshoz. Meglátod!-