Megjelölve (18+)

3. R É S Z

Ösztruszban. Hőség. És mit is mondott az előbb a csaliról?

- Miért csinálod ezt? - Követelem. Az arcom csíkos a könnyektől, de valahogy sikerül egyenesnek és határozottnak tartanom a hangomat.

Dr. Lucian maszkján átszűrődő kuncogásától megborzong a bőröm.

- Az Alfák olyan megfoghatatlan teremtmények - mondja közömbösen felém sétálva. - Majdnem száz év után a karanténzónának hemzsegnie kellene tőlük. A béták szinte teljesen kipusztultak, de az Alfák és az omegák továbbra is párosodnak. Mégis sikerül valahogy rejtve maradniuk. Olyan mélyre hatoltunk be, amennyire a fertőzésálló járműveink engedték, mégsem sikerült élő Alfát behoznunk. Ó, volt már részünk összecsapásokban, az biztos. De még soha nem sikerült elfognunk egyet sem.

- Siessen, doktor úr - morogja az egyik nagydarab férfi. Biztosan Bishop az. - Az idő vészesen fogy, és nem akarom, hogy a farkammal a kezemben kapjanak el itt kint.

- Türelem, parancsnok. Meg kell győződnünk róla, hogy a mutációk hatni kezdtek-e.

Mintha csak végszóra, furcsa gurgulázó hang hagyja el Ava ajkait, amit egy embertelen nyögés követ. Amikor felé fordítom a tekintetem, a gyomrom felkavarodik, és ma már másodszor érzem magam a hányás határán.

Ava bőre sápadt és szörnyű lett, sötét, betegesnek tűnő erekkel tarkítva. A szeme tompa és homályos lett, és egy nyálcsík lóg le az álláról.

- Ava! - Kiáltom, de úgy tűnik, nem hall engem.

Már agyatlan bétává változott.

Dr. Lucian a maszkja mögött csattogtatja a nyelvét.

- Hát ez...kiábrándító - motyogja. - Biztos voltam benne, hogy Ava az omega-mutációhoz szükséges összes tulajdonsággal rendelkezik. Hát igen, néha még én is hibázom. Micsoda pazarlás.

Könnyek homályosítják el a látásomat, ahogy elfordulok. Egy ártatlan nőt idehozni ide a zónába, és így béta-zombivá mutálni, ez több mint gonoszság. Ez a halálnál is rosszabb sors. És az a szemét Dr. Lucian csak annyit tud mondani, hogy "kiábrándító".

Megacélozom az idegeimet, arra számítva, hogy ugyanabba az esztelen állapotba süllyedek. El sem tudom képzelni, milyen lehet, de azt hiszem, hamarosan megtudom.

Azonban semmi sem történik. Egyáltalán semmi.

Dr. Lucian nevet.

- Jó, jó!

Visszapislogom a könnyeimet, és dühvel a szememben nézek rá.

- Minek örülsz ennyire, te beteg fasz?

Összerezzenek, amikor közelebb lép, és kesztyűs ujjai hátrasimítják a hajamat.

- Ki voltál téve a zóna fertőzésének - mondja a légzőmaszkján keresztül - de nem lettél béta. Így már csak egy lehetőség marad.

Ó, Istenem! Igaza van. Omega vagyok.

Hitetlenkedve rázom a fejem.

- De...miért nem érzem magam másnak? - Kérdezem.

- Ugyan már, Freya. Tudósok vagyunk, nem igaz? Nem hagyatkozhatunk az érzéseinkre. Empirikus bizonyítékokra van szükségünk, hm? Kemény adatokra.

Csak most veszem észre a szerkezetet, amit Dr. Lucian a bal kezében tart. Valamiféle szkenner lehet, mert a testemre irányítja, először a szabadon hagyott hónaljam közelébe, majd végig a törzsemen, végül az ágyékomnál áll meg.