Nem Elég(részlet)

Nem Elég

Nem elég ez a kettő szó amelyek mélyen beleégtek szemem világába és tisztában láttom őket, mint hajnalfényében beszűrödő felkelő nap fényét

Az életem, mint szinte mindenkinek, teljesen normális családi idilben létezett, legalábbis külsőleg ekkor csak ovódas voltam, teljesen ártatlan, a világ gondjairól még csak nem is álmodtam Kint játszottam a szomszéd gyerekkel,  ekkor még csak botok lettek a fegyverek és  még nem ember, embernek farkasa lett. Édesapám, édesanyám szeretettel, édeségekkel, halmoztak el, ekkor még a hazugság is csak gyerekcipőben bujkált
7 év, 7 év hazugság, 7 év gyavaság a rossz itt is mindenhol kiállt
7 születésnapom érkezett, gondtalanul, valódi örömmel vártam, de mind hiába hisz ekkor omlott össze a színpadi álom

Ekkor is történt, egy szánalomra méltó fejezet:
6 éves koromban, ésesapám cukorbetegen él, akkor már 10 éve Mit kell tudni erről a betegségről? Ha leesik a cukorja, úgy viselkedik mint egy részeg őrült Amelyen egyedűl az édes dolog segíthet neki jobban lenni

Nem tűnik vészesnek? Képzeld csak el, az apád leesett cukorral térdelve búcsúzkodik tőled a 6 éves fiától mert azt hiszi meg fog halni
Ezt képzeld el 17 éven keresztűl tartó félelmet, hogy nehogy megtörténjen ez a szörnyűség
De most nem is ez a lényeg, hanem ez a baleset:

Éppen otthon volt, minden rendben volt furcsán kezdett el viselkedni, amit nem birtam hova tenni, összebújtúnk egy takaróban majd nem sokkal anyám nyitott rá és rohammentők vitték el a 6 éves szemem világa előtt

Sietni kellett, nem volt mivel foglalkozni
Édesanyám egyik testvérével voltam 3 napig

Alkoholista vadállat, legszebb jelzők, melyek nem illenek egy vigyázóra

Ezt követően Meg is történt a második trauma:

Kődös emlékeim máig nem tudom hova tenni
Az agyam mélyre elzárta ezt az emléket, de a lényeg örőkre beleégett az elmémben

Leitatott, kényszerített,hogy igyam a borát és sőrét mert az jót tesz nekem A számba nyomta az űveget és meg kellett innom mindent
De nem csak ez kerűlt a számba, a nyelve és nemiszerve is meglátogatta Ártatlanságom is próbalta elvenni máig nem tudom sikerült-e neki elérni

Majd elértem a 7 éves kort, ekkor kezdödőtt el a valódi rémkor

Boldog születésnap, az utolsó amit akkor még megse becsültem, szeretett édesanyám közölte, elmegy tortáért, mindjárt visszaér Azóta se láttam magam mellet ezt a nőszemélyt Hisz, még a saját anyámnak se voltam még elég

Ez kihatott az általános éveimre is, 8 év  Amit soha nem sírnék vissza, ha fizetnének se

Se a tanárok, se a diákok, se otthon nem nyújtott védelmet, mint a fegyvertelen katona a csatamezőn, puskák durrognak. Emberek hullanak, nincs sehol remény foszlánya

Mindenki bántott, hol fizikailag, hol lelkileg A tanárok is kivették itt a részt

Hasfájással,szorongással, irgalmatlan stresszel éltem át ezt a 8 évet
Lelkileg viszont teljesen kikészített
Érdemelt ilyet egy 14 éves gyerek?
Talán csak nekik se voltam elég

Egyetlen mentőpontom, egy rozoga, regi gép volt Rajta a legegyszerűbb játékok, mellete pedig a kutyám Aki megmentett a biztos háláltól Hisz talp nélkül, az ember se áll meg, aki miatt máig istenként tisztelem őket és rajóngok értük Hisz megmentettek, amit senki más nem tett

Viszont volt itt boldogság Véget ért a 8 év szenvedés Jött a középsuli, s mint a főnix, ki újra éledt hamvaiból úgy vártam az élet új fejezetét, minden rossz mellett, remény égett bennem