Torn / Törés

62

Harry még felállt lekapcsolni a lámpát, mielőtt kényelembe helyeztük volna magunkat, viszont amint visszatért, ott volt rajtam a keze és nem tűnt úgy, mintha az bármikor is tervezné elvenni az este folyamán. Halkan kuncogtam, olyan szorosan húzott magához, a kezeim össze voltak préselve a mellkasom és az ő mellkasa között, hiszen időt sem hagyott, hogy én helyezkedjek. Csak szorosan ölelt magához. Ő velem szemben feküdt, a karjai a felsőtestem körül szorosan tartottak magához közel. Minden, amit éreztem, az az igencsak intenzív férfias illata volt, így zuhany után és a testének melege, ami teljesen körbejárt és megnyugtatott.
- Te nem érzed azt, hogy amióta kimondtuk hivatalosan azt, hogy együtt vagyunk minden más lett? Minden mintha nehezebb lenne és nem tudom, hogy egy kapcsolat ilyen kellene-e hogy legyen - motyogtam egészen közel hozzá. A szavaim el is voltak nyomva emiatt, de nem akartam hátra húzódni.
- Milyen? Ki az, akinek ha ránézel a kapcsolatára, azt mondod, tökéletes és te is olyat akarsz? - kérdezte. A fejem felett beszélt, rendszerint visszatette az állát a fejem búbjára. Bennem volt, hogy jobb lenne vele úgy beszélgetni, hogy egymásra nézünk, de olyan kényelmesen feküdtem, hogy esélytelen lett volna ezt megszakítanom.
- Senkié, ez az, hogy nekem elég az, ami van. Szeretem, hogy nem veszünk mindent halál komolyan, van szenvedély, nem túl sok semmi és komfortosan érzem magam veled.
- Akkor?
- Csak ha valaki kívülről látja, lehet azt mondaná, hogy nem ez a megszokott és lehet azért nem, mert nem voltunk még soha egyiken sem kapcsolatban és lehet lemaradunk valamiről, nem tudjuk pontosan hogyan kell ezt jól csinálni - magyaráztam kissé zavarosan az aggodalmamat.
- Bébi, én egész életemben soha nem akartam sehova beférni vagy megfelelni valakinek, nem most fogom elkezdeni. Amíg te is és én is boldogok vagyunk, nem érdekel ki mit gondol, én tudom, hogy szeretlek, azt is tudom, hogy te is szeretsz. Mi más kellene még? Egy dolgot mondj, ami szerinted hiányzik és kéne nekünk.
- Nem tudok. Jó így, sőt tökéletes. Igazad van, buta gondolat volt - ismertem be.

Így, hogy leírta és elmagyarázta, tényleg való igaz, egy olyan kapcsolatban vagyok most, amiről mindig álmodoztam. Egy olyan férfi van mellettem, akivel a bizalom erős. Aki nem húz hátra, hanem támogat. Tiszteljük és elfogadjuk azt is, hogy mindketten befordulunk néha és egyedüllétre van szükségünk. Való igaz, most volt egy kicsi mosolyszünet közöttünk, de a korábbiakhoz képest kommunikációban is ügyesebbek vagyunk. Együtt tanulunk, tapasztalunk és el sem tudnám képzelni azt, hogy ezen az egészen végig akarjak menni egy másik emberrel. Világ életemben valahogy titkon mindig azt kívántam, hogy a legelső kapcsolatom legyen is az igazi, máshogy esélyt sem adtam és ezért vártam annyit.
Harryben volt valami, ami azt mondatta nekem, hogy talán ő lehet az, törjem meg a jeget. Megtörtem, beengedtem, egy olyan énemet mutattam meg neki, akit senki nem ismert korábban, és azt az énem ő elfogadta és megszerette.
Akárhányszor erre gondolok összeszorul a szívem a boldogságtól.

Az egész éjszakánkat összebújva töltöttük. Csókolóztunk, de még mennyit, hajnalra egészen meg voltak duzzadva az ajkaim. Na jó, talán egyszer kétszer elragadtattuk magunkat és az ártatlan csókolózás, vad smárolásba torkollott, sóhajtásokkal és kellemes súrlódásokkal a testünk között, de az első esetnél én, a másodiknál pedig Harry húzott vissza minket ártatlan vizekre. Feltöltöttük egymást szeretettel, törődéssel. Elfeledkeztünk minden szörnyűségről, ami történt közöttünk és csakis egymásra koncentráltunk. Egymás halk szavaira, érintéseire, testére. Korábban nem történt közöttünk ilyesmi. Ha igazán közel voltunk egymáshoz testileg, az csak akkor volt, amikor lefeküdtünk egymással. Most kissé furcsa is volt nekem ennyire intim pillanatokat megélni úgy, hogy semmi más nem történt, de amikor hajnalban hátat fordítva Harrynek elhelyezkedtem, hogy lehunyjam a szemem, olyan szintű boldogság és kényelem volt a testemben, ami soha korábban. Harry szorosan oda volt nyomódva hozzám, a keze a derekamon pihent. Még hagyott egy utolsó hosszú puszit az arcomon, mielőtt jó éjszakát kívánt volna. Alig öt perccel később már mélyen aludtam a karjaiban.