Torn / Törés

58

Amint kiléptem a luxusház ajtaján egyből taxit hívtam és már úton is voltam a reptérre, hogy visszarepüljek Bostonba. A telefonomon foglaltam repülőjegyet, hogy ne kelljen sorba állnom külön, majd megnyitottam Clarissa üzenetét, amiben összefoglalta mit csinál ma. Az időeltolódás miatt kicsit összezavaró volt belegondolni, hogy míg itt mostanra lassan este, ott még csak alig dél körül van. Leírta, hogy a Romba megy. Felügyeli, illetve besegít a díszítésbe a szilveszter miatt, amire egyébként kényelmesen haza is érek. Sejtettem miért jelent ez sokat Clarissának. Anno, egy éve szilveszter éjjel feküdtünk le először és azóta nem tudok abból a nőből eleget kapni. Egészen várom, hogy idén ugyanazt megismételjük.

Fáradt voltam, mindössze alig pár napot töltöttem itt és abban is csak idegeskedtem és agyaltam, szinte semmit nem aludtam.

A megbeszélés gördülékenyen ment. Egy férfi közölte, hogy igaz nincs konkrét embere a börtönben, de megmozgatja a kapcsolatait, illetve egy csapatot azonnal Neora állított kint. Az a gyerek tuti nem kerül ki ebből élve, ha ők el is vétik, én nem fogom. Az utóbbi hónapokban annyi fejtörést és idegességet okozott, minden percben féltettem Clarissát és belepusztultam abba, hogy ezt ne mutassam neki.

A több mint tíz órás út miatt, csak éjjel érek majd haza valamikor, így inkább nem is szóltam Clarissának, hogy már úton is vagyok haza, úgyis elfoglalt. Mindig túl sokat vállal magára, ha valamiféle bulit szervez a Romban, fizethetne pluszban legalább öt embert és neki csak felügyelni kéne, de nem, ő mindent maga akar intézni és látom rajta, hogy stresszel. Ezen az úton is leírtam neki legalább tízszer, hogy minden oké, ne aggódjon, mert nem akartam még a saját magam problémáját is a nyakába akasztani.

Utálom és imádom is egyben, hogy aggódik értem.

*

Olyan érzetem volt, mintha félig lennék csak ébren, miközben a kocsimhoz sétáltam már a repülőtér parkolójában. Kint sötét volt, a parkolóban alig pár kocsi volt csak az enyémen kívül. Lehet ez többek között azért is mondjuk, mert egy kisebb vagyont itt hagytam ezért a helyért, erre a pár napra. Alig vártam, hogy hazaérjek, na meg azt, hogy ennek az egésznek vége legyen és végre nyugodtan legyek. 
A kocsit beindítottam és a motort járva hagytam, hogy bemelegedjen, mielőtt elindultam volna. Addig írtam egy üzenetet Clarissának, hogy a városban vagyok és holnap találkozzunk. Már épp letettem volna a telefont, amikor csörögni kezdett. Egyből összeugrott a gyomrom, mikor megláttam Mike nevét, hiszen ő az egyik srác, aki Clarissát figyeli már hónapok óta.
- Mondjad - szóltam bele feszülten, alig egy csörgés után.
- Főnök gáz van, elvitték - válaszolta pánikolva.
A szemem egyből kikerekedett, a szívverésem felgyorsult és olyan görcsösen szorítottam a telefont a kezemben, hogy meg sem lepett volna ha összetörik.

Nem, az nem lehet.

Olyan nincs, hogy itt, a végén esik bántódása úgy, hogy tényleg mindent megtettem azon kívül, hogy hozzá tapasztottam volna magam. Nem fogom túlélni, ha valaki hozzáér, bántja vagy csak ráijeszt.
Te jó isten, biztosan annyira fél.
- Mi az hogy elvitték, te baromarcú? Egyetlen dolgod volt, erre arra sem vagy képes? - kiáltottam.
- Egyik pillanatról a másikra kiment hátul, mi elől voltunk és mire megkerültük az épületet, már csak azt láttam, ahogy belerángatták egy kocsiba. Követjük, de nem tudjuk mi legyen, mert ha feltűnően csináljuk, mi van, ha csinálnak vele valamit és baja esik a nőnek? Esküszöm figyeltünk.
- Kövessétek, de lemaradva. Amint megállt küld el a címet és megyek. Nagyon ajánlom, hogy ezt ne basszátok el, mert ha baja esik, nektek annyi.
- Tudjuk főnök, nem fogjuk.

Egyenesen kellett gondolkodnom, úgy, hogy ne az érzelmeim vezéreljenek. Egy ilyen helyzetben a legrosszabb, ha az irányít.
Egy mély levegőt vettem.