Torn / Törés

50

Szavaira csak bólintottam és kíváncsian figyeltem, ahogy a nappaliba megy és felvesz a kávézó asztalról egy dobozt. Fel sem tűnt eddig, hogy ott van. Mivel láttam, hogy egyszerűen leül a kanapéra és felém pillantva megütögeti maga mellett a helyet, én is követtem őt. Izgatott voltam és kíváncsi mit kapok, hiszen Harrytől nem rosszból nem vártam semmit, egyszerűen csak nem gondoltam, hogy az a típus, aki erre nagyobb figyelmet fordít.
- A virág is elég lett volna, annak is nagyon örültem - mondtam egyből, ahogy leültem mellé a puha kanapéra, s jobban felé fordultam az egész testemmel.
- Várd ki, ennek lehet nem is fogsz - válaszolta kissé félénken a kis dobozt szorongatva.
- Kötve hiszem, ha egy darab keksz lenne, a nevem kezdőbetűjével is örülnék, és el is tenném emlékbe - nevettem fel.
Ő is elmosolyodott, de még mindig úgy tűnt, nem érzi magát száz százalékosan ebben a szituációban, ezért is próbáltam megnevettetni, oldani a helyzetet. Normális az közöttünk, hogy nehezebben megy egy-egy olyan dolog, ami más kapcsolatokban természetesen jön. Mi nagyon sok mindent most tapasztalunk először, nem kell mindennek tökéletesnek lennie. Néha még az is belefér, ha kínos egy-egy szituáció. 
- Még egyszer boldog szülinapot, el sem tudod képzelni, milyen különleges vagy nekem, bébi - nyújtotta felém a dobozkát, de közben mélyen a szemembe nézett, így én sem néztem el. Csak szégyenlős mosollyal oldalra hajtottam a fejem, zavarba jöttem.
- Köszönöm - motyogtam halkan, s a tekintetem inkább leesett a dobozra, hogy elvegyem tőle. Viszont mielőtt nekiestem volna közelebb hajoltam hozzá és egy lágy csókot nyomtam a szájára. Gyorsan csináltam, őt is meglepte, hiszen először vissza sem csókolt, de mentségemre szóljon, hogy még mindig a zavaromat próbáltam leküzdeni.

Aw, különlegesnek tart.

Aztán amint az ajkaink elszakadtak, elkerülve a szemkontaktust, egyből lenéztem a dobozra, kíváncsian kezdtem el felfelé húzni a felső részt, hogy levegyem a fekete doboz tetejét. A tetején volt egy vörös masni, pontosan illett a csokromhoz. A doboz belsejében egy szintén fekete tasak volt, annak széthúztam a tetején a masnit és úgy pillantottam bele, hogy mit rejt. Egy gyűrű volt benne, de nem okozott egyből pánikot bennem, hiszen nem megszokott karika formája volt. Lényegében olyan, mintha egy ezüst színű csík lenne gyűrű formára hajlítva, és a végei nem kötődnek össze, hanem az egyik végén egy kő, a másikon pedig egy apró H betű volt.
- Hű, ez nagyon szép - dicsértem meg, miközben a kezembe vettem a zacskóból és a hüvelykujjam és a mutatóujjam közé fogtam. Volt egy kicsi súlya, így biztos voltam benne, hogy nem lehetett olcsó. Inkább nem akartam tudni milyen anyagból készülhetett, rosszul éreztem volna magam.
- Kicseréltethetem, ha nem tetsz..
- Tökéletes, hogyne tetszene - szakítottam félbe, a tekintetem végre felvezettem rá. Éreztem magamon, hogy ő eddig is folyamatosan szuggerált, így nem volt meglepő, hogy egyből egymás szemébe néztünk. - Köszönöm!
- Szívesen, akkor rád adhatom? - nyújtotta felém a kezét, mostanra már egy valamivel magabiztosabb mosollyal. Csak határozottan bólintottam, s átadtam neki a gyűrűt. Hezitáltam, hogy melyik kezemet adjam, de végül a balra esett a választásom és azt tartottam felé.
- Melyikre szeretnéd? - nézett a kezemről a szemembe.
- A gyűrűsre - válaszoltam határozottan.
Csendben figyeltem, ahogy a kezei között lévő gyűrű felsiklik az ujjamra, közben az agyam telis tele volt mindenféle gondolattal. Elsősorban a kép, hogy Harry erre az ujjamra húz egy gyűrűt meghatott és arra késztetett, hogy elképzeljem, mi lenne, ha egyszer...
A másik pedig az, hogy ezt  a gyűrűt innentől kezdve csak akkor akarom lecserélni, ha az a mi lenne, ha egyszer megtörténne.. és azt szeretném, hogy ő legyen az, aki azt majd megteszi. Micsoda bugyuta gondolatok, alig pár hete vagyunk együtt és még itt sem tudunk rendesen funkcionálni. Nem kellene ennyi romantikus könyvet olvasnom. Hát persze, hogy az a buta rózsaszín köd csak így elvakít.

Amellett, hogy ötletes, okos ajándék is volt, hiszen ahogy jobban összenyomta az ujjam körül, teljesen ráilleszkedett a méretemre és így tökéletes volt. Fel sem tűnt, hogy az egész jelenet alatt megszeppenve, a levegőt visszatartva figyeltem a történéseket és már épp ellazultam volna, de Harry lehajolt és a kézfejemre nyomott egy puszit. Az arca kicsit szúrós volt a kezemen, meg is mosolyogtatott ez a gondolat és muszáj voltam levegőt venni végre, mielőtt megfulladtam volna.
Túl sok volt ez az egész hirtelen, de pozitívan sok.