Torn / Törés

48

Ha nem jövök el, tuti holtig verem. Biztos, hogy életem minden mérge, ami bennem épült miatta, kijött volna, márpedig én nem megyek azért börtönbe, mert neki megkönnyítettem az életét és megölöm.
Helyette gyors léptekkel a lakásom felé mentem, inkább futottam. Szégyelltem magam, amiért könnyek égették az arcom, de tudtam, hogy ez már a rohamom része megint. A lift helyett a lépcsőt választottam, igaz tíz emeletet kellett mennem. Valahol félúton szembejöttek velem, éreztem, hogy a tekintetük éget, de én lehajtott fejjel szaladtam felfelé, miközben a fejem zúgott.
Ahogy beléptem a lakásba annyira futotta, hogy becsapjam magam mögött az ajtót majd lecsúszzak a földre és az ajtónak döntve a hátam temettem a kezem az arcomba.
Micsoda gyáva és gyenge férfi vagyok, mire fel van ilyen hatással rám egy idegen ember. De nem tudtam kontrollálni. A vállam megrázkódott a zokogásom miatt, a szívem eszméletlen tempóban vert.

Megint megtörtem.

Clarissa Herrera
soha nem válaszolsz az üzeneteimre, az agyamra mész vele - pötyögtem be a telefonba, mielőtt Harrynek el is küldtem az üzenetet. Még délelőtt írtam neki, hogy nála hagytam a blézerem, hiszen a pulóverében és az egyik melegítőjében jöttem el reggel megint. Éjszaka valami hideg front jöhetett, olyan hűvös lett reggelre, hogy biztosan nagyon fáztam volna a ruhámban. Anyának igaza volt. Milyen meglepő.

Miután Harry hazahozott, itthon töltöttem a nap nagy részét. Papír munkáztam leginkább és az úgy eszi az időt, hogy mire felnézek belőlük, rendszerint eltelik legalább két óra. Aztán tartottam egy hatalmas megbeszélést Miával, ahol jól kibeszéltük Tommyt és Harryt is. Talán túlságosan is sok információt tudtam meg Mia barátjáról, akinek lehet, hogy kicsit húzni fogom majd az agyát az új információkkal. Túlságosan vicces látni, ahogy zavarba jön, de próbálja lazán kezelni Mia előtt a dolgokat, ha szívózok vele.

Épp egy forró fürdő után már a Disney mintás hálóingemben sétáltam be a hálószobámba, mikor megcsörrent a telefonom az ágyon. Egyből azt hittem Harry az, viszont meglepetésemre Zayn neve állt a képernyőn. Na ő is maximum egy évben, ha kétszer hív, általában üzenetet szokott küldeni. Éppen ezért egyből rossz érzésem keletkezett, miközben elhúztam a képernyőt és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Szia - szóltam bele.
- Hello, Harryvel vagy? - kérdezte.
- Nem, miért? - ráncoltam a szemöldököm. Aggódni kezdtem, egyből az jutott eszembe Harry megint elment. Mindig Zayn mondja el nekem és azt hittem most is az lesz a vége.
- Csak megbeszéltük, hogy elmegyünk kajálni, de már egy órája várok rá és nem veszi fel a telefont. Biztos közbejött neki valami, mindegy csak ezt akartam - válaszolta. Próbáltam visszapörgetni mondott-e valamit Harry, hogy mit csinál ma. Ha jól emlékszem megemlítette, hogy a városban van dolga, de semmi konkrétat nem mondott.
- Várj, máskor csinált ilyet? Mármint ha megbeszéltek valamit, általában ott van vagy szól, nem? - kérdezősködtem.
- Hát ja, ezért is hívtalak, mert igaz lelépni tud, de olyankor legalább nincs megbeszélve semmi - kacagott fel.
- Felhívom én is vagy odamegyek, megnézem jól van-e - mondtam egyből.
Ahogy Zayn mondta, hogy ez nem jellemző Harryre, egyből tudtam, hogy cselekednem kell, mert végtelen aggodalom volt úrrá rajtam. Nem tudtam hova gondoljak, hogy baja esett, lecsukták, esetleg bántották. Rosszabbnál rosszabb dolgok ugrottak be.
- Menjek veled?
- Nem kell, megoldom. De küldök egy üzenetet, ha tudok valamit - zártam le, s amint letettem a fülemről a telefont, a gardróbomba siettem. Szélsebesen kaptam ki egy leggingset és egy bővebb, vastagabb pulóvert, amire lecseréltem a hálóingem.
A bejárati ajtóban már a kulcsaimmal a kezemben próbáltam felvenni a cipőm, miközben anyáéknak beszéltem a nappaliba, hogy Harryhez megyek.
- Várj, vigyél neki a sütiből, amit csináltam.
- Anya, sietek - sóhajtottam.
Nem akartam elmondani, hogy lehetséges, hogy Harry bajba keveredett, épp ezért hagytam, hogy gyorsan betegyen pár túrós táskát egy tartóba és a kezembe nyomja.