Je t'aime

26.fejezet

-Mire készülsz? Remélem nem arra amire gondolok.-

Fürkészett a kis öcsém.

-Arthur,muszáj elmennem hozzá.-

Jelentettem ki,s felszisszentem miközben a felsőmet próbáltam, magamra húzni.

-Mit mondjak az orvosnak? Leszedi a fejem.-

Aggodalmaskodott.

-Csak mondd neki,hogy saját felelősségre távoztam.-

Legyintettem,majd kérlelően pillantgattam az öcsémre,hogy segítsen bekötni a fekete platformos conversem fűzőjét,mivel ha én lehajolok csillagokat látok a fájdalomtól. Arthur készségesen segített,majd bele túrtam párszor a hajamba és felkapva a cuccaimat,elindultam a hotelhez.

-Ne feledd,hogy én intéztem neked lényegében azt,hogy találkozz vele,úgyhogy ha haza mentünk ez minimum két kör piába és egy adag Tiramisuba fog neked kerülni,amit anya csinál majd vacsira!-

Kiabált utánam az ajtóból,mikor én már a folyosón szedtem a lábaimat.

-Jól van,jól van!-

Vigyorogtam neki vissza. Valahogy tényleg megfogom neki hálálni ezt az egészet,mert mindig mellettem áll és szó nélkül húz ki a bajból. S bár sok hülyeséget csinál,nála jobb testvért nem kívánhat az ember. Taxit fogtam,mivel az én kocsim valószínűleg a pályánál maradt, így hát miután beiktáltam a címet,feszülten vártam az érkezés pillanatát. Kifizettem a sofőrt,majd legelőször a saját szobámba indultam. Alexa nyomtalanul eltűnt,így legalább vele nem kellett további kínos beszélgetésekbe bonyolódnom. Lebaszarintottam a cuccomat a szoba egyik sarkába,aztán a telefonomhoz nyúltam. Leszedtem a fekete tokot és kihajtogattam az odaszorított papírt,melyen az én kézírásommal írt vallomás szerepelt. Azon az estén írtam,mikor bekopogtatott hozzám a balesete után törött kulcscsonttal és bevallotta mit érez. De mivel szexbe torkollott az az este,úgy döntöttem elteszem ínséges időkre a levelet. Benne volt minden amit éreztem akkor,s most. Ideje bebizonyítanom,hogy igenis szeretem ezt a lányt. Különben miért jöttem volna el hozzá törött bordákkal,abban reménykedve,hogy a papír lapról felolvasottak után megenyhül és a karjaimba borul?

Ahogy a bordáim engedték,én úgy loholtam a lifthez. Kiszálltam a 4.emeleten,majd nagy levegőt véve,elindultam a 402-es ajtót megkeresni. Lassan haladtam. A pulzusom az egekben járt,mikor is megálltam Anna szobája előtt. Kis idő után rávettem magam és a most vagy soha elvvel bekopogtam. Mi van ha nincs itt? Lehet hogy ebédel. Vagy már vissza is ment volna Magyarországra? Ahogy a gondolatok fullasztóan pörögtek a fejemben,hirtelen kattant a zár. Anna kinyitotta az ajtót,majd mikor meglátott a szája elé tette a kezét meglepettségében.

-Charles,te mit cs...-

Kezdett volna bele a logikus kérdések záporoztatásába,de beljebb léptem nagy nehezen,majd megfogtam a kezét.

-Én voltam nálad bent tegnap,csak nem akartalak felverni. Ülj le. Az orvos tud erről? Sajnálom Charles,én úgy sajnálom ami történt...-

Mondta hadarva és halkan.Látszott rajta,hogy kezd kiborulni. Bepánikolt.

-Héj,nyugi. Kérlek hallgass végig.-

Simítottam meg a karját. Nem tudtam hogyan kezdjek neki. Zavarba jöttem a jelenlététől. Mit fog gondolni ha elkezdek neki egy hülye,nyálas szöveget felolvasni,ami az én fogalmazó képességemmel született?

D' accord, il existait
D'autres façons de se quitter
Quelques éclats de verre auraient
Peut-être pu nous aider
(Egyetértek abban,létezik más módja a búcsúnak
Néhány üvegcserép talán segített volna nekünk)
-