Escape - larry ff.

1

- Edward Styles vagyok - húzta apró mosolyra a száját, de meg sem mertem mozdulni, így keze lógott a levegőben - te pedig William, igaz?

- I-igen - nyögtem ki - most mi fog történni?

- Majd otthon megbeszélünk mindent, ne aggódj - simítja meg inkább a vállamat, hiszen még mindig nem fogtam meg, azt a hatalmas, ápolt kezét.

- Otthon? - nyöszörgöm és könnyeim elindulnak.

- Hé, ne ne ne - törli le könnyeimet - ne sírj, nem láthatják ezek a férgek a könnyeidet. Hozzám megyünk ezután és ott mindent átrágunk, rendben? - kérdezi nyugtatóan mire bólogatni kezdek, hihetetlen de megnyugszom mellette, nem is értem.

- Vége van, mehettek - kiált be valaki kintről.

- Rendben, most kimegyünk. Fogd meg a kezem és kérlek ne engedd el, nem akarlak a hiénák között szem elől téveszteni - kulcsolja össze egyből a kezeinket, majd egy határozottat bólintok, mert én sem vágyom rá, hogy elvesszek és ki tudja ki talál meg.

A folyosó tele volt emberekkel, láttam a fiúkat akikkel hetekig össze voltam zárva és semmi mást nem éreztem csak szomorúságot. Látva, hogy a fiúk azokhoz, az undorító emberekhez tartoznak mostantól. Egy kéz csattan a hátsómon mire ijedten ugrok meg, Edward mérgesen magához húz és az idegenhez fordul.

- Ne nyúlj hozzá - morogja az idős fószernak.

- Te vitted el a legszebbet Styles, ne legyél irigy - nevet fel mocskosan és a hányinger ismét rám tör - Remélem majd azért én is kipróbálhatom.

- A legszebb álmaidban sem - mondja ellentmondást nem tűrően - ő mostantól az enyém és senki nem érhet hozzá. Gyere szépségem - húz maga után, majd pár perc múlva egy fekete furgonba ülve találom magam.

- Köszönöm, hogy nem engedted meg neki - találom meg végre a hangomat az autóban.

- Komolyan gondoltam amit neki mondtam, senki nem fog hozzád érni Will - mondja nyugtatóan, de valami még mindig nem hagy nyugodni.

- Még te sem? - erre élesen szívja be a levegőt, de nyugodtan fogja meg a kezemet.

- Ezt nem mondtam - hajtja le a fejét, mire tudatosul bennem, hogy biztosan hozzám fog nyúlni úgy, ahogy azt én nem szeretném.

- Meg fogsz erőszakolni? - lehelem és kezemet elhúzom az övéből.

- Majd a házban megbeszéljük - pillant ki az ablakon és a következő harminc percben egy szót sem szól.

Egy hatalmas fehér villa előtt áll meg a terepjáró, csodálatos ez a ház és innentől kezdett el foglalkoztatni, hogy Edward mivel is foglalkozhat.

- Az emelet lesz a tiéd én a földszinten leszek - kezd bele hosszas hallgatás után - van fent fürdő és egy háló, enni csak lent tudsz, mert csak egy konyha van, ha lejjebb mész ott van a garázs, egy kisebb edzőterem és szauna, bármelyiket nyugodtan használhatod, illetve a garázst azt nem. Nem tudsz kijutni a házból úgyhogy azzal ne próbálkozz.

- Miért vagyok itt Edward? - kérdezem remegve, hiszen már tényleg nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi is ez az egész.

- Miért jobb lenne ha máshol lennél? - kiált fel amitől megijedek - jobb lenne, ha az egyik vén fasz vitt volna el William?

- Nem, én csak... - dadogom a meglepettségtől.

- Te csak mi? Senki vagy itt, értetted? Az enyém vagy, dolgozd fel - halkítja le magát a végére - de ha ennyire szeretnéd kölcsön is adhatlak valakinek.

- Nem, kérlek ne - sírom el magam szégyenemben - csak szeretném tudni mi ez az egész, hogy miért raboltak el. Miért pont engem?

- Azért mert gyönyörű vagy William - suttogja, gyomrom erre megremeg - az olyanokra vadásznak, mint amilyen te is vagy. Gyönyörű és ártatlan.

- Hogy mi? - lehelem. Tudja, tudja, hogy szűz vagyok és ez megrémiszt.

- Én ezt gondolom rólad. Te mit gondolsz rólam? - kérdezi, szemeiben pedig valami csillan, talán remény?

- N-nem tudom, én...- nem tudok értelmesen válaszolni.

- Visszataszítónak találsz William? - morogja lehajtott fejjel, erre a szavak bent ragadnak a torkomban - Ennyire nem tudod elképzelni, hogy majd te magad szeretnél velem lefeküdni? Csak az jár a fejedben, hogy majd meg foglak erőszakolni. Undorodsz tőlem?

- Csak félek, nagyon-nagyon félek Edward - sétálok hozzá közelebb - magyarázd el, hogy mi ez az egész kérlek. Mondj el mindent és utána meglátjuk, de egyáltalán nem undorodok tőled, csak hihetetlen rémisztő ez az egész.

- Oh...persze, igen - motyogja és megfogja kezemet - mindent elmondok, tényleg el fogok. De előtte nem szeretnél tusolni vagy enni? A szobádban vannak ruhák, direkt neked vettem őket.

Miután mindent megmutatott tényleg elvonultam fürödni, viszonylag sikerült lenyugodnom és higgadtan átgondolnom a helyzetet. Az igazat megvallva Edward igazán helyes és kedves is a körülményekhez képest, tulajdonképpen pont az esetem, ha az utcán találkoztunk volna, akkor is ugyanennyire keltette volna fel az érdeklődésem. Egy törölközővel a derekamon lépek ki a fürdőből, az ágyam szélén Edward ül, amitől pir szökik az arcomra.

- Jajj, nem tudtam, hogy megvársz - motyogtam lehajtott fejjel és a szekrényhez léptem, amiben a vadonatúj cuccaim voltak.

- William - suttogja és felém kezd sétálni - Hozzád érhetek?

- Azt hiszem - nyögöm és egyből derekamra teszi hatalmas tenyerét, közelebb húz magához, orrát nyakhajlatomba fúrja, én is oldalára vezetem a kezeimet és úgy simogatom.

- Fogalmad sincs, hogy mit teszel velem - leheli a számba és még jobban magához húz, mire megérzem a nekem nyomódó merevedését.

- Most meg fogsz csókolni? - kérdezem lihegve, mire önelégülten elmosolyodik.

- Csak ha szeretnéd - mondja, miközben próbálja az izgalmát nem kimutatni.

- Szeretném - fuldoklom. A közelségétől, az illatától, a derekamat ölelő karjától, mindenétől. De az veszi el igazán az eszem amikor végre tényleg megcsókol, óvatosan, de birtoklóan, ami hihetetlenül beindít. Puha nyelve csak besiklik ajkaim közé, mire önkéntelenül nyomom neki én is az ágyékomat. Ölébe húz és továbbra is szorosan magához ölelve csókol, de hogyan csókol! Mintha nem lenne holnap, viszont én ezt egyáltalán nem bánom.

- Az igazi nevem Harry - suttogja, mikor vége lesz a csókunknak - ezentúl hívj így, oké? De csak itthon, máshol nem szabad.

- Jó - lihegem a szájába, mire elmosolyodik - én Louis vagyok.

- Mi? - távolodik el jobban - nem az igazi nevedet adtad meg?

- Ez volt az első gondolatom - sóhajtom és kiszállok az öléből, hogy végre felöltözzek.

- Ügyes vagy szépségem - simítja meg a vállam - öltözz fel nyugodtan, lent leszek a konyhában.

*********
Meglepi! Csupán négy részes lesz csak, de remélem szeretni fogjátok!
Puszi: Léda<3