Je t'aime

11.fejezet

Adtam meg a diszkrét választ,majd egy 10 perc után ,a következő mikrofonos ember sablon kérdéseire is válaszolgattam.

10-et ütött az óra,mire az össze kötelező feladatomat elvégeztem az időmérő előtt,s volt még 3óra a kezdésig,így a barátnőm kéresésére indultam a pálya területén,hisz Lando általában ilyenkor szokott megérkezni,Anna pedig most a Mclarennel jött.
Belöktem a motor home bejáratát,s a krém színű műbőr kanapén,már egy kávéval kezében ücsörgött Charlotteval,és Isaval Anna. Az érkezésemre felkapták fáradt tekintetüket,a középen ülő lány,pedig egy lassú csókot adott,mikor oda léptem hozzájuk. A másik két nő egy-egy öleléssel köszöntött,aztán vissza merültek a magazinjaik,s a koffein világába.

-Szia-

Mosolygott csillogó szemekkel Anna.

-Szia-

Köszöntem vissza egy ugyan olyan mosollyal.

-Eljössz velem epret venni?-

Tett fel egy olyan kérdést,amelyet soha nem kértek még tőlem egy időmérő előtt.

-öömhh,menjünk-

Nevettem fel,majd összekulcsoltam a kezeinket,s kisétáltunk a fekete ferrarimhoz.

○ ○ ○

Vettem vagy három doboz epret a lánynak,aki ragyogva puszilgatott miután megette tízórai gyanánt az első doboz tartalmának felét.

-Te nagyon szereted az epret-

Simogattam meg a fényes barna haját,mely ráomlott a csupasz hátára,amit a fehér csipkés ruhája nem takart el.

-ühüm-

Bólogatott hevesen egy korty víz után.

Fél órával később indítottam be a motort,majd halk zenével a rádióban,s Anna piros gyümölcsökkel teli testével,vissza vezettem a mogyoródi ringre.

11 óra,a mérnökök már szorgosan dolgoznak az autó utolsó simításain. A sisakomat is fényezik már. Carlossal elbeszélgettem egy óráig a helyzetünkről, majd délben elfogyasztottam a pihenőmben ebéd gyanánt egy szendvicset,aztán elkezdtem magamra húzni az overállom. Levettem a karkötőim,gyűrűim,s az órámat,melyeket Andrea nejlon zacskójába csúsztattam. Kitettem a telefonom egy fehér fa asztalkára,s megpróbáltam az előttem álló idegörlő órára koncentrálni.

○ ○ ○

Az idő furcsa dolog. Ha várjuk,hogy valami jó történjen,úgy érezzük,hogy nagyon lassan telik. De az idő nem is valóságos:egy fogalom....

Mi a győzelem és mi a vereség? Ugyanolyan nehéz újra megpróbálni,mint elengedni a szenvedést,a fájdalmat,a félelmet.

-És Charles Leclerc az első helyre kvalifikálja magát az utolsó 1 percben! Ő indulhat holnap a rajt rács első helyéről.

Boldogan veregettem vállba a mérnököket,és a 3. Helyen végző csapattársam. Sikerült! Vissza tértünk!

Az epres lány felé indultam. Fogalmam sem volt merre találom,mivel a boxból eltűnt,s a motor homeban is hült helyét találtam. A paddockban ülő lányok pedig nem tudtak pontos információt Anna hol létéről. A pihenő volt az utolsó ötletem a kereső expedícióm során,de csak két doboz epret láttam a telefonom mellett az asztalkán.

Baja esett? Vagy rosszul lett? Valakivel elment volna? De akkor biztos felhívna!

Kiléptem a piros épületből már felöltözve,és a cuccaimal a kezembe. A szállodába akartam menni,mert máshová csak nem mehetett a barátnőm,így elbúcsúztam mindenkitől,és esőkabátom kapucniával a barna a tincseimen,futó lépésben,a rajongókra sem nézve mentem a méreg drága Ferrari volánjához.
Már a parkolóban voltam,amikor Annát pillantottam meg,egy fekete hajú magas fiúval. A lány egy sötét luxus KIAnak volt döntve,az ismeretlen férfi pedig a derekát átkarolva csókolta a párom édes ajkait....
Beültem a kocsiba,és olyan gyorsan el akartam hagyni a helyszínt,amilyen gyorsan csak lehet. Tolatás közben Anna szaladt vizes fürtjeivel a sport kocsim felé,de rá sem pillantottam. Bezártam az ajtókat,és megvártam míg feladja a kilincs rángatását. Könnyes szemekkel érkeztem a Hiltonba. Erőt vettem magamon,és rezzenéstelen arccal léptem be a forgó ajtón.

Kértem magamnak egy másik szobát,s meghagytam a recepciós hölgynek,hogy mondja meg Annának,kiköltöztem a 125-ös szobából.

Levettem a puma cipőm,majd szétterültem a gyűrődés mentes,friss francia ágyon,és max.hangerőn élveztem airpodsom által nyújtott tiszta hangzást. Nem értettem miért tette ezt velem a lány. Hisz,eddig olyan jól alakult minden. De nem akartam beszélni vele. Nem voltam most kíváncsi rá. Hogy volt képes ezt tenni velem? Hülye voltam,hogy ilyen hamar beleestem. Csak simán a seggemen kellett volna maradjak,s vissza kellet volna tartanom a szívem heves akaratát azon az este. Charles,miért nem maradtál a szobádban? Akkor most nem tartanánk itt...

El is felejtettem,hogy megszereztem a polet. Úgy éreztem,hogy teljesen lemerültem,s a vért pumpáló,éltető szervembe egy tőrt döftek. Nem volt erőm megmozdulni sem. Összetörtem. Túl sok érzelem kavargott bennem,amelyek nem hagytak nyugodni. Csalódás,fájdalom,deja vu,félelem,üresség. Mintha kitéptek volna belőlem egy darabot.Hagytam a sós cseppeknek,hogy át vegyék a hatalmat. Néha a férfiak is bőgnek. S azon az estén,úgy bőgtem,mint egy kis gyerek. Egy gyerek,akit egy anyai pofon ért . Ilyen pofán csapásként ért az,hogy a saját szememmel kellett végig néznem,ahogy a lány,a lány akit szeretek,egy másik férfit csókol meg. Pedig tegnap még engem engedett a lábai közé.

Hát megérkezett az a bizonyos vihar...

《Sziasztok! A várva várt bonyodalom is elérkezett Annáék kapcsolatában. Őszintén szólva lehangolt a megírása a fejezetnek. Annyira sajnálom Charlest! Hamarosan jön a következő rész,ahol kibogozódnak a szálak. Hajrá Charles! Harcoljatok ma Ferraris fiúk!》