Gergő vagyok a 40 éves pék. Elöljáróban megjegyezném, hogy igaz a hír: a pékek valóban éjszaka dolgoznak és a munkám önmagában megérne egy misét, de most nem erről szeretnék beszélni, hiszen ma van a szülinapom. Ez a nap az én életemben jelentőségteljesebb mint nálatok és emiatt a hozzáállásom is más. Ma például átkértem magam eladónak nappalos beosztásba, hogy este nyugodtan tudjak aludni.
Tudom, eddig nagyon ködös és emiatt már most elmondom a titkomat. A titkomat amitől ez a nap számomra más mint számotokra. Ilyenkor, minden évben egyszer, szülinapomkor álmomban megjelenik egy szellem. Megjelenik és megkérdezi miben változtatnám meg a múltamat, mit tettem volna másképp, mit csináltam volna, ha az akkori énem tudja amit a mostani. 10 éves korom óta ezt csinálja és minden alkalommal ugyan az a módszere, felsorol "X" alkalmat ami fordulópont volt az életemben és megkérdezi, megbántam-e?
Őszinte leszek, egyetlen egyszer éltem a lehetőséggel, még a 23. szülinapomkor, de nem tudom jól jártam-e. Ilyenkor nem ugrok vissza oda, hanem egyszerűen amikor felkelek már egy másik helyen leszek, új emlékekkel. Olyanokkal amiket én nem éltem meg, de megélhettem volna.
Elmesélem mi volt akkor, hogy ti is tanulhassatok belőle. Nos akkor egy igen rossz korszakom éltem, hiszen egy sportsérülés miatt abba kellett hagynom a boxot. Akkoriban azt hittem, hogy van esélyem profi sportolónak lenni és így beírni magam a történelembe, de sajnos ez az álom a sérüléssel szertefoszlott. 23. születésnapom éjszakáján megkérdezte a szellem, elmentem-e volna arra a gyakorló meccsre, ha tudom ez lesz a vége. Nemet feleltem és az idő fogaskerekei egy jó váltó módjára átkapcsoltak. Amikor utána felkeltem észrevettem, hogy fél szememre vak vagyok és egyből bevillant az emlék, egy emlék amit én nem éltem meg, de élhettem volna. Egy emlék arról ahogy egy azt nem sokkal követő meccsen egy baleset folytán félig elvesztem a látásom.
Nos igen, ez van. Van-e tanulsága? Szerintem nincs. Talán a szellem sem segíteni akar, egyszerűen megrebegtet egy olyan lehetőséget ami először kecsegtető lehet, de valami rosszabbat hoz ki belőle. Arra mindenesetre elég volt, hogy leüljek és átgondoljam az életemet. Rá kellett jönnöm, hogy sok mindent rosszul csináltam és már bánom. Példának okáért éveken keresztül zaklattam egy alattam járó diákot aki végül miattam kellett átmenjen egy másik iskolába, de valamiért a szellem ezt egyetlen egyszer nem hozta fel, soha nem kérdezte, hogyha újra diák lennék hogyan állnék hozzá. Késő bánat, de kellett akkor ez a felismerés, hogy valóban hibáztam és nincs lehetőségem jóvá tenni.
Picit ugrok a meséléssel, mert nagyon elkalandoztam. A történet valójában ma kezdődik a 40. szülinapom délutánján amikoris munkából robogok haza a szokásos buszomon és véletlenül elnyom az álom.
- Hát ismét eltelt egy év? - Kérdezte a szellem mézesmázos hangján - Mesélj picit, hogy vagy ezen a csodás napon?
- Üdvözöllek szellem... Hogy lehet az, hogy mindíg más alakban jelensz meg elöttem?
- Ez csak egy álom Gergő, csak a képzeleted szüleménye vagyok - Fintorgott a jelenleg öregember képében tetszelgő lény.
- Egy álom ami képes újraírni a múltat.
- Igen-igen! Kezdjünk is hozzá! - Vénségéhez képest játszi könnyedséggel került a hátam mögé és a vállamra tette a kezét - Emlékszel még Zoéra?
Már hogy ne emlékeztem volna, Zoé egy nagyon közeli barátom volt és egyben a kis társaságom motorja. Egy olyan lányt épzeljetek el aki folyton mosolyog, mindig tettrekész és egy percre nem áll meg. Egy igazi kis tünemény ahhoz képest, hogy magasabb volt mint én és testépített. Sajnálatos módon pár éve nagyon megromlott az állapota és kiderült, hogy rákos, de amire eljutott egy doktorhoz, már késő volt és áttétes lett. Műthetetlen volt és maximum egy évet jósoltak neki.
