Love is always win ~Niragi ff

1 rész

-Hihetetlen vagy!!- vágom be magam után az ajtót anyukámmal történt nézeteltérésünk után. Tudni illik, édesanyám és én sokszor veszekszünk az egyik rossz tulajdonságunk, az indulatosságunk miatt, viszont ez a vita már túlságosan elfajult. Visszanyúlt a folytogató múltunkba, mely még mindig sírásra késztet. Úgy döntöttem álomra hajtom a fejem, hogy dühöm csillapodni tudjon, de ekkor egy kisebb robajt hallottam kintről, pontosabban tűzijátékok hangját. Ebben nem lett volna semmi furcsa, kivéve csak az ,hogy nappal van, ezért ki néztem és gyönyörködtem a pompás színes fényekben. Bámulása közben szinte el szállt az összes dühöm és kissé elő jött a lelkiismeret furdalásom is, ezáltal lesiettem az emeletről és anyukám keresésének kezdtem, viszont ő sehol sem volt. Úgy gondoltam biztosan csak kint kertészkedik, ezért kimentem, de nem volt ott. Ezután tekintetem az általában forgalmas utcánkra tévedt, de meglepetésemre egy fia lélek sem volt ott. Kikerekedtek szemeim. ,,De hiszen a Shibuja közepén élünk, hol vannak az emberek?" cikáztak gondolataim és komótos léptekkel kisétáltam a kereszteződés közepére. Se egy autó, se egy ember, semmi zaj csak a fenyegető csend, mely súlyként nehezedett egész testemre. Telefonom elő véve próbáltam tárcsázni anyukám, viszont nem, hogy térerő nem volt, de a telefonom sem mutatott semmilyen életjelet.
-Mi a franc?! Nem az előbb húztam le a töltőről? – vakargattam fejem értetlenül, eközben pedig szemem sarkából egy világító hirdetőtáblát véltem felfedezni, melyen ,,játékaréna arra -" felirat díszelgett.
-Játék aréna?? Miféle játék ez? – egy kis vacillálás után megindultam arra, amerre a nyíl az utat mutatja, és egy 5 percséta után egy hatalmas tömbház tárult elém, ahol már néhány ember várakozott. Gyorsabbra vettem lépteim és mikor oda értem, minden szem rám szegeződött. Illedelmesen meghajoltam és mikor megfordultam, egy asztal került látókörömbe, melyen furcsa téglalap alakú telefonok díszelegtek. Pár másodpercig csak bámultam őket értetlenkedve, de bambulásom egy kedves hang szakította félbe.
-Vegyél el egyet és akkor regisztrálsz – állt elém egy körülbelül velem egykorú, szőke és hosszú hajú fiú.
-A nevem Chishya, megtudhatom a te nevedet is? – küldött felém egy bíztató de sejtelmes mosolyt.
-Hekima..a nevem Hekima – nyújtottam felé a kezem, melyet megrázott.
-A neved bölcset és megfontoltat jelent. Kíváncsi vagyok, hogy a viselő gondolkodása is megfontolt e. – mondta, majd a falhoz ment és neki támasztotta a hátát. Igazán eszes fickó...
-A regisztráció befejeződött. Játékosok száma:8 – mondta egy női hang a telefonból, amire majdnem el is dobtam azt. Meglepetésemre egy nagyobb kijelző is felvillant, ahol mindenkinek az arca és neve szerepelt.
-A játék neve: Keresd az egérutat. Nehézségi szint: Káró 3
-Káró 3? – kérdezem hangosan, mire az alacsony szőke ismét megközelít.
-Ez a játék az észről és a logikáról szól. De csak hármas, így nem igen lesz olyan megerőltető, mint egy kör játék. Látod azt a fiút? – mondja szinte suttogva és egy barna hajú, földön kuporgó embert véltem felfedezni ujja irányában.
-Nemrégiben teljesítette a kör 7 es játékot, melyben elvesztette a barátait..eléggé megtőrt. – sóhajtotta és zsebre vágta kezeit. Mielőtt valamit is válaszolhattam volna, a női hang félbe szakított.
-A játék lényege az, hogy megtaláljuk a kivezető utat ebből az épülettömbből. Nehezítő körülményeknek csapdákat helyeztünk el a pályán, amik csak is kizárólag a második emelettől kezdődnek. A játék idő: 40 perc. Jó játékot! – amint befejezte mondanivalóját, 5 ember egyből eszeveszetten kezdett futni. Én is futottam volna, de egy kar vissza rántott. Chishya volt az.
-Gondolkozz egy kicsit mielőtt a vesztedbe futsz. – ekkor agytekervényeim elindultak és egy ötlet pattant ki a fejemből.
-Miért lenne a kijárat az emeleten? Hiszen, ha ott lenne lezuhannánk és szörnyet halnánk, tehát egyértelmű, hogy az egér út itt van lent! – osztottam meg mondanivalóm az alacsonnyal, aki újra egy mosolyt küldött felém.
-Okos lány! – veregette meg vállam és ekkor a magasabb barna is közelebb jött.
-A vészkijárat lesz az! Mivel a többi ajtó szobákba vezet csak azon juthatunk újra ki – mondta beleéléssel, majd megindult az általa ecsetelt ajtó felé és eközben lövések moraja ütötte meg fülem. De csak futottam tovább. Mint kiderült, igaza lett a fiúnak akinek még nem tudom a nevét. Kinyitotta az ajtót és kifutottunk rajta. Egy asztalon egy kártya pihent, amit felvettem, majd társaim felé fordultam.
-Ez meglepően könnyű volt.. – fújtam ki magam.
-Sajnos nem mindegyiknél van ekkora szerencsénk, amúgy Arisu vagyok – hajolt meg előttem az említett személy.
-Hekima – mosolyodtam el. – De valaki el tudná magyarázni, hogy mi is ez az egész?
-Pontosan mi sem tudjuk, talán egy másik dimenzió, viszont ami most fontosabb, lenne kedved velünk jönni a Partra? – kérdezte  Chishya én pedig csak néhány megvető pillantást vetettem rá.
-Öhm..lehet, hogy most ki hagyom, mert szinte ketté fagyom
-Félre értesz! A Part egy közösség, ott tömörül az emberek legnagyobb része. Ott van ingyen étel, ruha és saját szobád is.
-Ingyen ruha és étel? Veletek megyek – felkuncogok amire a kettő fiú is hangot adott jó kedvének.
El is indultunk, majd egy bő tizenöt perc séta után egy hatalmas szálloda épülete előtt álltunk. A kapukat őrök védték és látszólag nem igen tetszett nekik a jelenlétem, viszont hidegen hagyott, mivel korábban ilyen hely közelébe se jutottam és csak ámulni tudtam a díszes kissé csicsás épülettől. Beérve hangos zene lármája csapta meg a fülem, de továbbra is Arisuékat követtem egy tárgyaló teremig. Bekopogva léptünk be. Szinte körül nézni sem volt időm, hiszen egy félmeztelen alak szólalt fel
-Áhh, Chishya, Arisu! Mit hoztatok nekem? Vagyis inkább kit? – vett szemügyre.
-Ő Hekima és mivel teljesen egyedül volt, úgy gondoltuk elhozzuk. Illetve hasznunkra válhat az esze! – mutatott be engem a szőke.
-Hmmm..akkor lehetnél egyből vezetőségi tag! – mosolygott rám.
-Illetve, amint lejátszottál egy játékot, a kártyáját nekem kell adnod.
-Van is egy nálam! – húzom ki zsebemből a káró lapot és felé nyújtom. A nyugodt légkört egy hangos szitkozódás szakította félbe, majd az ajtó kicsapódott és belépett rajta egy fekete hajú, piercingekkel ékesített fegyveres fickó, aki úgy látszik nem éppen a legjobb hangulatában van.
-Faszomat bele ebbe a kurva fegyverbe! Éppen lőnék le valakit, ez pedig beragad! – eközben szikrát szóró szemei rám szegeződnek és át szeli a közöttünk lévő kis távolságot.
-Hát helló szépségem – nyal végig ajkain ami miatt belátást nyerek nyelvében lévő ékszerre. Fegyverét pedig a szemével együtt végig vezeti testemen.
-Micsoda helyes kis pipit hoztatok ma házhoz! – néz a fiúkra.
-Állj le Niragi! – utasítja a napszemüveges hapsi- van elég fegyver a raktárban, vegyél másikat! – erre szemet forgat, majd újra rám néz egy ördögi mosoly keretében.
-Az én nevem melleslesleg Kalapos, ennek az egésznek a vezetője. Van néhány szabályunk, melyet ismertetnék veled. Az első, hogy mindenki csak fürdőruhában lehet itt, tudod, hogy biztosak lehessünk abban, nincs e nálad fegyver. Fegyvertartási engedélye csak a harcosoknak van. A második, a szobák zárját szétszedtük, így nincs titka senkinek senki előtt. A következő, mindent csinálhatsz, szabadon füvezhetsz, drogozhatsz, szexelhetsz amihez kedved van. A negyedik egyben utolsó és legfontosabb szabály, az árulókra halál vár. -mondta szúrós szemeket szegezve rám.
-Ez pedig itt a szobád száma, érezd jól magad itt náluk a Parton! –elvettem a karperecet, majd meghajoltam és megköszöntem. Újdonsült barátaimmal éppen távoztunk volna, ha a piercinges ezek szerint Niragi nevű fickó meg nem állít. Végig mér egész testemben, majd megszólal.
-Szívesen eljátszadoznék veled, találkozunk mi még! – jön egészen közel arcomhoz és megnyalja azt. Furcsa egy fickó, meg kell hagyni..és ijesztő is kissé.
-Kopj le róla! Egy magadfajta semmirekellővel szóba se áll! – sziszegi Chishya, amire Niragi hozzá lép.
-Kussolj és ne mond meg neki mit csináljon és mit nem. – szegezi rá fegyverét. Mi fog ebből kisülni te jó isten!