# 𝑺𝑻𝑹𝑨𝒀𝑲𝑰𝑫𝑺 || 𝑜𝑛𝑒 𝑠ℎ𝑜𝑡'𝑠 ; 🔞

MINSUNG 🔞

cím: húsvéti nyuszi

Ezt a részt a HOPP című film ihlette!

helyesírási hiba megeshet meg ilyenek
.
.
.

–Jisungie! -hallottam meg apám hangját mire azonnal abbahagytam a dobolást. –Miért nem készülődsz? -kérdezte mire én szenvedve felnyögtem.

–Apa, nem akarok ott lenni! -néztem rá.

–Jisung, ez nem akarás kérdése! A család tagja vagy, muszáj ott lenned főleg úgy, hogy te fogod majd át venni a céget! -mondta tovább a mondandóját amit mindig elmond.

Itt vagyok 18 éves, egy aranyos húsvéti nyuszi vagyok ahogy neveltek engem a szüleim. Az életem részét ezen földön töltöttem ahova ember nem tud bejutni. Milyen is lenne már hogyha egy ember látná hozzánk hasonlót, aki nyuszi és beszél meg persze van egy emberi formája is.

Sosem változtam még át emberré, hisz minden úgy van kialakítva, hogy emberek itt nem férnek el így nem tudom az emberi mivoltomat. Ahogy egyre jobban idősödök egyre jobban érdekel az ember világ, hogy én milyen vagyok emberként.

Ezeket a dolgokat pedig a szüleim nagyon jó tudják, elfogadják ezt a gondolkodást de nem mehet kudarcba a cég sem. Oh a cég...

Apám szavai által mondva, már 400 éve hogy a mi családunk csinálja a húsvéti nyuszi csokikat, cukorkákat és a többiket. Mi is visszük ki az emberek közé, vagy legalábbis apám személyesen. Én még kiskoromban sem voltam kint, ami bánt de túlságosan is féltenek engem a szüleim amit megértek.

Csak azon nem félnek, lepődnek meg tőlünk akik tényleg hisznek a húsvéti nyusziban. Ezért is visszük csak családos házakhoz azokat amiket elkészítünk. A járkálás úgy működik, hogy konkrétan a föld alatt lakunk és amikor kijövünk a MOAI szobrokból akkor egy szép füves tisztás vesz körül minket.

A szoborból van 6 darab aminek a kör belsejében egy gép van, oda szépen be tudod írni hova szeretnél menni és ha kész van megnyílik a portál. Ha beleugrasz, elvezet téged az úticélhoz. Természetesen én ezt sem tudtam megélni, csak a hallottakról tudom.

–Ha eljössz kimehetsz két napra az emberekhez! -amint megütötte a fülem apa szavai azonnal elkezdtem felvenni magamra az inget, öltönyt. –Valahogy sejtettem, hogy erre már ugrasz. -sóhajtott fel –Aulában várlak! -ment ki a szobából míg én elkészülök.

Amint kész voltam a tükörbe néztem és nézni kezdtem magam. Hogy nézhetek ki emberként!? –Nem sokára kiderül... -mondtam majd elhagytam a szobát és odamentem ahol apa volt.

Együtt mentünk oda ahol lesz az ünnepség, ahol már több nyuszi volt. Mindenkinek köszöntünk, igazából pontosan olyan unalmas volt mint ahogy képzeltem. Alig szólaltam meg, inkább tömtem magamba az ételt és hallgattam ahogy apuék beszélgetnek a többiekkel a jövőmről, a cég jövőjéről. –Nos Jisung, van már aki tetszik? -kérdezte anyám testvére mire azonnal félrenyeltem.

–N..nincs! -mondtam kicsit köhögve. –Majd jön ha akar! -vettem fel egy kamu mosolyt.

[...]

–Jézus úristen! -vetettem le magam az ágyra mikor vége lett az egész ünnepségnek. –Soha többé... -mondtam magamnak.

Fáradt voltam, megkínáltak engem is itallal amit nehezen de elfogadtam de nem ittam sokat mert nem vagyok ennek híve. Aztán sokan meg is táncoltattak, nem vagyok rossz táncos de soha többé!

Ruhástul aludtam el, így csak másnap reggel ébredtem fel arra, hogy apám kelteget. –Mi az? -kérdeztem álmosan.

–Nos, akarsz menni? -kérdezte. Egy kis időre azt sem tudtam miről beszél aztán mikor eszembe jutott azonnal kipattantak a szemeim.