Bosszúvágy vagy Szerelem

1. fejezet

- Oké, 2 hónapja tudom. Most jobb?

- Igen jobb...sokkal. - nem jobb, de ha már szakít akkor tudjam az igazat.

- Akkor én végeztem. Szia!

Én már el sem köszönök. Nem érdemli meg!

Még egy kicsit szemmel követem ahogy távolodik. Mikor már nem látom kiszakadtak könnyeim. Azt éreztem átvert és megalázott. Szeretett egyáltalán? Lehet hogy előtte is hazudott már nekem? Ki az a nő aki miatt elhagyott?
...sorra cikáztak bennem a kérdések. Úgy éreztem nem múlik a fájdalom. Csak sírtam és sírtam. Majd egy dühöngő hangra lettem figyelmes. Egy srác volt. Igen csak hangosan szídot valakit. Mikor könnyeim töröltem és szipogni kezdtem észre vettem, hogy engem figyel. Egy kisebb pillanatig egymás tekintetét szemléltük. Nem mertem megszólalni pedig biztos ezt várta. Felém sétált leült mellém a padra és hátra dölt.

- Miért sírsz? - kérdezte miközben az eget bámulta.

- Hát...azért...mert... - nem tudtam merjek egyáltalán beszélni. Azt sem tudom ki ő.

- Ha nem akarod ne mond el. Viszont ha nem bánod elidőznék még egy kicsit itt melletted.

- O...oké. - csak ennyit tudtam kinyögni.

Néha magam elé néha pedig őt néztem. Nagyon helyes! Fekete haj, világos türkiz kék szemek. Az alkarján látok egy tetkót. Gyönyörű! Oroszlán szájában egy kígyót harap. Csak bámulom és egy pillanatra meg is feletkezem mindenről.

- Tetszik?

- Hogy...mi? - hirtelen azt se tudtam hol vagyok. Rendesen elbambultam tetkóját nézve.

- A tetkó. Vagy nem azt bámultad? - vigyorral ajkán kérdezi.

- Jah, de igen. Nagyon szép!

- Neked lehet, de nekem most olyan mint a kénsav.

- Szabad megkérdeznem miért? - kicsit félve kérdeztem, mégis csak idegenek vagyunk. Mi oka lenne beavatnia az életébe.

- Elmondod te a tiéd. Aztán én is az enyém. Oké?

Kicsit megszorult a szívem, de erőt vettem és elkezdtem mesélni.
- A pasim vagyis már az exem, ma szakított velem mondván már nem szeret 2 hónapja. Mást szeret! De ha ez nem lenne elég tetézve a fájdalmam, holnap lesz anyukám halálának évfordulója. - meséltem, közben pedig újra sírni kezdtem. Könnyes szemeimet törölve látom, hogy egy zsepit nyújt felém. - Köszi. - mondtam remegő hangon.

- Nekem is ugyan ez. Ma szakított velem a csajom ő is azért, mert mást szeret. - mondta úgy mint aki nem hiszi el. - Ő nekem másfél éve volt a párom. - felnevet. - Rohadt vicces az egész. Itt ülünk és te sírsz én meg legbelül dühöngők.

Kisebb csend után megszólal.
- Amúgy Eric vagyok.

- Én Tory. - mondtam szipogva.

- Lehet egy személyes kérdésem?

- Mond. - kissé félve mondtam.

- Szeretnéd vissza kapni őt?

- Mást szeret.

- Nem ezt kérdeztem. Akarod őt vagy nem?

...kisebb gondolkozás után...
- Igen. Szeretném, azt hiszem. - mérges vagyok Lucas-ra, de szeretem.

- Oké. Tudom nem ismerjük egymást, de van egy ajánlatom. Már ha benne vagy. - nyugtalanít, hogy vajon mi az ajánlat. - Mindketten ugyan azt akarjuk. Tegyük féltékennyé őket annyira, hogy könyörögve jöjjenek vissza.

Kisebb gondolkozás után...
- Legyen! Ám van néhány feltételem.

- Hallgatom.

- Nincs semmi erotikus érintkezés. Csók csak akkor ha a helyzet megkívánja. Ha a helyzet olyan, foghatod a kezem a derekam, de ennyi. A fenekem tabu ahogy a mellem is. Valamint egy apróság, ha muszáj egy szobában és egy ágyban aludni, előre szólok te alszol a földön!

Felnevet! - Ennyi?

- Igen ennyi. Neked van?

- Nincs. Amit kellett te elmondtad. Elég a szavamat adnom vagy írásban kéred?

- Megadom az esélyt. Ne élj vissza vele. - mondtam remélve, hogy nem bánom meg.

- Akkor te se. - mondta mosollyal az arcán. - Megadom a számom. Add meg te is. Találkozzunk amikor neked jó és vegyük át a tervet.

- Rendben. - tényleg remélem, hogy nem életem legnagyobb hibáját követem el most.

Miután számot cseréltünk és elköszöntünk, hazafelé kicsit ráncba szedtem magam. Ami ma történt, apu nem tudhatja meg, eleget aggódik így is.

21:00

Letusoltam és mentem aludni.