# 𝑺𝑻𝑹𝑨𝒀𝑲𝑰𝑫𝑺 || 𝑜𝑛𝑒 𝑠ℎ𝑜𝑡'𝑠 ; 🔞

HYUNHO

cím: secret

BIZTOSAN BETEG EZ AMIT ÍROK, DE hirtelen ez pattant ki a fejemből

Elnézést, hogy nem smut de az emberek mindig ilyenkor kíváncsiak így nem tudok az írásra koncentrálni, viszont ki szeretném már tenni ezt a részt!

Hwang Hyunjin egy normális életet élő fiú. Szüleitől körülbelül 3 éve elköltözött részben az egyetem miatt. Kívülről mindenki azt hinni egy normális fiúról van szó de a látszat néha csal. Lee Minhoval az egyetemen ismerkedett meg és azonnal jó barátok lettek viszont tavaly összejött egy fiúval amire a kisebb szíve darabokra tört. Nem tagadta magának azt, hogy halálosan szerelmes az idősebb cica imádó fiúba ami ezt a szobája is mutatja.

Hyunjin tudja, hogy borzasutóan beteg az amit csinál de egyszerűen csak ebbe tud menekülni és elfelejteni azt a tényt, hogy Minhonak van valakije. A fiú imád mindent megörökíteni, fotózni a gépével így egy gondolat után megtette Minhon is. Először tudott róla, hogy képet készít Hyunjin aztán már titokban csinálta amikor az idősebb nem figyelt.

Idő után már a szobája falára kezdte kitenni a fotókat addig míg az egész szoba nem lett tele Minho fotójával. Úgy érezte, hogy ekkor legalább vele van és amikor alszik ez őt megnyugtatja. Egyszerűen tudja, hogy nem normális ez és kéne neki egy orvos de nem tudja abbahagyni és zavarja, hogy amióta barátja van alig foglalkozik vele.

A fiút nem ismeri, pedig az iskolájukba jár de úgy érzi ez nem is baj mert biztosan képes lenne megtépni. Kicsit undorodott magától de attól jobban, hogy a Lee fiú mást ölel, csókol és mással szeretkezik. Tudja, hogy nekik nincs jövőjük együtt de valahol a szíve legmélyen ott a remény.

A remény ami már annyira kicsi, hogy kezdi maga felett elvenni a kontrollt és tombolni addig míg le nem nyugszik.

Hiába látja a két fiút együtt csókolózni vagy ölelkezni, egyszerűen nem tud rá haragudni főleg mikor haza megy és az első képe felbukkan szeme előtt, valahogy ekkor a harag eltűnik és csak sír aztán úgy csinálja mintha nem történt volna semmi.

Megy tovább az élet.

-Srácok! -hallották meg az asztalnál ülők Jisung hangját. -Arra gondoltam lehetne tartani egy bulit! -vágta le magát Hyunjin mellé.

-Jó ötlet, de hol akarod okoska? -vágta hozzá Changbin.

-Hát Hyunjin ház ehhez pont tökéletes mivel nagy! -mondta.

-Biztos nem, kösz! -hadarta el gyorsan hisz nem akarja, hogy valaki megtudja titkát aztán mehet másik iskolába mert ez miatt évekig piszkálnák.

-Most miért? Közülünk neked van a legnagyobb házad Minho mellett mert neki a szülei egy bunkó kutyák! -ejtette ki a szavakat mosolyogva mire az említett gyengéden megütötte őt.

-Ők a szüleim Jisung, de igaz! -mondta miközben tovább ette az ételt.

-Na, kérlek Jinnie~! -fordult felé Han de ez nem hatotta meg.

-Mondom nem! -ejtette ki a szavakat kissé ijesztően hisz nem akarja ezt. Ha nem lenne tele a szobája Minhoval talán belemenne de így nem. Főleg, hogy nem akarja a házában látni Minho ribancát mert biztos abban, hogy annyira leisszák magukat a sárga földig hogy aztán a háza valamelyik szegletében dugnak egyet amitől már undorodott. -Nem akarom, hogy minden jöttment a házamban dugjon össze-vissza. Undorító és itt lezártam a témát. -a mondata végén felállt és ott hagyta a többieket.

A táskáját idegesen markolta és az iskola területét azonnal elhagyta hiába lenne még 1 órája. Nincs hozzá türelme, és most úgy érzi tele van gyűlölettel. Amikor hazaért azonnal ledobta a táskáját valahova majd a felsőjét gyorsan lekapta magáról. Egésznap egy melegítőben volt így nem vette át a nadrágot.