# 𝑺𝑻𝑹𝑨𝒀𝑲𝑰𝑫𝑺 || 𝑜𝑛𝑒 𝑠ℎ𝑜𝑡'𝑠 ; 🔞

MINSUNG 🔞

cím: vissza a múltba

Han Jisung szomorkásan sétált az utcán. Az eső is esett így mindenhol kisebb nagyobb pocsolya volt. Szerette az eső illatát, ha közben, ha előtte vagy utána de imádta és lenyugtatta. Szerette a természetet így sohasem hallgatott zenét hanem nézte – főleg ha jó idő volt – a tájat, a madarak hangját hallgatta.

Az iskolában egyest kapott ami nem vall rá de most mégis megtörtént pedig azt hitte érti az anyagot de ezek szerint nem. Nagyon csalódott magában. Lehajtott fejjel ment az utcán miközben a lábával a kacsvicsokat rugdosta, most valahogy a kedvét még a természet sem tudta felvidítani.

Jisung útja valahogy a játszótérre keveredett, de nem bánja nem volt ott senki csakis ő és a csalódottsága. Az egyik hintára leült majd kicsit elkezdte magát lökni. Nem tagadja, így lassan 23 évesen még mindig imádja a hintát és szeret játszani főleg kisgyerekekkel.

Szöul városába körülbelül 2 évvel ezelőtt költözött csak is az egyetem miatt így szüleit hátra hagyva követte álmait. Szülei mindig támogatták őt, és mikor elmondta hogy egyáltalán nem vonzódik a lányokhoz más reakciót várt, azt hitte ki fogják dobni. Minden gyerek fél elmondani a másságát a szüleinek hisz ott a tény, hogy nem fogja elfogadni azt, hogy nem lesznek unokái vagy legalábbis vérszerinti.

Han egy nagyot sóhajtott majd feállt a hintáról és kisebb pocsolya felé kezdett menni. Kisgyereként mindig a pocsolyában volt így anyja mindig otthon maradt vele hisz ez miatt folyamatosan beteg volt. Először felnézett majd körül nézett hogy tényleg nincs-e itt senki s mikor megbizonyosodott arról hogy nincs egy árva lélek sem itt, a pocsolya beleugrott.

Talán kár volt, vagy mégsem?

Valamilyen úton módon Han úgy érezte mintha elnyelné a pocsolya s lábai feladnák a szolgálatot. Csak sötétséget látott mindenhol, így a szemeit inkább szorosan összeszorította. Emlékszik még arra, hogy egy nagy sikítás után maga körül már vízet érzett és újra elnyerte a sötétség. Érezte, hogy a teste fázik a hirtelen ért kissé hideg víz miatt de nem tudott egyszerűen felmenni, valahogy a kezei s lábai nem mozdultak.

[...]

Minho szokásához híven, most is vidáman ment a kis medencéjéhez ahol szokott barátaival játszani. Hyunjin, Bang Chan és Felix már a vízben voltak így Minho is levette magáról az anyagot majd egy szál rövidnadrágban ment be a Kiss hideg vízbe.

Imádta a hideg víz érzését, hisz a testét lehűti egy forró nap után. A stressz lemegy vállairól és jobbat is alszik. –Most lefoglak verni Hyung! -mondta Felix mosolyogva.

Attól függetlenül, hogy Minho itt az úr nagyon jól kijön a többiekkel, persze akik szimpatikusak neki. Ezeket a három fiúkat már azóta ismeri mióta az eszét tudja. Aki jól ismeri őt tudja hogy nagy szíve van és kedves, segítőkész persze azokkal akik ezt megérdemlik.

–Ne legyél ebben olyan biztos Bokkie! -huppant bele a vízbe majd ki kő papír ollózták, hogy ki fog kezdeni a labdajátékban.

A játékot mindig úgy csinálták, hogy az ne durvuljon el így pár őr is ott állt kint köztünk másik barátja, Changbin is ki titokban már rég oda van a szeplős fiúért. De ebben a korban, csak az létezik hogy fiú és lány vagy legalábbis mindenki ezt látja...

–Ti is halljátok? -állt meg Hyunjin mire mindenki lefagyott a vízben.

–Ki ordít ilyenko... -emelte fel a hangját Minho de a mondatát nem tudta abbahagyni hisz egyszer csak pont előtte nagyot csobbant a víz.