# 𝑺𝑻𝑹𝑨𝒀𝑲𝑰𝑫𝑺 || 𝑜𝑛𝑒 𝑠ℎ𝑜𝑡'𝑠 ; 🔞

MINSUNG 🔞

cím: I'm breaking up with you

I'm breaking up with you.
i need to focus on myself, I'm sorry...

[ M I N H O  S Z E M S Z Ö G ]

Ez a két sor jár folyamatosan a fejemben lassan két éve. Két éve annak, hogy életem szerelme ezzel az üzenettel ajándékozott meg pont Valentin napkor. Emlékszem azon a héten csak arra a napra készültem. Természetesen a Valentin napon kívül is nagyon odafigyeltem, és ugyan úgy adtam neki csak úgy virágot, kedveskedtem neki erre pedig a semmiből ezt kaptam.

Egyedül ültem az étteremben hisz meglepetésnek szántam, de helyette ezt az egy üzenetet kaptam. Borzasztóan rossz volt egyedül ott ülni, s enni illetve inni azokból amit már rég ki is fizettem. Valahogy akkor az időjárás is borús lett, pont úgy ahogy a kedvem is. A lakás azóta hideg és borús mióta Ő elment innen.

Pár cucca itt maradt ami arra utal, hogy nem fért már el vagy esetleg nem kellett neki. Bárhogy próbálom ezt megfejteni nem sikerül, bárcsak tudnám legalább az okát amiért elhagyott. Hisz tudomásom szerint minden jó volt, nem lehetett volna panaszkodni. Tényleg mindent megtettem azért, hogy szeretve érezze magát.

Vagy túl tapadós voltam? Azért írta azt, hogy magára kell koncentrálnia?

Nem tudom...

Egyrészt haragszok rá, de közben mégsem inkább a szomorúság veszi át ennek helyét. Akármilyen erősnek tűnök, sokat sírtam miatta, mára már csak akkor sírok mikor eszembe jut ez a nap. A barátaim próbáltak segíteni valahogy, de ők is tudják hogy Jisung volt életem szerelme. Az első s utolsó.

Egyszerűen akárhány fiúval találkoztam, akárhány randira vittem el őket egyik sem volt olyan mint Jisung. Nem éreztem azt a kellemes melegséget a mellkasomban mint nála. Akármilyen gyönyörűek voltak arcilag és testileg azok a fiúk, nálam az a fontos, hogy a lelket is úgy szeressem mint a testet.

Igaz, Jisungnál egyből a mókus arca fogott meg, de mikor megismertem úgy éreztem megtaláltam a lelkitársamat de így hogy most elhagyott nem találom még önmagamat sem. Bárcsak mégegyszer láthatnám...

Ezalatt a két év alatt így mostmár 25 évesen, végre én nevelhetem az egyetlen fiamat ki tartja bennem a lelket. Jisung tud erről, tudott arról hogy van egy gyerekem de egyszer sem láthatta ahogy én sem. Örülök legalább annak, hogy eltudom őt tartani hisz a koreográfus munkám által nem kis pénz jut hozzám.

–Yujun -simítottam meg fejét, –Ideje felkelni mert ovi van!

Amint kinyitotta a szemeit felült majd megtörölte s utána ki is szállt az ágyból. –Feltudsz öltözni míg Apa csinál kaját? -néztem rá mire bólogatni kezdett csukott szemmel.

Felkuncogva kimentem a szobából majd a konyhába vettem az irányt. Nincs olyan nap, mikor ne bambulnék el s kezdenék gondolni azon, hogy milyen lenne ha Jisung itt lenne velem. Viszont ezeken sokáig nem tudok gondolkodni, hisz egy finom szendvicset kell csinálnom és egy reggelit. –Yu... -mondtam ki nevét miközben felnevettem. –Gyere te! -az asztalra felültettem majd a zokniját levettem hisz fordítva vette fel. –Így ni! -a székre leültettem majd elé tettem a reggelit amit el is kezdett enni míg én a szendvicset kapkodtam be.

Amint megreggeliztünk, elmentünk együtt fogat mosni s Yujun arcát is megmostam amire már sokkal jobban felébredt. A fürdőből kimenve felöltöztettem majd magamra is felkaptam a cipőt és a kabátot utána pedig elhagytuk a lakást.

A kocsihoz érve beültettem az ülésmagasítóba majd mellé tette a kis táskáját. –Ovi után elmegyünk a boltba nyalókát venni? -kérdezte mire bólintottam egyet.