Tényleg nem nehéz őket felismerni...

Egy utolsó nagy levegő vétel után körbe nézett a kávézóban s arra jutott, hogy a kávé illata iszonyatosan finom számára. Félénken piszkálni kezdte kezét miközben a pult mögötti srácra vetette tekintetét. Az arca azonnal eltorzult, hisz az előtte álló is Insel fiú s valahogy nagyon ismerős volt neki. A lépteit a pulthoz vezette majd kicsit rácsapott, hogy rá figyeljen ami meg is történt. –Szia Lixie! -köszönt neki mosolyogva de a mosolya mögött ott lapult a harag.

–Jisuuuung... -nyújtotta el a nevét ő is mosolyogva s félve. –Kérsz esetleg valaaamit? -kérdezte még mindig elnyújtva a betűket hisz csak akkor beszél így ha hazudik vagy tudja, hogy elrontott valamit ami jelen esetben a már testvéri barátságuk.

–Nem kell így beszélned. -mondta nyugodt hangon –De igen kérek, nem érzem már a torkomat! -mondta szenvedve.

A kisebb inkább egy pohár vízet adott a másiknak majd utána egy csésze kávét kezdett el csinálni. -Innie! -szólította meg munkatársát. –Állj be a helyemre, fontos dolgom van! -mondta majd ki is jött a csésze kávéval a pult mögül.

Felix a másikat egy kicsit eldugottabb helyre vitte majd le is ültette a kávét pedig elé tette.

Beszéljünk kicsit Felixről is...

Ő is a szigeten született s nevelkedett fel egészen 16 éves koráig hisz a szigetre ellátogatott egy fiú az egyik tanár társaságában. Felix egyből beleszeretett a fiúba ki mint kiderült akkor volt 18 éves. A fiú elmesélte milyen az élete ott ahol ő született. A két fiú titokban találkoztak s voltak együtt de mikor elérkezett az a nap, hogy hazamegy az idősebb Felix egyetlen szólás nélkül elhagyta vele együtt a szigetet. Utálta magát amiért még legjobb barátjának sem szólt, de nem panaszkodhat hisz a fiúval azóta is együtt van, név szerint Seo Changbinnal. 

–Legalább annyit mondhattál volna, hogy ne keress többé! -mondta Jisung karba tett kézzel.

–Sajnálom Jisung, csak úgy jött minden magától! -mondta lehajtott fejjel. –Csak tudod teljesen más az, hogyha szerelemből vagy együtt valakivel mintha valami idegen csávó dugna téged nap mint nap mert ő miattunk kap pénzt! -nézett fel rá ami Jisung nehezen de igazat adott.

Ő nem tudja mi az a szerelem, hogy kezdődik hisz a szigeten nem jött be neki senki.

–No de, itt szeretnél maradni? -kérdezte Felix min Jisung csak elgondolkodott. –Ha itt szeretnél akkor beszélek a főnökkel hátha felvesz, addig pedig segítek neked mindenben! -ült le mellé majd megfogta a kezét.

–Te is tudod, hogy nem szeretem az ilyet de itt szeretnék maradni úgy, hogy rendben! -mosolygott rá félénken majd 4 év után újra magához ölelte barátját. –De a barátodnak be kell mutatnod! Tudnom kell kivel kell szembenéznem! -kuncogott fel 

Egy két órán keresztül még beszélgettek minden féléről viszont Felixnek vissza kell mennie dolgozni. –Még egy órát bírj ki, aztán hazamegyünk! -mosolygott rá mire Han csak bólintott egyet.

***

Jisung csendben, nézelődve ülte végig még azt az 1 órát. –Szia Innie! -hallotta meg barátja hangját majd nagyot sóhajtva felállt s Felix felé kezdett menni. –Nos, mehetünk? -nézett rá mire Han csak bólintott egyet.

A két fiú csendben hagyták el a már bezárt kis kávézót s az út felét is. –Changbinnal élsz? -kérdezte Jisung mikor bementek a sötét házba.

–Igen! -válaszolt –Meg egyelőre a főnökkel.. -nevetett fel.

–Miért? -kérdezett rá egyből.

# 𝑺𝑻𝑹𝑨𝒀𝑲𝑰𝑫𝑺 ||  𝑜𝑛𝑒 𝑠ℎ𝑜𝑡'𝑠 ; 🔞Where stories live. Discover now