# 𝑺𝑻𝑹𝑨𝒀𝑲𝑰𝑫𝑺 || 𝑜𝑛𝑒 𝑠ℎ𝑜𝑡'𝑠 ; 🔞

MINSUNG

cím: insel
Insel=sziget (németül)

Han Jisung születési óta egy kis szigeten él. Számára az a normális élet ami ott van, de tudja, hogy az óceán másik helyén szebbnél szebb országok vannak. Ezen a szigeten nincs internet, bármilyen technikai készülék viszont a tanulás ugyan úgy van így nem buta. Tud olvasni, írni, tud számolni s tudja a történelmet, meg persze minden biológiai, földrajzi dolgokat. A tanárja egy olyan személy aki igazából Szöul városából érkezett így nem volt olyan nap, hogy ne tudjon meg újabb dolgokat. Akik ezen a szigeten születnek különleges embernek számítanak, és hogy miért?

Az embereknél ha találnak ilyen személyt akkor nem kis pénzt kapnak utánuk azok akik befogadják és elintéznek mindent. Meg persze a szépségüket nem múlja felül semmi. A szigeten leginkább femininebb fiúk vannak úgy ahogy Jisung is de ezeket az Insel fiúkat nem nehéz megkülönböztetni a városi emberektől. 

Gyönyörű szép sötétkékes szemük van, femininebb fiúknál vékony nőis derék, kecses lábak, szép s hibátlan arcvonások és még sorolhatnám!

Minden embernek meg van a lehetősége a szigetről elmenni, vannak akik inkább a szigeten maradnak de vannak olyanok is akik inkább kihajóznak más országba vagy ami a legközelebb van. Jisung már kiskorában eldöntötte, hogy ő bizony elszeretne menni de először csak meglátogatni, hogy mégis milyen a városi élet. Ezért is várta azt a napot mikor betölti a 20. életévét hisz ennek csak ennyi a hátránya.

–Vigyázz magadra Kicsim! -ölelte magához az anyuka a fiát, ki már sírt.

–Nyugi anya, nem lesz semmi bajom! -kuncogott fel majd jó szorosan visszaölelt majd egy arcpuszi után elköszönt az anyától. –Írok majd levelet, rendben? -nézett vissza ki csak hevesen bólogatni kezdett.

Tudja, hogy az út borzasztóan hosszú lesz de úgy érzi megéri bár kicsit fél, hogy el fog tévedni de elméletileg csak egyenesen kell mennie s attól is fél, hogy valami út közben megtámadja hisz még mindig a nyílt óceánon megy keresztül...

***

Jisung már 3 napja hajózik s kezdi feladni. Az étele elfogyott és a vize is, rossz már az hogy nem tud rendesen mozogni csak alszik s nézelődik néha pedig reszketve húzza össze magát hisz alatta lévő kisebb nagyobb halak feljönnek a felszínre. A száját folyamatosan nyalja de feleslegesen mert úgy érzi ki van már száradva. A nap már feljött ő pedig hanyatt fekve nézi a kék eget miközben azért élvezi, hogy a víz sodorja a kis hajót. –Ahh..! -ült fel óvatosan majd a szemeit megdörzsölve nézett körül. 

A hirtelen nagy mozdulattól majdnem hogy felborult a hajóval hisz már látta a kikötőt. –Végre! -mondta boldogan. Összepakolnia nem kellett hisz nincs cucca, amit hozhatott volna magával, a testét is egy hosszú fehér póló takarta ami leért a combja közepéig, alatta pedig egy rövid nadrág volt. Ez volt az egyetlen normálisnak tűnő ruhája amit még a tanárjától kapott.

Amikor végre a kikötőhöz ért nem volt ott senki így óvatosan kiszállt a hajóból de a lábai kicsit felmondták a szolgálatot. –Basszus! -csattant fel majd ülve kezdte mozgatni a lábait majd megmozgatni testét s csak utána állt fel most már sikeresen.

Valamerre elkezdett menni, még maga sem tudja merre de már emberek között akart lenni. Amikor beért a város részhez borzasztóan sok ember vette körül de nem bánta. Sokan odamentek hozzá de mindegyiket lekoptatta hisz ő nem akar csak úgy valakihez tartozni, nem azért jött! Viszont akadt egy olyan személy nem akart leszállni róla már futásnak eredt s mikor meglátott egy barátságos kávézót beszaladt majd lihegve kémlelte a férfit ki csak mérges tekintettel elment. A helységben voltak egy páran így akik bent voltak mind rá kapták tekintetüket s néhányan sugdolózni kezdtek róla.