# 𝑺𝑻𝑹𝑨𝒀𝑲𝑰𝑫𝑺 || 𝑜𝑛𝑒 𝑠ℎ𝑜𝑡'𝑠 ; 🔞

SEUNGJIN

cím: moonlight

–Fiam, menj el aludni holnap reggel majd felkeltelek! -mondta apám mire bólintva egyet mentem be a szobába majd le is vágodtam az ágyra.

Mindig is imádtam ahogy alvás közben érzem magam alatt, ahogy a hajó ide oda megy a vizen, nyugtató volt a számomra. Amióta megszülettem konkrétan a vízen nőttem fel hisz vannak olyan területek amiket édesapám elődjei szereztek meg s a kalózság a mai napig fent van. Természetesen vannak rosszak és jók is, mi az utóbbihoz tartozunk hisz eletemben egyszer véletlen nem fizettem ki egy csokit és nagy bűntudatot éreztem.

Viszont az évek alatt elkövettem egy hibát, ami lehet külső szemmel az de számomra egyáltalán nem az hisz egy olyan emberbe szerettem bele akit konkrétan életemben egyszer láttam a vízen és nem igen a legjobbak közé tartozik, se ő se a családja.

Reggel ahogy apám mondta, felkeltett majd elvégezve a teendőimet mentem ki a szobából. –Jó reggelt anya! -mentem oda hozzá majd leültem, hogy én is elfogyaszthassam a reggelimet.

–Jó reggelt kisfiam! -mondta mosolyogva. –Lehet nem fogsz örülni annak amit most mondok de, este fele már a Hwang családhoz érkezünk! -mondta ki mire félrenyeltem.

–M...Mi?! -mondtam hangosabban a kelleténél.

A Hwang család a vizen a leggonoszabb, pimaszabb és még sorolhatnám. Senki sem ismeri olyan jól őket hisz ritkán lehet őket látni, sőt nagyon ritkán. –Miért is megyünk mi oda? -kérdeztem tőle idegesen.

Az anyám csak felsóhajtott majd folytatta; –Tudod, hogy gazdagok a sok ásványi anyagokból! Apád pedig szeret üzletelni és tudd, hogy nem annyira gondoszak mint mások gondolják!

Nem tudtam rá mondani semmit csak a fejemet fogtam s vártam mikor halok meg valamilyen úton módon. Erről a családról tényleg csak annyit lehet tudni hogy van egy férfi kinek van egy felesége majd egy gyerek akiről semmit nem lehet tudni!

Egyáltalán nem látszik meg rajtuk hogy gonoszak lennének. Vagy talán ez az egész egy kitaláció?

A nap sajnos egyhamar eltelt, még úgy is hogy nem is csináltam semmit. A hasam egyre jobban görcsbe rándult a félelemtől mikor egyre közelebb értünk a kikötőhöz. –Minnie, gyere! -szólt rám édesanyám mérgesebben mikor nem voltam hajlandó leszállni a hajóról.

Hisztizve de leszálltam a nagy hajóról majd követtem édesapámat. A másik két szülő már az ajtó előtt állt, s a szám tátva maradt mikor megpillantottam a nagy házat. Mikor mindenki köszönt mindenkinek s be is mutatkozott bementünk a házba majd le is ültünk a nappaliban. A szülők elkezdték a beszélgetést én pedig már az első perctől kezdve untam az életem.

–Seungmin -a nevemre felkaptam fejem majd Mrs. Hwangra néztem. –Miért nem mész fél Hyunjinhoz? -kérdezte mire nyeltem egyet.

Nincs az az isten!

Ettől függetlenül felálltam majd meghajolva elkezdtem menni a szobája felé. Az ajtó tárva nyitva volt de még így sem mertem nagyon megközelíteni. Nagy levegőt vévő odaléptem majd egy srácot véltem felfedezni hátulról ahogy a vászonra fest valami szépet, fején pedig egy fejhallgató volt.

Rövid kék haja iszonyatosan ismerősnek tűnt így sokkal közelebb mentem hozzá s mikor már a háta mögött voltam láttam, hogy ez a fiú valamiért nagyon ismerős nekem. A fejéről a fejhallgatót lekaptam mire kissé ijedt s kérdő tekintettel nézett fel rám majd az arca teljesen megváltozott mikor meglátott. –Te.. -kezdte el mondani de nem fejezte be.

Ő az a fiú akit én láttam egyszer a vízen teljesen egyedül s magányosan azon a nagy hajón s ő az aki megértette velem az első pillanattól mi az a szerelem első látásra. A kék haja már akkor megfogott engem, hosszú ujjaival pedig szívesen túrt közéjük. –Te.. -kezdtem el én is.