Van még új a Nap alatt 1-2-3

8. fejezet ~ Jóbarátok...?

8. fejezet

Jóbarátok...?

Idegesen dobogtam a lábammal az asztal alatt. Nagyapa épp „vadat lőtt" vacsorához, ahogy ő mondta, és rengeteg isteni ételt pakolt ki az asztalra. Erikát is meghívta, így kellemes édeshármasban vacsoráztunk.

A lakás ablakát nem nyitottuk ki, pedig nagyon meleg volt, de így is olyan rosszul szigetelt az ablaküveg, hogy szinte mindent hallottunk, ami az utcán történt. Erika laza lenvászoninget viselt, ami szokatlanul sokat takart a testéből, sötét haját egyszerű kontyba fogta. Nagyapán az egyik élénkszínű, hawaii inge volt, és őszes fürtjeit napszemüveggel fogta hátra. Mintha csak a Bahamákon élne és nem Budapest egyik legrosszabb hírű negyedében.

– Csak tologatod az ételt – jegyezte meg Erika. Rosszul éreztem magam, amiért figyel, úgyhogy a számba tettem a húsfalatot, amit eddig csak böködtem a villámmal.

– Mert szerelmes – válaszolt neki Nagyapa. Erika megemelte a szemöldökét.

– Pompás. Hogy hívják a lányt?

– Nincs lány – mondtam duzzogva és a tenyerembe támasztottam az állam.

– Hát mi a neve a srácnak?

– Srác sincs! Nincsen senki! – csattantam fel, de rögtön bele is pirultam a felháborodásomba. Főleg, mivel étvágytalanságom és kedvtelenségem legfőbb oka az volt, hogy Dávid a minap árulta el: júliusban, azaz nemsokára három és fél hétre Ausztráliába utazik a nővéréhez. Úgy összenőttünk az elmúlt időszakban, hogy elképzelni sem tudom, mit fogok csinálni, amíg ő távol van.

– Akkor mit vagy úgy oda? – bosszankodott Nagyapa. – Napok óta nem vagy önmagad.

– Csak... holnap este lesz egy buli, és... – Lenyeltem a büszkeségem és újabb húsdarabot szúrtam a villámra. – Elmehetek rá?

Nagyapa és Erika csak pislogott.

– Ezt most kitől kérdezed? – kérdezte a nővérem. Felhúztam a vállam, a kérdés teljesen jogos.

– Mindegy. Elmehetek?

– Csak ha van jó ruhád – közölte Nagyapa. – Muszáj lesz elcsábítanod azt a valakit, aki miatt nem vagy képes aludni.

Fölöslegesnek láttam volna ellenkezni. A család olasz vonatkozása lehet az, hogy mindenbe bele akarják szuszakolni a romantikát.

– Jó ruháim vannak. A tieidet hordom – emlékeztettem.

– Szerintem vedd fel azt az azúrszínű inget, ami olyan színű, mint az óceán – vetette fel Erika. Bizarr volt vele erről társalogni. – A drappszínű vászonnadrágoddal. Le fogod venni a lábáról, bárki legyen is az. Benned ég a családi vonzerő!

– Amit te is oly jól hasznosítasz, mi? – mondtam keserűen. Erika összehúzta a szemét.

– Hé, mindenki azzal foglalkozzon, amihez ért. Én ehhez értek. – Belekortyolt a méregdrága vörösborába, és a homlokát ráncolta. – A tehetség mellett pedig azért van más motivációm is a munkában.

– Aha – dünnyögtem.

Erikával nem vagyunk jó testvérek. Kifejezetten nem. Már azelőtt se voltunk jóban, hogy a szüleink börtönbe kerültek volna, utána, amikor félig az ő vállára is nehezedett létem terhe, még rosszabb lett köztünk a viszony.

– Hova mész bulizni? – érdeklődött Erika, és hátradőlt a székében.

– A Kuckóba. Nem a te körleted.