Kisherceg

2.fejezet

- Hol vagyok? - Liam felébredt. Hirtelen azt sem tudta hogy hol van.
Fázott. Szinte úszott az izzadságban. Lassan körbe nézett. Rá kellett jönnie hogy ez az egész nem egy rémálom. Szerencsére "szobatársa" nem volt a szobában így Liam egy fokkal nyugodtabb lehetett. Bár félt hogy mi lesz ha visszajön. Bele sem mert gondolni.
Azonban a felismerés villámcsapásként érte. Lerántotta magáról a paplant.  Megnyugodva látta hogy izzadságtól tapadó ruhája még rajta van. Vett egy mély levegőt és hátrasimította kócos haját.
- Minél hamarabb el kell tűnnöm innen!
Kimászott az ágyból és szinte lábujjhegyen indult el az ajtó felé.
Félt. Talán zárva az ajtó. Vagy mi lesz ha észreveszik hogy szökni próbál?
Elég indítékuk van arra hogy megöljék. Mi van ha annak a fiúnak más tervei vannak?
Liam keze ökölbe szorult. Hogy kerülhetett ilyen helyzetbe??
Pánikolását az ajtó nyikorgása zavarta meg.
- Hova,hova? - nyitott be Ethan a szobába. Próbálta elkapni Liam tekintetét.
Liam már a szemkontaktus elől is menekült. Tudta hogy az esélyei a szökésre a nullához igen közel vannak. Csak állt a szoba közepén mozdulatlanul.
- Elvitte a cica a nyelvedet? - Ethan odalépett Liamhez.
- Hazamehetek? - nézett Liam Ethan szemébe. Bármennyire próbálta leplezni hangja remegett és szíve mélyén sejtette hogy mi lesz a válasz.
- He? Nem. - mondta Ethan komolyan. - Nem jó itt velem? - érdeklődött.
Liam nem tudta hogy mit válaszoljon. Csak el akart tűnni. Innen. Menekülni Ethan elől.
Ethanből hirtelen kitört a nevetés.
- Mi lenne ha lezuhanyoznál?
- O-oké... - Liamnek akkor esett le hogy Ethan is észrevette hogy ruhája nedves és már egy napja nem fürdött.
- Megmutatom merre van a fürdőszoba. - ajánlotta Ethan.
A tágas szobából egy ajtó nyílt ami egy modern fürdőszobára nyílt.
- Tiszta ruhát is kapsz. - Ethan végigmérte a megszeppent Liamet.
- Ömm, köszönöm. - Liam össze volt zavarodva.
Ethan elindul kifelé azonban legszívesebben ott maradt volna. Lassan tette rá kezét a kilincsre azonban hirtelen ötlettől vezérelve mégis ott maradt.
Liam nem mert vetkőzni amíg Ethan ott volt. Félt tőle.
- Egyedül is menni fog a zuhanyzás. Megtennéd hogy elmész? - Liam úgy érezte eddig ezt volt a legiesztőbb kimondania.
- Persze, persze. Bocsánat. - Ethan alig tudta visszafogni magát. Ő akarta levetkőztetni Liamet. Bár biztos volt benne hogy ő ezt nem díjazta volna. Nem akarta elijeszteni. Bár ez jelenleg nehéz feladat volt. Végül kilépett a fürdőszobából.
Háta mögött hallotta hogy kattan a zár.
- Végre. - Liam fellélegzett és gyors mozdulatokkal ledobta ruháit a földre.
Ethan leült az ágyra. Megpróbálta elképzelni Liamet meztelenül. Elképzelte  Liam világos bőrén végigfolyó vízcseppeket. Kipirosodott mellbimbóit. Ahogy a zuhanyban áll..
Le kell állnom. Piszkos gondolatok fogták el az agyát.
Néhány végtelennek tűnő perc után Liam végre végzett. Haja vízes volt és bizonytalanul állt a fürdőszobaajtóban.
Még mindig itt van... Liam egyáltalán nem örült felfedezésének. Idegesen magához szorította a törölközőt mintha az élete múlt volna rajta.
Ethan nem tudta levenni róla a szemét. Látta rajta hogy kényelmetlenül érzi magát ezért inkább kivett egy ruhát a szekrényből, az ágyra dobta és egyedül hagyta Liamet.
- Ne próbálj megszökni. - tanácsolta neki egy gonosz mosoly kíséretében és kulcsra zárta az ajtót.
Liam mintha tehertől szabadult volna meg, felszabadultan öltözni kezdett.
- Ki tudja mikor jön vissza. - egy kis időre Liam megnyugodhatott és újra meg újra átgondolhatta helyzetét.
Rájött hogy nem sok mindent kellett átgondolnia.  Csak egy telefonhívásra lett volna szüksége. A palotába.
Liam ugyanis a királyság 17 éves hercege volt.
Hogy miért nem a palotában él most is?
A testvére halála miatt a szülei látszólag normális életet akartak neki. Nem akarták hogy ő is gyilkosság áldozata legyen. A születését is teljes titokban tartották. Azonban 18 éves korától át kellett vennie a királyságot ami egyáltalán nem érte felkészületlenül. Szülei kiskorától fogva tanították az uralkodásra és az etikettre.
Már csak két és fél hete volt a koronázásig. És most itt ül a madárkalitkában tanácstalanul.
A falon lévő hatalmas tükörbe nézett. Az Ethantól kapott ruha jobban állt rajta mint ahogy elképzelte.
Ethan órákon keresztül távol volt így Liam jobban átnézhette a tágas szobát. Unalmában az ágyat is rendbe tette.

Ethan fáradtan de elégedetten ért vissza. Sürgősen beszélnie kellet az apjával új vendégéről. Ha valaki tanúja volt az általuk elkövetett büntényeknek azokat el kellett hallgattatni. Ethan viszont nem volt képes bántani Liamet. Örült hogy apja megengedte hogy ott maradjon.
- Visszatértem. - jelentette ki.
- Szuper. Mostmár elmehetek?
- Emlékszel mit mondtam neked tegnap?
- Igen.
- Na, akkor valószínűleg megérted hogy miért kell itt maradnod. Hacsak nem akarsz meghalni.
- Ha csak elengednél baj nélkül senkinek sem szólnék. Ígérem. - Liam szinte könyörgött.
- Nem lehet. Egyébként is most az enyém vagy. Csak az enyém. - Ethan kezdte unni a beszélgetést. - Nézz a szemembe. - a falhoz szorította a megszeppent Liamet. Nem bírta tovább.
- Fejezd be! Kérlek. - Liam remegett. Ethan túl közel volt hozzá. Ezúttal nincs menekülőút.
Egy percig csak farkasszemet néztek majd Ethan szomjasan szájoncsókolta Liamet.
Liam elvörösödött és elfordította a fejét.
- Ne... Kérlek. - pontosan ettől félt. Azon kapta magát hogy megint Ethannak könyörög.
Azonban Ethan nem akarta abbahagyni.  Magával rántotta Liamet az ágyba.
- Mi lenne ha ezt most lerendeznénk?
Liam minden porcikájával ellenkezni akart. Végül belátta hogy nem tehet semmit. Ki volt szolgáltatva. Ethan teljes testsúlyával ránehezedett.
- Kérlek ne! - Liam tudta hogy semmi értelme tovább könyörögni de próbálkozott.
Ethan nem törődve Liam vergődésével finoman a nyakába harapott. Liam ettől összerezzent. Érezte magán Ethan forró leheletét.
Az éhes vámpír elégedetten nézett végig áldozatán. Minden önuralmára szüksége volt hogy csak ezt az egy harapást engedje meg magának.
Látta Liam szemében a félelmet. Addig nem menekülsz innen amíg önként az enyém nem leszel...
Lemászott Liamről. Liam még mindig remegett a félelemtől. Végre vége... Remélem.
Ethan csak ült az ágy szélén. Figyelte ahogy előbbi prédája megnyugszik.
A másik fiú rendbe tette a légzését. Olyan érzése volt mintha egy hullámvasúton lenne ami nem áll meg. Mellkasa lassan emelkedett föl-le.
- Nagyon féltél?
Liam nem tudta mire vélni a kérdést. Főleg hogy még válaszolnia is kellett rá.
- Soha többet ne csinálj ilyet. Kérlek. - Liam majdnem elsírta magát.
- Komolyan azt hitted hogy megerőszakollak?
- Talán... - Liam felült az ágyon.
- Ahha. Azért akkora szörnyeteg még nem vagyok. - Ethan mély levegőt vett. - Többet nem fog megismétlődni. Ígérem.
Liam bizonytalanul nézte Ethant. Nem bízott benne. De talán van valami a szavaiban amiben meg tud kapaszkodni.
- Remélem állod a szavad.
Ethan bíztatóan mosolygott rá viszont mennie kellett.
- Éhes vagyok. - szólt utána Liam szégyenlősen.
- Hozok neked valami harapnivalót. - válaszolt Ethan az ajtóból és ismét magára hagyta Liamet.