Ironikus elnevezni a gyerekedet a pokolról nemigaz? Apám mégis megtette. A sors fintora hogy épp a köznyelven hívva "szörnyeket" gyilkolta meg. Vadász volt, ahogy családunk felmenői is évszázadok óta, a családnevünk is ezt tükrözte. Valaki nagyon rég alkut kötött az ördöggel, lelkéért cserébe hosszú életet biztosítva minden egyes leszármazottnak. Ettől eltekintve emberek voltunk, ugyanúgy sebezhetőek, halandóak. Mára már csak én maradtam, az utolsó Hunter, ősiségünk a Winchesterékével vetekedett, a két család mindig közel állt egymáshoz. Aztán hirtelen eltűnt a nagy barátság, a két család szétszakadt.
-Nem fog menni!-kiabáltam az egyetlen élő családtagom után, de már késő volt. Feláldozta magát értem, megölve a lényt, és saját magát is.
