Prológus #2 ~ Dávid is visszaszámol
Dávid nehezen figyelt – utolsó óra, matematika, ki tudna figyelni?
A mellette ülő Helga biztosan nem. A gyönyörű lány a telefonját nyomkodta a pad alatt, látványosan semmibe véve a tanárt. Dávid a füzetébe firkálgatott, és várta, hogy Helga ránézzen, ő pedig olyan pajkos vigyort küldhessen felé, amit a lány úgy szeret.
De Helga most épp nem szerette őt különösebben: tegnap nem ment el vele vásárolni, és rémesen megsértődött, amikor Dávid kijelentette, neki mindegy, milyen illatú parfümöt vesz meg.
Úgyhogy azóta lényegében nem szólt hozzá, és Dávid ezt annyira nem is bánta. Amióta Dávidot felvették a Berzsenyibe, Helgát pedig nem (aki egyébként nem is készült a felvételire annyit, mint Dávid), még puskaporosabb lett köztük a levegő, mindenen összekaptak.
Dávidra hirtelen rátört az ihlet, hogy ki akarja számolni, mennyi időt kell még kibírnia a Berzsenyiig – mármint elsősorban addig, hogy másnap bemehessen oda matek szintfelmérőt írni és megismerni az új osztályát. Gyanította, hogy sokkal több hozzá hasonló emberrel fog találkozni, mint az itteni helyen.
Szünetben elővette az új osztályfőnöke által küldött ismertetőt az iskoláról, a szintfelmérőkről, a nulltáborról. Helga egészen véletlenül ráborította rózsaszínű energiaitalát a papírokra és Dávid fehér pólójára.
– Istenem! – szisszent fel idegesen Dávid.
– Bocs – pislogott Helga, és Dávid térdére simította a kezét. – Este átjössz? – kérdezte negédesen. Az előbb meg még rá sem akart nézni.
Dávid textilzsebkendőjével törölgette a színes, cukorszagú folyadékot, közben próbálta eldönteni, mit válaszoljon. Helga folyton csak hülyítette. Esze ágában sem volt lefeküdni vele, az utolsó előtti pillanatban mindig közölte, hogy mégsem akarja, Dávid meg bosszankodhatott magában. Helga egyértelműen élvezte, hogy sóvárog utána.
– Nem tudok menni – mondta végül. – Muszáj készülnöm a holnapi matekra.
Helga látványosan forgatta a szemét és fekete haját úgy söpörte hátra, hogy Dávid arcába csapódjanak tincsei. Érezte a vita előszelét, láthatóan a többiek is – a srácok, akikkel Dávid úgy-ahogy jóba volt, inkább kivonultak a folyosóra.
Dávid sóhajtva végezte el most már sürgősen a fejszámolást:
Huszonkilenc óra, húsz perc, ötvenegy másodperc van hátra.
YOU ARE READING
Van még új a Nap alatt 1-2-3
RomanceA matekszintfelmérő rémisztőnek tűnhet - de Amadé számára akkor lesz még rémisztőbb, amikor megérkezik Dávid, melléül, rámosolyog és elkéri tőle a tollát. Amadé tudja, hogy nem jó ötlet beleszeretni egy fiúba, ezért igyekszik nem Dávid borzas hajára...
