Little dove (Tododeku) (18+)

Kezdetek kezdete

*Midoriya szemszöge*

- Midoriya!! Gyere reggelizni! El fogsz késni a suliból! -hallottam meg anyám hangját a konyhából.

- Máris megyek! -felkaptam a táskámat a hátamra, majd rohantam egyenesen a konyhába hogy gyorsan megreggelizzek. Ma jön egy új diák a suliba, mellette a mi osztályunkba fog járni! Nagyon izgatott vagyok, hogy milyen lesz!

Amint berohantam a konyhába, lehuppantam az asztalhoz, majd gyorsan magamba tömtem a tányérom tartalmát. Amint befejeztem, magamra vettem gyorsan a cipőt, majd szélsebesen rohantam a sulim felé, ugyan is késésben vagyok. De nagyon!?

Pont az utolsó pillanatban berontottam a terembe, és lihegve helyet foglaltam. Nagyon izgatott voltam, hogy vajon milyen lehet. Vajon kedves? Vagy éppenséggel bunkó? Jólelkű? Önző? Gondolat menetemből a tanár hangja zavart fel. A tanár mellett egy olyan 170-180 magas srác állt. A srácnak a fele haja fehér, a másik fele pedig piros volt, az arcán meg volt egy pirosas sebhely. Amin a tekintetem letévedt a szemeire tévedt, észrevettem, hogy az egyik szeme világoskék, a másik meg mogyoróbarna.

- Bemutatom nektek Todoroki Shoto-t! Todoroki, akarsz magadról elmondani pár dolgot? -kérdezte a tanár felé fordulva.

Todoroki csak elindult a mellettem üresen hagyott hely felé. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Pont mellém? Miért? Oka lehet? Vagy csak random mellém akar ülni? Várj, miért lenne oka? Nem is ismer?! Hova gondolok? Teljesen megzakkanok.

Gondolat menetemből az szakított meg, hogy Todoroki kihúzta a mellettem lévő széket, majd helyet foglalt. Egy ideig nem is szóltunk egymáshoz, ami elkezdte azt a tipikus kínos csendet képezni. Azon agyaltam, hogy hogy kezdjek beszélgetést vele. Lehet a nevemmel kéne kezdeni, mint minden normális ember. Ez az! A nevemmel kezdek, majd a többi jön magától!

- Szia! A nevem Midoriya Izuku! Nagyon örvendek! -egy kedves mosollyal üdvözöltem az ujjonnal sült osztálytársam. Percekig csak csendben figyelt engem, ami miatt kezdtem egyre jobban kínosabban érezni magam. Majd végül felém fordult, és megszólalt.

- Örvendek. -majd vissza fordul és tovább nézi a tanárt. Hát, nem bőbeszédű, de legalább beszélt hozzám! Ez is haladás!

Mosolyogva fordultam vissza a tanárhoz, és hallgattam amiket mond. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz vele az iskola.

A nap további része elég nyugis volt. Körbe vezettem a suliban, hogy mi hol van, megmutattam neki a kedvenc helyeimet, és néhány tanárnak is bemutattam. Ő csak csendben figyelt, vagy esetleg egyszer-kétszer vissza köszönt az embereknek. Majd jobb lesz az! A nap vége fele meg már mindent is megmutattam neki. Vissza mentünk a terembe a cuccunkért, majd együtt haladtunk ki a suliból. Ameddig vártunk, míg a szüleink ide érnek, addig leültünk és elkezdtünk beszélgetni. Egészen aranyos srác! Csak mutathatna több érzelmet is, mert olyan, mintha folyton egy poker face-t mutatna. Addig beszélgettünk, ameddig anyukáink nem jöttek el értünk, majd mind a ketten haza mentünk.

Egész vacsora alatt a napomról áradoztam édesanyámnak. Ő csak mosolyogva hallgatta, vagy néha hozzászólt. Amint megvacsoráztam, elmentem megfürdeni, fogat mosni, majd a szobámba menve lefeküdtem, majd lassan elnyomott az álom egy nagy mosollyal az ajkaimon.

Na sziasztok!! Tudom, hogy így is egy rakat könyvet raktam ki, de meghozott az ihlet!! 😭😭 Ezért muszáj volt bele kezdenem TwT. De remélem tetszik ez a kis bevezető! További jó olvasást! :3
Megjegyzés: Lehet majd csinálok egy kiribakut is 7w7