Interjúk - kik vagyunk mi, a wattpad írói?

Interjú Kirával

L. A: Tudom, hogy mindig nehéz egyetlen kedvencet választani, de arra kérlek, hogy most nevezz meg egy olyan írót vagy költőt akinek az írásai legnagyobb hatással volt rád az utóbbi időben!

Ez tényleg nagyon nehéz, mert mostanában nem sok rendes könyvet olvastam, és így két író között is nagyon vaciláltam. Az egyikük Kollár Betti, akinek egyszerűen imádom a könyveit, a másik pedig, akit végül, habár nem vagyok nagy fan, de kiválasztottam, az Leiner Laura. Az egyik ok az volt, hogy mostanában főleg a tőle olvastam, de amiért igazán ráesett a választásom az azért lett, mert még úgy egy hónapja hallgattam vele egy beszélgetést, amiben a munkásságáról és a kiadójáról beszélt. Szerintem egyesek számára már nyílt titok, hogy egyszer én is szeretnék egy saját kiadót, és habár nem miatta és nem azért, amiért ő, de már az érzés, hogy neki sikerült, sokban hozzátett ahhoz, hogy higgyek benne, hogy nekem is fog.

L. A: Ha választhatnál egy írót akivel beszélgethetnél - a nyelvi nehézségeket most ne nézzük -  ki lenne az?

Ez egy még nehezebb kérdés, mint az előző, mert nincs igazán kedvenc íróm, de az én választásom most Christopher Paolinire esett, mert egyszerűen imádtam (és még most is imádom) a teljes Eragon sorozatot, és nagyon kíváncsi vagyok, mi történhetett a szereplőkkel A villa, a boszorkány és a sárkány novellái után, és hogy lesznek-e még novellák, amik bemutatják a sorozat utáni időket. Továbbá szívesen elbeszélgetnék vele Murtagh személyiségéről is, elmondanám neki róla a véleményem és érdekelne ő milyennek gondolja, milyennek szerette volna megalkotni, miben különbözik róla az én következtetésem és az ő terve, miben tévedtem vele kapcsolatban.

L. A: Mi inspirál az írásban? Vannak bevált szokásaid ezen a téren?

Igazából rengeteg minden. Van, amikor olvasás közben döbbenek rá, hogy most egyszerűen írnom kell, az életem egy részlete segít benne vagy csak úgy elkezdek agyalni a történeten. Ha már nagyon nincs ötletem és kedvem hozzá, a legegyszerűbb, ha kifekszek a nyaralónk kertjébe egy függőágyba (sajnos ez nem mindig áll rendelkezésemre), elmegyek sétálni vagy biciklizni. De fontos, hogy ha azt akarom, hogy ne vesztegessem el a saját időmet felesleges próbálkozásokkal, ne hallgassak zenét, mert az egy idő után csak idegesítő lesz, ötletem, kedvem meg ugyanúgy nem lesz az íráshoz. De magát az írás folyamát már zene mellett csinálom a szobámba zárkózva, mert úgy nem megy, ha közben más folyamatosan elvonja róla a figyelmem.

L. A: Hogyan építesz fel egy könyvet? Szoktál vázlatokat, meg karakter leírást csinálni? Általában tudod mi lesz a vége a történeteidnek?

Hú, hát nem tudom, erre a kérdésre mi a lenne a pontos válasz, mert nincs igazán megszokott módszerem, de a végét már az ötlet születésekor tudom, és ezen általában nem is szoktam változtatni. A legelső történetemnél egyáltalán nem csináltam sem vázlatot, sem karakter leírást, sem semmit. Csak haladtam az általam előre kitalált vonalon, amíg be nem fejeztem. De utána ez megváltozott. Már nem igazán tudnék vázlat nélkül írni, de ezek sem ugyanolyanok. Bár ezek igazából nem is igazán vázlatok, mert az összes ötletemet minden egyes részlettükkel együtt a fejemben tartom. Csupán annyit szoktam csinálni, hogy előre megtervezem a fejezetek számát, és el is nevezem őket, ezzel egy vázlatszerűséget létrehozva, amiről eszembe juthat, mit is akartam oda írni. A mostani könyveim közül ebből a szempontból A holdfény városa a kivétel, mert itt azon kívül, hogy tudom, hogy nagyjából mit szeretnék belerakni a következő pár fejezetbe, csak annyi van meg, hogy milyen legyen a vége, a többit pedig az írása közben szeretném kitalálni. Még sosem csináltam így, de meglátom, mit tudok belőle kihozni.

L. A: Milyen más hobbijaid vannak az íráson kivül?

Hát, sosem tudtam pontosan, mi nevezhető hobbinak, de egyszerűen imádok olvasni, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy a szobám tele van könyvekkel, és szinte már azt sem tudom, hova rakjam őket, a wattpados listáim pedig nem kevés történettel bővelkedhetnek. Ezen kívül még kosárlabdázom is és szeretem az időmet a könyveimhez tartozó extra dolgok megszerkesztésével tölteni.

L.A: Lehet, hogy sokan ismerik a másik profilodat a @_we_are_writers_ - t, aminek a közösségéhez én is örömmel csatlakoztam. Tudnál mesélni egy kicsit erről a programról?

Egy itteni könyvben láttam először valami hasonlót. Ott az író a Harry Potter és a bölcsek kövét mutatta be a többi szereplő szemszögből, és a részeket más-más írók írták. Sajnos csak pár fejezetig jutottak, de nekem erről eszembe jutott, hogy mi lenne, ha egy könyvet sok író írna egymást folytatva, és így állna össze egy történet. Aztán ez annyira megtetszett, hogy egyre tovább fejlesztgettem, de akkor még úgy gondoltam, hogy majd csak jóval később fogom megvalósítani, amikor több követőm lesz, így több emberhez tud majd eljutni. Aztán amikor újra előkerült a #nehagydhogykihaljonawattpad, akkor ötlött fel bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha nem várnék vele tovább, hanem már most megcsinálnám, hisz pont ideális lenne plusz össze is hozná kissé az embereket, és egy hirtelen ötlettől vezérelve létre is hoztam a profilt. A nevét már régebben kitaláltam ("nagyon" kreatív, úgyhogy remélem, mindenki érti, mit jelent (ha valaki nálam is gyatrább angol tudással rendelkezik, nyugodtan használja a Google Fordítót)), úgyhogy nem is kellett sokat vacakolnom vele.
A programról csak annyit, ha valaki nem ismerné, hogy a néhány résztvevő által kitalált történetet a 16 jelentkezett tag írja meg úgy, hogy az egyikünk elkezdte, az általa megnevezett tag folytatja, és így tovább, amíg össze nem áll az egész. Az első fejezete már kész is van, és olvasható a profilon fent lévő Az idő labirintusa című könyvben plusz, akit érdekel a _we_are_writers_ nevezetű olvasó listámban is megtalálja.

Csodaszép napot!

~ Kira ~

Mára ennyi is lenne, remélem élveztétek ezt a részt is! Azoktól akik még a kérdésekre várnak ezreszer is elnézést kérek, csak egy kicsit elúsztam, ráadásul a többi könyvemmel is szeretnék haladni, DE! Nem felejtettem el senkit, írni fogok az interjú kapcsán mindenkinek aki jelentkezett, de most a türelmeteket kell kérnem!

Addig is sok puszi, élvezzétek a nyáriszünet utolsó napjait! <3

~ Lorena ~