Idegen a láthatáron

4. Fejezet

Madie

Felém fordult, majd közelebb hajolt hozzám még mindig azzal az önelégült mosollyal az arcán. Meg akartam csókolni ott helyben, de nem tehetem, hisz annyi ok van ami ellene szól.
A tenyerem izzadni kezdett, és a szívem is egyre jobban vert, minél közelebb hajolt. Bolondítóan jó illata van, és eszméletlenül szép, de soha nem gondoltam rá úgy, mint most, mert nem helyén való. Az ajkára pillantottam, és egy hatalmasat nyeltem, mire megtörte a csendet.
-Látom hogy akarod.. Mi tart vissza?

-Én csak.. Nem biztos hogy ez jó öt.. - vágott a szavamba az ajkaival. Finoman megcsókolt, majd elhúzodott a reakciómra várva. A hajába túrtam majd vissza húztam magamhoz, és csókolózni kezdtünk. Egyre vadabbul csókolt, s közben az ölembe mászott, mire sikeresen megszabadítottam a pólójától. Mindig is vékony testalkatú volt, de most inkább izmos. Soha nem néztem még meg őt így, ezért talán dupla annyira vágytam rá mint bárki másra. Tekintetem elidőzött rajta, ami láthatóan növelte az egóját, és ő is le vette a pólómat.
Elmosolyodott, majd újra csókolózni kezdtünk, és ezúttal a nadrág gombjával bajlódott, de minél gyorsabban akarta csinálni, annál jobban nem jött neki össze.

-Hagyd, majd én. - szólaltam meg, és gyorsan ki gomboltam a nadrágomat, ő pedig hátra bökött.

Egyre csak nem bírtam a vágyaimmal, hiszen jól esett a közelsége. Hiába gondoltam rossznak az egészet, kezeim becsúsztak a puha combjai közé, mire Ő halkan nyögött egyet és nekem sem kellett több ahhoz hogy befejezzem amit elkezdtem.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Fejfájásra ébredtem, és arra hogy el van zsibbadva az egész karom. Rá pillantottam, aztán rá is jöttem hogy mi az oka. Polly. Óvatosan kihúztam alóla az érzéketlen karom, véletlen sem akarnám felébreszteni, ameddig át nem gondoltam hogy ezt az oltári hülyeséget hogyan fogom kimagyarázni, anélkül hogy bárkit megbántanék.

Felvettem egy szürke melegítőt és egy hozzá passzoló szürke kapucnis pulóvert, majd főztem egy erős kávét. Előkotortam a táskám mély bugyraiból egy rég vásárolt, doboz cigarettát és kiültem a teraszra.
Gondolataim közepette a telefonom rezgésére lettem figyelmes, de hidegen hagyott. Jobban élveztem a reggeli kávémat, egy kiszáradt, tüdőmardosó cigarettával a napsütéses de hűvös időben, mint hogy elkezdjek a problémáimmal foglalkozni.

-Madie?
Istenem, még el sem szívtam.. 5 kibaszott perc..

-Igen?-szóltam, bár inkább suttogás volt, mint bármi.

-Mit csinálsz itt? - kérdezte a terasz ajtóban álló kócos lány. Mondjuk ha bele gondolok, egész aranyos. Csak egy pólót vett fel magára, és bár látszólag fázik, a libabőrös combjáról ítélve, nem úgy néz ki mint aki szándékozik mást is felvenni. Leült mellém a teraszon és oldalról éreztem hogy figyel.

-Mi az? - kérdeztem.

-Semmi, csak tegnap valahogy beszédesebb voltál. - mondta, majd felhúzta a lábait a székre és rá húzta a pólóját.

-Csak korán van még. - mondtam, és egy félmosolyt csaltam az arcomra.

-Talán.. Jobb lenne ha tisztáznánk a tegnapit.. - mondta halkan.

-Nem történhet meg többet.. - mondtam magam elé nézve.
Egy részemnek ez rosszul esett, de nem ő a megfelelő személy erre.

-Ugyan így gondolom én is. - bólogatott helyeselve. - Évek óta vágytam rá, és mikor megkapom akkor esik le, hogy mennyire bonyolulttá tenne mindent. Nem mondom, hogy hiba volt a tegnap este.. De nem kellett volna megtörténnie. - nézett rám, és nem tudtam kiolvasni a tekintetéből hogy mit is érez, de úgy gondolom hogy hasonlóan mint én.

-Szóval... Azt hiszem menned kellene, sok a dolgom ma. - mondtam miközben az elégett cigarettát elnyomtam, s talán kissé csalódottan rám nézett. Bólintott, majd ott hagyott a teraszon és készülődni kezdett.

Felálltam a telefonomért, és az állkapcsom ösztönösen összeszorult amikor megláttam hogy hány nem fogadott hívásom van.

Épp amikor ledobtam volna a kanapéra a telefont, elkezdett rezegni.

Bejövő hívás: Hailey.

Pár másodperc hezitálás után felvettem a telefont és vártam hogy bele szóljon. Valamikor úgyis beszélnünk kell, és láthatóan nem adja fel könnyen.

-Halló?

-Igen, tanárnő? - kérdeztem gúnyosan.

-Mit csináltál, amiért nem tudtál reagálni a hívásaimra és az üzeneteimre?

Ha te azt tudnád...

-Nem akadhat dolgom? Vagy sztereotíp embernek gondol aki csak a telefonján keresztül tudja elérni a boldogságot?

-Nem.. Én csak.. Beszélni akartam veled. Lehetséges?

-Van miről beszélgetnünk egyáltalán?

-Kérlek.. Találkozzunk most, nagyon sok múlik rajta és az együttműködéseden..

-Legyen, de ez az utolsó amit magáért teszek, tanárnő!

Mondtam, és ezzel le tettem a telefont.  Pár perccel később egy smsben leírta a címet ahol találkozni akar.
Felöltöztem és útnak indultam. Mire oda értem ő már ott volt és a kávézó nagy ablakán bámészkodott kifelé. Egy mély dekoltázsú felső volt rajta, amin aztán én bámészkodtam el. Ki tudná megállni? Még ha mérges is vagyok rá, az amit látok felfoghatatlan. Bámészkodásom közepette rám pillantott, majd egy halvány mosoly ült az arcára. Beléptem a kávézóba, majd leültem Haileyvel szembe, és egy hangos sóhaj hagyta el a szám.

-Örülök, hogy eljöttél. - mondta mosolyogva. A szemei alatt egy-egy szürke folt volt, úgy nézett ki, mint aki legalább 2 napja nem aludt.

-Mik ezek a..? - kérdeztem és a saját arcomon mutogattam a szemem alatti részt, célzásképp az ő arcára.

-Te aztán tapintatos vagy. - mondta a fejét rázva, és mintha egy apró mosolyt csalt volna az arcára.

-Ki mondta hogy az vagyok? - kérdeztem az egyik szemöldökömet felhúzva.

-Csak.. Annak tűntél. De nem ezért akartam találkozni, és ha lehet lényegre is térnék, mert ez nem az a nap amikor el tudom viselni a gúnyolódásaidat.

Bólintottam hogy folytassa, ha már nem gúnyolódhatok inkább nem is mondok semmit..

-Szeretnék bocsánatot kérni a kirohanásom miatt.. Nem tudhattuk hogy ez lesz, hogy egyáltalán még viszont látjuk egymást. Ha tudtam volna, nem csináltam volna semmit!

Bár rosszul estek a szavai, hogy azután az este után képes azt mondani hogy nem csinálta volna.. Ezek szerint csak én nem tudom ezt így elfelejteni. De legyen, nincs szükségem ekkora drámára.

-Nézze tanárnő, nem történt semmi komoly. Hagyjuk ezt az egészet ott, ahol történt. Tudom hogy az aggasztja, hogy elszólom magam valakinek, de ne aggódjon.. Az edzéseken kívül egymáshoz sem kell szólnunk.

-Örülök hogy ilyen éretten kezeled ezt az egészet.. És köszönöm, hogy meg tudtuk beszélni. - mondta miközben leszögezte a tekintetét a kávéjára.

-Természetesen, tanárnő. De legközelebb legyen óvatosabb. Nem vagyok mindig ilyen jó szándékú.