Idegen a láthatáron

3. Fejezet

Madie

-Feszültnek tűnsz, minden rendben? - kérdezi Josie, amint beültünk az autóba.

Vállat vonok, és bólogatok.
Nincs kedvem ehhez. Egyedül is megbírkozom a problémáimmal.

-Este lesz egy nyárzáró buli, és hivatalosak vagyunk rá.. Ha gondolod?-nézett rám a boci szemeivel amit mindig bevet ellenem, ha tudja hogy semmi kedvem ahhoz amit ő akar.

-Meglátjuk, oké? - mosolyogtam rá.

Bólintott, mint aki elfogadja ezt válasznak, de mindketten tudjuk hogy úgysem így van.

-Hát.. Akkor majd írj hogy hogy döntöttél. - mondta Josie, mikor megálltunk a háza előtt.

-Mindenképp. - mosolyogtam rá.

Kiszállt az autóból, én pedig haza indultam.

-Merre jártál? - kérdezi anya, amint átlépem a küszöböt.

-Itt is, ott is.. Josieval voltam.

-Azért legközelebb szólj ha elmész. Csináltam neked ebédet, de rohanok is!-mondta, majd nyomott egy puszit az arcomra, és már ott se volt.

Lerúgtam magamról a cipőt, és a konyha felé lépkedtem, mikor realizálódott bennem hogy csak holnap délelőtt lesz újra itthon.

Kiszedtem magamnak a kaját és leültem enni. Természetesen egyből elkezdtem telefonozni hogy ne legyem unalmas az étkezés..

A névjegyek között keresgéltem egy darabig, mire megtaláltam azt, akire most szükségem volt. Polly. Írtam is neki egy sms-t, amire ő szinte rögtön válaszolt.

Bocsi Josie..

Polly.. Az a személy, akivel le lehet vezetni a feszültséget.. Mármint, árul ezt-azt. És Josie húga.

M: Josie, sajnálom de anya valami családi vacsorát tervezett be mára.. Most ez nem fog menni.

J: Nem gond :)  Kitartást.

A karma ezért még jól vissza fog vágni, érzem.

Már épp le tettem volna a telefont az asztalra, hogy elmosogassam a tányérom, amikor jött egy értesítésem.

Hailey Johnson üzenetet szeretne küldeni neked.

Ez meg mi a fasz?

H: Madie, sajnálom hogy úgy beszéltem veled.. Nem érdemelted meg. Nem beszélhetnénk valahol, nyugodtan? Kérlek..

Felkuncogtam az üzenete láttán.. Mert mit is gondolt? Hogy futni fogok ha ezt meglátom?

M: Mert kényes infót tudok rólad? Vagy mert veszélyt jelentek rád, és az állásodra két okból kifolyólag is?

H: Kérlek ne csináld ezt, nem történt semmi köztünk! Kicsit flörtöltünk, na és?! Nem tudtam hogy ki vagy!

M: Hmm.. Én talán másképp emlékszem rá?

H: ....

Pechemre épp be kopogott Polly, ezért már nem láttam mi lett volna Hailey üzenete, de már nem is igazán izgatott. Csak magára gondol, ezért én is így fogok tenni.

-Szia Polly, rég láttalak!

-Mert már túl "felelősségteljes" vagy, nem engedheted meg hogy velem lógj.. - vonta meg a vállát egy vigyorral az arcán. Majd megölelt, és mormolt egy sziát.

Behívtam a nappaliba, és bedőltünk a kényelmes kanapéra. Bekapcsoltam a TV-t majd a kezébe adtam a távirányítót mert én sosem találok semmi érdekeset a csatornák között.

-Na és.. Hogy hogy vissza találtál? - kérdezi miközben minden figyelmét a TVre összpontosítja.

-Túl stresszes most körülöttem minden.. És ne haragudj amiért elhanyagoltalak, csak annyi minden elvonja a figyelmemet..

-Ugyan, tudom hogy ha baj van és hívlak, te ott leszel. - rám pillantott egy apró mosollyal az arcán. Mosolyogva bólintottam felé válaszképp.

Behúztam a függönyöket a nappaliban, aztán elindítottam a playlistemet halkan.

-Látom hangolódsz.. Szóval mit szeretnél? - kérdezte. Majd kiterítette az asztalra a zsebei tartalmát. Egy kis csomag kokain, másik kis csomag talán extasy, és két füves cigi került az asztalra.

A cigiért nyúltam, mire ő mosolygva csak annyit mondott:
-Szokásos..

-Na és, mik történtek veled azóta? - kérdeztem miközben rá gyújtottam a cigire.

A sokadik slukk után úgy éreztem mintha már semmi problémám nem lenne. El lazultam és csak vigyorogva bámultam a mellettem mosolygó lányt. Talán csak most vettem észre, hogy enyhén szeplős az arca, de illik hozzá hisz eddig fel sem tűnt. A szemei egészen vakító kékek, de egy kis zöldes beütés felfedezhető benne. Az asztalra pillantott, majd közelebb hajolt hozzá, és egy hosszú csík fehér port szippantott fel az orrába. Rám pillantott majd elmosolyogta magát, mintha zavarban lenne pedig nem először láttam már hogy ezt csinálja.

-Tudod, nem foglak kioktatni.. De nem kellene ilyen kemény drogot használnod.- mondtam.

-Ne most kezdj el félteni, kérlek! Azzal már elkéstél egy kicsit. - mondta lekezelően.

-Én csak...

-Ne kezdd el, tényleg. Akármikor ültünk így össze, tök jól szórakoztunk. Ne rontsd el az anyáskodásoddal. - mondta, majd egy újabb csíkot készített, és már el is tűnt az asztalról. Szipogott egy kicsit, majd megköszörülte a torkát. - Váltsunk témát inkább..

-Miről szeretnél beszélgetni? - kérdeztem, hisz az előző kérdésemre sem válaszolt.

-Nem tudom.. Kezdjük a tipikus témával! Van valaki aki bejön? - kérdezte egy hatalmas mosollyal és felhúzott szemöldökökkel.

-Ez bonyolult.. Szóval nem tudok rá válaszolni őszintén. - ütöttem le a fejem.

-Azért bonyolult, mert így gondolsz rá. Közben pedig, ha egy másik szempontból nézed, egészen egyszerűek azok a dolgok amikről azt hisszük hogy nem azok. - mondta, majd megfogta az állam és felemelte a fejem. - Tudod hogy én lennék az utolsó aki bármiért el ítélne.. - mutatott a kokaintól fehér porszemcsékkel borított asztalra.

Elmosolyodtam, és bólintottam felé.
-Na és neked ki jön be?

-Te sem válaszoltál rá, szóval legyen az én válaszom is B, azaz bonyolult. - kacsintott rám.

-De ez így nem ér, nekem tényleg az, te meg csak majmolsz hogy ne kelljen elmondanod. - löktem meg nevetve.

-Inkább tegyünk még erre hangot, és valami pörgősebb zenét tehetnél. - mondta majd felhangosította a hangfalat.
Ilyenkor általában psy vagy techno zenéket hallgattunk mindig, ezért régebben csináltunk is egy playlistet, amit gyorsan vissza is kerestem és elindítottam.
-Istenem.. - mormolta, és a kezei táncnak indultak. Becsukta a szemeit, majd hátra dőlt a kanapén és csak élt a pillanatnak.

-Tudod, egy olyan emberért voltam eddig oda, akit nem is ismerek... Egyszerűen csak megfogott.. Aztán pedig durván elutasított, pedig nem is csináltam semmit.. De ő az ő részét az egészből sikeresen letisztázta..-fakadt ki belőlem, majd lassan ki nyitottam a szemeim és rá pillantottam. Még mindig ugyan úgy volt.

-Az a te bajod, hogy hagyod hogy egy dolog napokig, vagy tovább örlődjön benned, pedig igazán semmi jelentősége, hisz ezek mind csak vágyak és nem érzelmek amiket eziránt a személy iránt táplálsz. De a vágyaidat bárki kielégítheti, az érzelmeidet már nem. Szerintem nem kellene ennyire fenn akadnod a hozzá hasonló embereken, csak sodródj az árral, éld az életed és majd minden rendeződik magától, hidd el. - bátorítóan megütögette a combom, és ott is hagyta a kezét.

Alapból kényes helyen pihentette a kezét, de a fű hatása alatt még felfokozottabban érintett meg. Helyezkedni próbáltam feltűnés mentesen, mire egyre beljebb, és feljebb helyezte a kezét. A szemem sarkából láttam hogy meg van elégedve magával, hiszen akkora vigyor ült ki a képére mint amekkora Ő maga.
-Látod? Erről beszélek.