A sark csillagot követve

reggel

,,Karamellás vagy inkább csokis? Hmm..."-próbáltam éppen döntést hozni ebben a hatalmas dilemmában...
-Egy karamellás frappuchinot szeretnék kérni-mosolyogtam a pultban álló lányra
-rendben,milyen névre?-kérdezte.Most jön az a rész,hogy hiába mondom el szépen,artikulálva a nevem,valami full más lesz ráírva a poharamra? Attól tartok igen.
-Oona-feleltem,előre is rettegve:vajon mit hallott meg ebből a lány?

Míg készült az italom,kerestem egy szimpatikus sarkot a kávézóban.Ablakon ki nézve láttam a sok kocsit és buszt az úttesten.Mindenki siet a munkába,suliba...szerencsére hamarosan téli szünet,ami nem mást jelent mint hogy még többen lesznek majd a pályákon és még több gyerekre kell majd odafigyeljek.Mindegy is,bár nem olyan rossz ez a meló,amint meg lesz az egy éves munkatapasztalat ennél a síközpontnál,inkább tovább állok.Jól jönne már egy kicsit komolyabb munka.
-tessék el is készült a kávéd-hozta ki a lány az italom,ezzel vissza rántva a valóságba...
Az igazság pillanata-ezzel a gondolattal fordítottam meg a poharat,hogy megnézhessem,hogy írták a nevemet
Oána
Virított a név a starbucks logó mellett...végülis csak fél éve járok ide legalább heti 2x.Na mindegy is.
Igaz kint minimum -10 ℃ van,én persze jeges kávét iszom.Nem igazán szeretem a meleg,vagy szoba hőmérsékletű italokat.Itt vagyok a meleg kötött pulcsimban,bakancsban,nincs jobb dolog annál mint egy jeges kávéval indítani a reggelt.Ma szabadnapos vagyok hála ég,de akkor felmerül a kérdés hogy miért vagyok ébren ilyen korán?Tegnap sikeresen össze cseréltem Sonjáéval a szekrény kulcsomat,így. vissza kell hogy vigyem neki,mivel ő ma dolgozik...ami azt illeti 30 perc és kezd,szóval el kéne indulnom-álltam fel és már rohantam is a megállóba hogy elérjem a buszt ami ki visz a sípályákhoz.

-Sietni meg majd én fogok?!-fogadott ezzel a kedves mondattal drága munkatársam és egyben legjobb barátnőm mikor besétáltam az öltözőbe
-csak mondom hogy még a kávémat se tudtam nyugodtan meginni,mivel VALAKIHEZ nagyon kellett sietnem-magyaráztam,viszonozva a lány stílusát.
Nem kell egyébként ezt komolyan venni,mindig csesztetjük egymást,úgy néz ki ez a mi szeretetnyelvünk...
-ahj nem hiszem el hogy egyedül kell végig csinálnom ezt a napot-szenvedett elég feltűnően nekem Sonja-maradj itt velem könyörgöm-folytatta...
-Biztos hogy nem-vágtam rá egyből-ki is hagyott magamra EGY HÉTIG a tavalyi szezonba mert nyaralt?? Bocs girl de a szabadnap az szabadnap-magyaráztam,míg ő addigra áthúzta a síoverall-ját amiben úgy nézett ki mint egy pufi panda...dehát ilyen ez,legalább nem fagy szét mindene már egy óra után.
-na kitartást,én lépek.Vár rám végre egy kis pihi-köszöntem el,mire válaszul kaptam egy szúrós tekintetet,a végén egy kis mosollyal

Hazafele ismételten hatalmas dugóba keveredtem,szóval az időt próbáltam elütni zenehallgatással.
Ha már nyakunkon a karácsony meg az ünnepek,kicsit ráhangolódok...hátha idén meg lesz majd az a "karácsonyi feeling" amit
egyébként sosem sikerül elérnem,de majd talán most.

Hazáig Sia-tól a Snowman szólt a fülesemből.Nagyon szeretem ezt a zenét