New York-i hajsza

59. •Darth Vader•

- Így igaz. - mondom felvéve a nadrágot.

- Halkak voltatok. Nem keltem fel. - felnevetek és megvonom a vállamat, majd belebújok a pólómba is.

- Gyere, mert van palacsinta.

- Indulok is.

Clara-val együtt lépünk a konyhába, ahol a fiúk valamin nagyon jól szórakoznak. Mindhárman hátra vetett fejjel nevetnek. Chris leült Aiden mellé, Paul pedig állva maradt a palacsinta és a pult között. Aiden tányérjáról csipegeti a palacsintát, a pulton könyökölve.

- Végre megjöttek a lányok is! - mutat felénk Paul. Aiden melletti szék felé indulok, mire Clara beelőz és leül oda. Szórakozottan rázom meg a fejem és leülök Chris mellé. Milyen gyerekes húzás!

- Paul bácsi megeszi a palacsintámat! - panaszkodik Paul-ra Aiden.

- Mindjárt leütöm és holnap reggelig nem kell fel. - figyelmeztetem Paul-t, aki védekezően felteszi a kezét. Aiden felnevet, majd pacsira nyújtja a kezét felém. Belecsapok az apró tenyerébe, majd elmosolyodik.

- Anya egyszer tényleg megütötte Paul bácsit. És fájt is neki.

- Hé! Azt mondtad nem mondod el senkinek. - szólal meg Paul.

- De Chris tud titkot tartani. Egy csomó titkomat már elmeséltem neki és nem mondta el senkinek.

- Tényleg? - kérdezek vissza Chris-re nézve, majd mikor Aiden felém néz ránézek.

- Igen. Chris a legjobb titoktartó, akit ismerek.

- Mi van velem? - teszi a szívére a kezét Paul.

- Tudom, hogy te mindent elmondasz anyunak és Clara néninek.

- És ezt honnan tudod?

- Mert Clara néni elmondta nekem.

- Mindjárt szakítok veled! - teszi Paul durcásan össze a kezét, majd felhúzza az orrát.

- És anyu? Ő mennyire tud titkot tartani? - kérdezi Chris, mire Aiden egy pillanatra elgondolkodik.

- Hm... Anyu mindenből a legjobb így ő nem számít. - mondja rám mosolyogva, én pedig tipikus anyakánt majdnem elsírom magam.

- Ezzel egyetértek. - súgja a fülébe Chris, majd Aiden felé nyújtja a tenyerét. Összepacsiznak, majd mindketten esznek egy falat palacsintát. Olyan egyszerre, hogy az félelmetes. Paul megkerülve a pultot felém sétál majd, amikor kiszedi a tányéromra a palacsintát a fülemhez hajol.

- Apja-fia. - tényleg nagyon halkan mondta, hogy még véletlenül se hallja meg Aiden. Én is elképedve néztem az elmúlt néhány másodpercet. És minél tovább halogatjuk, annál inkább kezdem rosszul érezni magam.

~~~

A mai nap felváltva járkáltunk be az étterembe. Én kétszer, Paul háromszor, Clara pedig négyszer volt bent a belvárosba, mert annyiszor hívtak vissza. Chris Aiden-nel volt egész nap, vagy a játszótéren vagy itthon rajzoltak.

A délután folyamán én is csatlakoztam hozzájuk, Paul hamar elment aludni, Clara pedig követte Paul példáját, így hárman maradtunk. A kanapén ülünk és valamilyen rajzfilmet nézünk. Lassan már csak ketten, mert ahogy látom Chris is mindjárt elalszik. A mesében a nyuszi véletlen lelök valamit, ami hatalmas csörrenéssel ér földet. Chris-nek azonnal kikerekedik a szeme. Én jót szórakozom Aiden jobb aldalán, míg Chris Aiden baloldalán ül-alszik-pihen. Mikor realizálja, hogy nem a Marson van felénk néz. Aiden nekem dől és az elefántot szorongatva nézi a mesét. Chris elmosolyodik és előhúzza a telefonját. Óvatos mozdulatokkal, hogy Aiden-t úgy tudja lekapni, hogy nem veszi észre. Sikerül neki kivennie a zsebéből a telefont, majd felemeli és kap minket. Aiden-nek pedig fel sem tűnt, annyira leköti a nyuszis mese, ami a tv-be megy.