New York-i hajsza

58. •Egy üveg bor•

Miután leültünk az előre lefoglalt asztalhoz megjelenik, az egyik pincérem. Fura úgy itt ülni, hogy én vagyok az, aki adja nekik a fizetést. Reménykedtem abba, hogy nem ismer fel, de nincs szerencsém.

- Ms. Morgan, jó estét!

- Hello Henry!

- Mit hozhatok?

- Egy üveg bort. – mondja Chris az italrendelését, miközben engem bámul.

- Egy üveg bor, már is hozom. – Henry-re mosolygok, majd Chris-re nézek.

- Egy üveg bor? Mit csinálunk mi egy üveg borral?

- Megváltoztattad a nevedet? – kérdezi figyelmen kívül hagyva a kérdésemet. Hangjából nem tudom megállapítani, hogy mit érez ezzel kapcsolatba. – Miért?

- Én... - köpni-nyelni nem tudok. Megsértettem? – Én csak... - fogalmam sincs mit mondjak. Igen, megváltoztattam a nevemet, igen Morgan-re változtattam meg a nevemet, mert Aiden is Morgan lett. Az Evans nevet pedig azóta tervezem elhagyni, hogy Chris-sel összejöttünk, és minél mélyebb lett a kapcsolatunk, annál inkább biztosabb voltam benne, hogy igen. szeretném a nevét viselni, mert mindenkivel tudatni akartam, hogy én hozzá tartozok.

Hosszasan nézek a szemébe, tekintete még mindig nem árul el semmit. Köhögök néhányat, majd összeszedve a gondolataimat bele kezdek.

- Mivel Aiden-nek a te nevedet adtam, így én is felvettem, miután elindítottuk az éttermet. Elvesztettelek Chris, és bármit megtettem volna, hogy bármilyen módon magam mellett tudjalak. Még ma visszairatom a nevemet, ha baj...

- Nem dehogy! – szakít félbe. – Dehogy gond, Istenem, persze, hogy nem gond Sarah. – tenyerét a kezemre teszi, és megbök, hogy a szemébe nézzek. – Nem gond, sőt, örülök! Nem tudom mit mondjak. Köszönöm. – mondja egy mosollyal az arcán. Megtörlöm az orromat, majd megfogom a kezét.

- Tehát... - kezdek bele szipogva. – Mit csinálunk egy üveg borral?

- Remélhetőleg megisszuk. – von vállat, majd az étlap felett rám néz.

- Egy üveg bort?

- Mióta nem ittál?

- Tessék?

- Mióta nem ittál többet, mint 2 pohár bor?

- Mióta Aiden-nel terhes voltam.

- És miután megszületett?

- Nem, egyszer sem rúgtam be úgy, mint régen.

- És mikor Paul vagy Clara vigyázott Aiden-re? – megrázom a fejemet.

- Akkor sem. Maximum két pohár bor. Te hányszor ittad le magadat a sárgaföldig?

- Egyszer sem.

- Ittál azóta? Mert a tegnapi bort nem ittad meg, és Paul-lal sem ittál, mikor megérkeztél.

- Nem, én sem rúgtam be úgy, mint régen. A gyógyszerek miatt nem tehettem.

- És most?

- Most szeretnék inni. Nem sokat, csak egy kicsit. És nagyon szeretném, ha te is innál velem.

- Egy üveg bor. – mutatom fel a mutatóujjamat.

- Egy üveg bor. – bólint egyet.

Henry visszajött felvenni a rendelésünket. Mindketten steak-et rendeltünk, sültkrumplival. Míg én nagyba mesélek neki, addig Chris a poharamért nyúl, majd magához húzva megtölti a vörös itallal.